„…megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Példabeszédek 3,12)
Az, hogy hogyan gondolkozunk magunkról, sokminden meghatározza. Az első dolog, ami hat ránk, az a szüleink énképe. Az, ahogyan ők viszonyulnak a világhoz és önmagukhoz. Ennek mintázata észrevétlenül mélyen belénk ivódik. S nagyon fontos megfogalmaznunk, hogy vajon milyennek látjuk magunkat a szüleink által nyújtott tükörben.
Ha a szüleinktől gyakran érkezik az a jelzés, hogy „úgysem tudod megcsinálni…” vagy „a többiek bezzeg…”, akkor ez egyfajta önbeteljesítő jóslatként kezd el működni bennünk.
A szülők, akár Pygmalion, szobrászkodnak az elhangzó jelzőkkel, majd a „szobor” életre kel a gyermek énképében. Beépülő automatikus gondolatként, belső hangként jelenik meg, s kihívásnak megélt helyzetekben működésbe lép.
Milyen visszajelzéseket kapunk tőlük? Mennyi elismerést, pozitív visszajelzést, hitet, bizalmat képességeinkben, személyünkben? Avagy ennek éppen az ellenkezőjét: leértékelést, negatív minősítést, gyakori kritizálást, bizalmatlanságot?
Hogyan jelenik ez meg benned? Hogyan hat rád a szüleiddel való kapcsolatod? És a véleményük?
„…megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Példabeszédek 3,12)
„Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!"
(5Mózes 5,16)
Gyakran a felnőttek azzal rombolják le a gyerekek önbecsülését és motivációját, amikor azt hitetjük el velük, hogy semmiért sem kell megdolgozniuk, mert „tartoznak” nekik vele. Egy történet szerint egy telefonos üzletkötő felhívott egy lakást, és ezt kérte a telefonban: „Azzal a személlyel szeretnék beszélni, aki a családi vásárlások során a végső döntést hozza”. A hölgy a telefonban így felelt: „Sajnálom, de az a személy még az óvodában van, csak órák múlva jön haza”. Aranyos sztori, de ha a valóságban is igaz, akkor már nem annyira kedves.
Hogyan tekintesz a szüleidre?
A szüleinket gyermekkorban általában nagyon idealizáltan látjuk. Ahogy közeledünk a kamaszkor felé, egyre inkább rálátunk a működésükre, és fogalmazunk meg mondatokat, amik bántóak lehetnek számukra, amiket kritikaként is megélhetnek.
A bennünk dolgozó érzések olyanok, mintha egy puttony lenne a hátunkon – néha kavicsokkal, néha nagyobb méretű kövekkel, esetleg sziklákkal – megpakolva. Sokszor épp ezek akadályozzák, hogy felfedezzük szárnyainkat. Ha szeretnénk ezeken a lehúzó súlyon könnyíteni, akkor a folyamat része a felismerés, a tudatosítás, amelynek egy szakasza csupán, az addig letagadott érzések kimondása, megélése.
Ugyanakkor ahhoz, hogy átalakuljon, megszelídüljön bennünk a kép, amit a szüleinkkel kapcsolatban gondolunk, vagy őrzünk, el kell tudnunk fogadni őket, így, ahogy vannak. Egy biztos, hogy nem ártani akarnak nekünk, de lehet, hogy néha ők is csak azt a mintát, szeretetet tudják átadni, amit ők is kaptak a szüleiktől. Éppen ezért ebben a kapcsolatban különösen is nagyon fontos szerepe van a tiszteletnek, hiszen ez teremti meg annak a lehetőségét, hogy az érzéseink megbeszélhetővé váljanak.
Pár kérdés a szüleidről…
- Milyen az értékrendjük a szüleidnek? Miről gondolják, hogy jó – és miről azt, hogy rossz?
- Hogyan beszélgetnek egymással? Hogyan beszélgetnek veletek?
- Hogyan oldják meg a konfliktusaikat, nézeteltéréseiket? (Egymással – veletek)
- Milyen szabályokat, tapasztalatokat próbálnak átadni nektek? Hogyan teszik ezt?
- Mi történik, ha nem az elképzeléseik szerint viselkedtek?
- Milyen szerintük a jó és a rossz gyermek?
- Hogyan próbálnak szabályozni titeket, hogyan tartják a kereteket veletek?
„Ne tartsd bölcsnek önmagad!” (Példabeszédek 3,7)
Egy évente megrendezett keresztyén konferencián egy apró nyelvbotlás következtében valaki így énekelte az egyik éneket: „Minden szerintem legyen Uram…” Sajnos nagyon sokunkra jellemző ez. Ki a világ közepe? Ki van az életem középpontjában? Én vagy Jézus?
Néha ez nagyon meglátszik abban, hogy sokan még több boldogságra, nagyobb kényelemre, nagyobb gazdagságra vágyunk, több tárgyat és élményt szeretnénk szerezni.
Az alázat nem az, hogy kevesebbnek gondoljuk magukat, hanem hogy kevesebbet gondolunk magunkra. A lényeg: elfogadjam, hogy nem én vagyok a világ közepe, hanem Isten! Ne tartsd bölcsnek önmagad! Ne legyél büszke! Ne a magad eszére támaszkodj! De mondhatod erre: Miért is ne? Természetesen a magabiztos ember sokkal vonzóbb manapság. A társadalmunk azt értékeli és azt jutalmazza, aki kiharcolja a magáét. Az igazi hős ravasz, ügyes, aki minden helyzetben feltalálja magát és minden bajból kivágja magát. Nem hátrál meg, ha céljai elérésében akadály hárul elé. És ehhez a kitartáshoz, ehhez a célirányos, elkötelezett előrejutáshoz elengedhetetlen, hogy meg legyen győződve arról, hogy jól teszi, amit elgondolt. Ha a fejébe vesz valamit, bármi áron, de eléri. Ezért sokan irigylik. Mivel azonban nem ritka, hogy céljai érdekében átlép másokon, sokan neheztelnek is rá. Légy óvatos! A siker könnyen elbizakodottá tehet! Téves (és veszélyes) képet mutat saját erődről, tudásodról, képességeidről! Légy bölcs, és ne tartsd bölcsnek önmagad!
Ezért: Vezess hála naplót! Pál azt írja: „Nem számít mi történik, mindig légy hálás” (1Thessz 5:18) Vezess egy hála-naplót. Minden este írj fel 5 olyan dolgot, ami aznap történt meg veled és hálás vagy érte. Ha folyamatosan kifejezed a háládat, megköszönöd Istennek ajándékait, megtöröd önző büszkeségedet.
- Miért vagy hálás a héten?
„Minden utadon őreá gondolj, akkor ő igazgatni fogja útjaidat!” (Példabeszédek 3,6b)
Sokan várják Istentől az áldást, anélkül, hogy bármit megtennének azért, hogy közelebb kerüljenek Istenhez. „Minden útadon őreá gondolj” azt jelenti, hogy „minden utadon ismerd meg őt”. Az Istennel való kapcsolatunk nem merül ki pusztán abban, hogy tiszteljük őt. Nem annyi csupán, hogy azt mondjuk, milyen szép dolgokat ír a Biblia. Minden utadon ismerd meg őt azt jelenti, hogy bármi történik veled, mindig Isten akaratát, célját keresed.
Oly sokszor előfordul, hogy vágyaink által hajtva azért imádkozunk, hogy ez vagy az, így és így teljesüljön. De biztos, hogy csak úgy lehetünk boldogok, ahogyan mi megtervezzük, elképzeljük?
– Olajra van szükségem – mondta egy szerzetes, és ültetett egy olajfacsemetét.
– Uram – imádkozott –, esőre van szüksége, hogy érzékeny gyökerei ihassanak és növekedjenek. Küldj gyenge záporokat!
És az Úr küldött gyenge záporokat.
– Uram – imádkozott a szerzetes –, a fámnak napsugárra van szüksége. Küldj napfényt, könyörgöm! És a nap ragyogott, bearanyozva a felhőket, melyekből esőcseppek hullottak.
– Most fagyot adj, Uram, mely megerősíti a fa szöveteit! – kiáltott a szerzetes. És íme, a kis fa ragyogott a fagyban, de estére elpusztult.
Ekkor egy másik szerzetes kereste fel, és elmondta az ő tapasztalatait:
– Én is ültettem egy kicsi fát, és amint látod, gyönyörűen fejlődik. Istenre bíztam a fámat. Ő alkotta, jobban tudja, mire van szüksége, mint egy magamfajta ember. Nem szabtam feltételeket. Nem határoztam meg módokat, és módszereket. "Uram, küldd azt, amire szüksége van – imádkoztam – esőt, napfényt, vihart vagy fagyot! Te alkottad, te tudod." (Laudetur Kiadó - Heti Lélekemelő)
Isten tudja, hogy van szükséged! Ezért bátran elmondhatod neki kéréseid! „Minden utadon őreá gondolj, akkor ő igazgatni fogja útjaidat!”
„Bízz az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon Őreá gondolj, akkor ő igazgatni fogja útjaidat.” (Példabeszédek 3,5-6)
"Minden utadon gondolj rá és egyengetni fogja az ösvényeidet” – mondja az Ige. Az nem kérdés, hogy az „útjaink” és „ösvényeink”, azaz az életünk, a dolgaink, nem mindig úgy alakulnak, ahogy azt mi szeretnénk, vagy tervezzük. Van, amikor sokkal jobb lesz, mint amit várunk; van, amikor számottevően rosszabb; és van, amikor se nem jobb, se nem rosszabb, csak egészen más, mint amit elképzeltünk. A legtöbben valamit tervezünk, valamit megálmodunk, és ezek egy része megvalósul, egy másik része nem, vagy nem úgy valósul meg, ahogy mi vártuk. Ez olyan tény, amivel nehéz vitatkozni. A Példabeszédek bölcse a következőképpen látja ezt: „Az embernek az értelme terveli ki az útját, de az Úr irányítja a járását.” (16.9) Egy másik helyen: „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg.” (19.21) Azaz azt a tényt, hogy a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy tervezzük, ő nem a véletlennek tudja be, nem is az emberi akarat vagy képesség hiányosságának, hanem Isten vezetésének. Ahogy a közmondás tartja: ember tervez, Isten végez.
Egy öreg embernek volt egy csodálatos fehér lova, hiába kínáltak bármennyi pénzt érte nem adta.
Egy nap azonban a ló eltűnt. Az üres istálló előtt összegyűlt szomszédok így siránkoztak:
– Biztosan ellopták! Milyen borzalmas! Micsoda balszerencse!
De a gazda csak ennyit mondott:
– A ló nincs az istállóban. Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse?
Egy héttel később visszatért a fehér ló, és magával hozott öt vadkancát is. A falubeliek így örvendeztek:
– Igazad volt, nem szerencsétlenség, hanem csodálatos szerencse!
– Mondjuk csak azt, hogy a fehér ló visszajött. Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse?
Másnap a gazda fia elkezdte betörni a vadlovakat. Az egyik levetette magáról és összetaposta, a fiú a lábát törte. A falubeliek ismét eljöttek, hogy siránkozzanak:
– Ezek a lovak tényleg mégsem hoztak neked szerencsét. Nem nyomorékká tették az egyetlen fiadat! Ki segít most neked öreg napjaidban? Micsoda balszerencse!
– A fiam lehet, hogy nem tudja többé használni a lábát. Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse?
Nem sokkal később kitört a háború. A katonaság minden gazdaságot végigjárt, hogy a fiatalembereket elvigye harcolni. A gazda törött lábú fiát nem tudták semmire sem használni, így otthon hagyták. A szomszédok ismét csak irigykedtek:
– Micsoda szerencse, hogy a Te fiad nem tud járni, így legalább melletted marad, míg a mi fiaink mennek a halálba.
De az öreg ismét csak annyit mondott visszafogottan:
– Jószerencse, balszerencse? Ki tudhatja előre?
Mit tesz a bizalom? Elfogadja ezt a tényt, sőt, nemcsak elfogadja, hanem belesimul abba, ahogy Isten adja a dolgokat, annak alapján, hogy ő még nálam is jobban tudja, hogy mi a jó. Erre hív a mai Ige is: „Minden utadon gondolj rá és egyengetni fogja az ösvényeidet.” Azaz az a tény, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretném, elvezethet arra a bizonyosságra, hogy Isten egyengeti az útjaim, és eljuttathat oda, hogy én ennek átadjam magam, azaz rábízzam magam. A bölcs szerint egy személyes, valóságos és szerető Isten van jelen minden bennünket érő esemény mögött.
forrás: gref.hu
„Bízz az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon Őreá gondolj, akkor ő igazgatni fogja útjaidat.” (Példabeszédek 3,5-6)
A mai nap a bizalom ellentétéről, a félelem a szorongás jellemzőiről szeretném, ha beszélgetnénk.
Amikor félünk valamitől, vagy úgy is mondhatnám, hogy szorongunk, a következőket tapasztalhatjuk:
- Testi érzetek
- gyors szívverés, nyugtalanság, kábaság
- izmok megfeszülése, fejfájás
- hasfájás hasgörcsök
- Szokatlan módon látunk és gondolunk dolgokat
- csak a dolgok veszélyes oldalára fókuszálunk
- azon jár az eszünk, hogy rossz dolgok történhetnek
- A szorongást keltő gondolatok gyakran fogalmazódnak meg olyan formában, hogy „mi lesz ha…?”
- Bizonyos viselkedésmintákat követünk
- megpróbálunk elmenekülni a probléma elől.
- elkerüljük a rettegést kiváltó helyzetet
- védelmet keresünk
A szorongás néha a barátunk, hiszen olyan, mint egy beépített riasztó, ami figyelmeztet a nehéz vagy veszélyes helyzetekre – ugyanakkor gyakran az ellenségünk, ha gyakran és nagyon erősen jelentkezik.
Mint az autó riasztója: ha jól működik, csak akkor riaszt, ha egy tolvaj el akarja lopni az autót. De ha a riasztó elromlik: bármikor beindulhat (akár egy széllökésre is).
Embereknél is előfordulhat, hogy a szorongás riasztójának elromlik az érzékelője, és ok nélkül beindul – aminek következtében olyan helyzetekben is megijedünk, amikor nincs mitől félni!
Miért romlik el a riasztónk érzékelője? És hogyan hozhatjuk helyre?
Hogyan segít mindaz, amit a reggeli áhítatokon tanultál eddig, a félelmeiddel szemben?
(Eduardo L. Bunge, Javier Mandil, Andrés J. Consoli, Martín Gomar: Kognitív visellkedésterápia szorongó és depressziós gyermekeknek és serdülőknek)
kép: freepik
„Bízzál az Úrban…” (Példabeszédek 3,5)
Mit jelent a bizalom? Miért bízunk meg egymásban? Miből tudod, hogy a másik megbízható vagy sem? Mit jelent az Úrban való bizalom? (Segít a történet is)
Egy János nevezetű ember egy nap egy meredek sziklafal tetején sétált, s egyszer csak túl közel került a pereméhez, és lezuhant. Zuhanás közben elkapott egy kiálló faágat, és azon lógott. Ahogy lenézett, iszonyattal látta, hogy még több mint háromszáz méteren át meredeken lejt a sziklafal. Tudta, hogy nem csünghet egy ágon a végtelenségig, de semmi lehetőség nem mutatkozott arra, hogy fel tudjon mászni a meredek falon.
Elkezdett hát segítségért kiáltani, remélve, hogy egy arra járó meghallja, és leereszt egy kötelet vagy valami mást.
- Segítség! Segítség! Van ott fenn valaki? Segítség!
Órákon át hiába kiabált, senki nem hallotta meg. Már ott tartott, hogy feladja, amikor meghallott egy hangot:
- János! János, hallasz engem?
- Igen! Igen, hallak! Itt vagyok, lent!
- Látlak, János. Nincs semmi baj?
- Nincs, de... ki vagy te, és hol vagy?
- Én az Úr vagyok, János. Én mindenütt ott vagyok!
- Az Úr? Úgy érted, Isten?
- Igen, Én vagyok.
- Istenem, kérlek, segíts rajtam! Megígérem, hogy ha segítesz innen lejutni, többé soha nem vétkezem. Nagyon jó ember leszek. Életem hátralévő részében Téged foglak szolgálni!
- Lassabban az ígéretekkel, János! Előbb hadd szedjelek le onnan, aztán majd beszélgetünk!
- Nos, a következőt kérem tőled. Nagyon figyelj!
- Bármit megteszek, Uram, csak mondd meg, hogy mit tegyek!
- Rendben! Engedd el az ágat!
- Micsoda?!
- Azt mondtam, engedd el az ágat! Csak bízzál bennem! Rajta!
Hosszú csend lett. Végül elkiáltotta magát János:
- SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG! VAN ODAFENN VALAKI MÁS???
Érezted-e már magad úgy, mint János? Azt mondjuk, hogy meg akarjuk tudni az Úr akaratát, de amikor megtudjuk, nem tudunk mit kezdeni vele. Túl ijesztőnek tűnik, túl nehéznek. Úgy határozunk, hogy valami más megoldás után nézünk.
Tanulj meg az Úrban bízni teljes szívedből. Ahelyett, hogy a magad módján, a magad elképzelése szerint csinálnád a dolgaidat, nézz az Úrra, és engedd hogy ő mutassa meg, mit kell tenned. A tanítványság egyszerűen annyit jelent, hogy bízunk Istenben - bízunk abban, hogy Ő tudja, mi a legjobb számunkra.
„Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.” (Példabeszédek 3,4)
Isten meg tudja mutatni neked jóindulatát a legszokatlanabb helyzetekben, sőt olyan emberek által is, akikről ezt teljesen valószínűtlennek tartanád. József útja Egyiptom kormányzóságáig igazságtalan vádakon és börtönbe vettetésen át vezetett. Eléggé esélytelennek tűnik, hogy egy elítélt bűnözőből a következő miniszterelnök legyen – hacsak nem Isten írja a történetet, mint ahogy Józsefnél is. „Megharagudott azért a fáraó a két főemberre, a főpohárnokra és a fősütőmesterre. Őrizetbe vétette őket a testőrparancsnok házában, abban a börtönben, ahol Józsefet fogva tartották.” (1Mózes 40,2-3). Amíg a börtönben voltak, József megfejtette mindkét ember álmát, és mindkét esetben megtörtént az, amit mondott. Így vált ismertté József tehetsége. Később a fáraót rossz álom kínozta, amelyet senki sem tudott megfejteni, de a főpohárnok emlékezett Józsefre, és beszélt róla a fáraónak. Ekkor József megfejtette a fáraó álmát, segített felkészülni az éhínség hét esztendejére, a fáraó pedig ezt azzal jutalmazta, hogy Józsefet tette maga után második emberré az országban. Végül József álma mégis valóra vált. Figyeld meg, kiket használt ennek érdekében Isten: egy péket, és egy pohárnokot. Lelki értelemben szólva: Isten fel tud használni pékeket arra, hogy megáldjon, mert ők tudják, milyen hozzávalókra van szükség a sütemény készítéséhez. Használnak hozzá sok mindent, például sót, lisztet, sütőport, mely külön-külön talán nem finom, de a végeredmény nagyon is ízletes. Isten tud használni pohárnokokat, mert ők tudják, hogyan kell valamit éppen idejében kinyitni. Érted már a lényeget? Tartsd nyitva elméd, maradj érzékeny Istenre, mert ő a legszokatlanabb helyzetekben és a legvalószínűtlenebb embereken keresztül is meg fogja mutatni jóindulatát.
Forrás: maiige
„Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.” (Példabeszédek 3,4)
Isten jóindulatának munkálkodását láthatjuk, ha megvizsgáljuk József életét. „De Izráel [Jákób] Józsefet minden fiánál jobban szerette… tarka ruhát csináltatott neki. Amikor testvérei látták, hogy apjuk jobban szereti őt minden testvérénél… meggyűlölték… Egyszer József álmot álmodott, elmondta testvéreinek, és emiatt még jobban meggyűlölték” (1Mózes 37,3-5). Figyelj meg két dolgot ebben a történetben!
Először: Isten jóindulata ajándék, nem jutalom; nem azért jár, mert jobb vagy a többieknél. Soha ne mentegetőzz azért, mert Isten áldásai szemmel láthatók életedben, de ne is tekintsd őket a felsőbbrendűség jelvényének. Pál megkérdezi: „Mid van, amit nem kaptál?” (1Korinthus 4,7). A válasz: semmi! Tartsd ezt észben, és élj hálás életet!
Másodszor: Isten jótetszése szerint járni nagy bölcsességet igényel. József testvérei ezt mondták: „Nézzétek, ott jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg… Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!” (1Mózes 37,18-20). Nagy hiba megosztani az álmaidat azokkal, akik nem képesek értékelni. A szemed előtt talán örülni fognak veled, de titokban neheztelni fognak rád. A tékozló fiú bátyját nem zaklatta fel, hogy öccse éhezett messze idegenben egy disznóvályú mellett. Ő azzal nem tudott megbirkózni, amikor ünnepelték a hazatérőt. Saul király örült, amikor Dávid legyőzte Góliátot. De nem tudta kezelni, amikor az emberek azt mondták: „Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!” (1Sámuel 18,7). Jézus erős szavakkal illette ezt a magatartást: „Ne dobjátok gyöngyeiteket a disznók elé…” (Máté 7,6 NKJV). Légy hát bölcs, és csak akkor szólj, ha eljött az ideje, Isten tetszését keresd, és akkor jóindulatában fogod élni az életed.
Forrás: maiige
„Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.” (Példabeszédek 3,4)
Ahhoz, hogy el tudd végezni az Istentől rád bízott feladatot, szükséged van Isten jóindulatára!
- Hogyan jutott el József az egyszerű fogolytól a börtönparancsnok-helyettesi posztig? „…az Úr Józseffel volt… és kedveltté tette a börtönparancsnok előtt… az Úr Józseffel volt, és eredményessé tette az Úr, amihez hozzáfogott” (1Mózes 39,21-23).
- Miért választott Ahasvérós király egy Eszter nevű zsidó rabszolgalányt, és tette őt királynévá? Mert Eszter „… minden leánynál jobban megnyerte tetszését és szeretetét. Ezért az ő fejére tette a királyi koronát, és királynévá tette…” (Eszter 2,17).
- Hogyan lett Sámuelből, a templomszolgából egy nemzet prófétája? „…Sámuel pedig folytonosan növekedék, és kedves volt mind az Úr, mind az emberek előtt” (1Sámuel 2,26 Károli).
Mi volt ezekben a kiváltságos emberekben a közös vonás?
- Először, hogy megtették a tőlük telhető legtöbbet. Kitűntek azzal a tehetséggel, amit Istentől kaptak, és amikor eljött az ideje, Isten előléptette őket.
- Másodszor: mások érdekeit helyezték előtérbe. Dávid szolgálta Saul királyt, pedig ő kegyetlen főnök volt. Ruth dolgozott azért, hogy özvegy anyósát eltarthassa, míg Naomi másik menye, Orpá csak saját magára gondolt.
- Harmadszor, tanítható lelkületük volt, és keresték a vezetést, útmutatást. Isten úgy válaszolt Ruth kívánságára, hogy a legmegfelelőbb tanítót, Naomit adta mellé, és Boázt, a legjobb főnököt, és azt is elintézte, hogy épp a megfelelő mezőre menjen (Ruth 2,2-3).
Isten jótetszése által összeköttetésbe kerülsz a megfelelő emberekkel, és ez juttat el a megfelelő helyre is. Amikor azon a területen dolgozol, amit Isten választott számodra, akkor áldásokat fogsz nyerni. Nem, nem fogsz mentesülni a megpróbáltatásoktól, de sikeres leszel abban, amire elhívást kaptál.
Forrás: maiige
„Te azért járj a jók útján, és ügyelj az igazak ösvényeire!” (Példabeszédek 2,20)
Kik a jók és kik a rosszak számodra? Hogy értelmezed ezeket a szavakat? Hogyan tudsz a jók útján járni? Mit kell ehhez tenned (legyen ez minél konkrétabb)? Milyen érzések vannak benned, ha jót teszel? Milyen érzések vannak benned, ha valamit elrontottál, ha a rossz oldalra kerültél? Mi az, ami segít jónak lenni?
Ma nagyon nehéz gyermeknek lenni! Nagyon nehéz kamaszként megélni az elfogadást, a közösséghez tartozást, aminek viszont sokszor nagyon nagy ára is van. A csoportnyomás ereje elképesztő mértékű! S ezt többféle érzés (vagy ahogy pár napja hallottuk, többféle gondolat) működteti. A szégyentől való megmenekülés, vagy az, hogy ne váljunk bántalmazottá a közösségben, (csak mert valamit másképp gondolunk), ennek ereje hatalmas méreteket öltött napjainkban. Az, aki mellett nincs senki, könnyen válik célponttá – ezért inkább sok olyan viccen is nevetünk, ami inkább bántó, mint vicces. Sok olyan ruhát sírunk ki otthon magunknak, amire nem nekünk, hanem a társainknak van szüksége – s ha ezeket hordjuk, addig nem vagyunk célpontok. Sok olyan szokást veszünk fel, ami mögött meg tudunk bújni – ha úgy beszélünk, ha úgy gondolkozunk, mint a valami miatt vezérré vált személyek, akkor nyugalom lesz körülöttünk. Nagyon nehéz ma a jók útján járni, mert a világ, amiben élünk, nem mindig jó! Sokan mondjátok is: nem éri meg! Isten Igéje azonban mégis erre bátorít! Bármi is történik, „te azért járj a jók útján!” Isten személye nem változik. Ő ma is stabil viszonyítási pont! Ő nem változik! Ő tegnap, ma és holnap is ugyanaz lesz.
Te melyik úton szeretnél járni? Mit jelent a számodra Istent követni? Hogyan segít a hited a választásaidban? Hogyan tudsz jó maradni az iskolaudvaron/az osztályban/az edzésen/otthon?
„Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged. Megment a helytelen úttól, és az álnokul beszélő embertől.” (Példabeszédek 2,11-12)
Szoktál-e másokról beszélni/pletykálni? Milyen jellegű információkat mondasz el másoknak? Milyen jellegű hír kelti fel az érdeklődésedet? Mennyire jársz utána, annak, amit a másikról hallottál? Miért adod tovább?
Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása miatt. Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:
- Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?
- Várj egy pillanatot! - válaszolt Szókratész. - Mielőtt bármit mondanál, szeretném ha megfelelnél három kérdésre. Ezt hívják a tripla szűrőnek. Az első szűrő az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit mondani akarsz, az igaz?
- Nem. - Válaszolta az ember. - Éppenséggel csak hallottam róla, és...
- Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy nem. Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?
- Nem! Épp ellenkezőleg...
- Szóval - folytatta Szókratész - valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz. Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van: a Hasznosság. Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem?
- Nem igazán.
- Nos - vonta le a következtetést Szókratész - ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, egyáltalán miért mondanád el?
Érdemes átgondolni nekünk is ezeket az alapelveket, mielőtt bárkiről, bármit elmondunk!
Kép forrása: Oszt6od
„Megfontoltság őrködik feletted…” (Példabeszédek 2,11)
Mindannyiunkkal megesett már, hogy rosszat mondtunk, rosszkor, rossz hallgatóságnak, és a végén nagyon bántuk.
Egy lelkész nyugdíjba vonulására díszvacsorát rendeztek, és egy helyi politikust kértek fel arra, hogy beszédet mondjon. A politikus késett, ezért a lelkész úgy döntött, hogy ő is szól néhány szót:
- Amikor 25 éve idejöttem, azt gondoltam, hogy ez egy rettenetes gyülekezet. Az első ember, akivel találkoztam, azt mondta, hogy lopott, hazudott, sikkasztott, házasságon kívüli viszonyt folytatott és kábítószerrel is élt. Megdöbbentem. Aztán rájöttem, hogy nem mindenki ilyen; ez a gyülekezet tele van jó emberekkel.
Ekkor megérkezett a politikus is, és elkezdte beszédét:
- Sosem felejtem el azt a napot, amikor a lelkész úr megérkezett, és engem ért a megtiszteltetés, hogy a gyülekezet tagjai közül elsőként találkozhattam és beszéltem vele. …
Vigyázz, kinek, mit mondasz, mert a meggondolatlan beszéd, nagy károkat okozhat.
- Kerültél már kellemetlen helyzetbe a szavaid miatt?
- Te beszéltél már így ki valakit? Esetleg vissza is hallottad, mit mondtál?
- Milyen károkat okoz az osztályközösségben a meggondolatlan beszéd?
Lehet, hogy pillanatnyilag jól esik kibeszélni mások problémáit és kudarcait, de előre megjósolható, hogy ennek később rossz hatása lesz kapcsolatotokra. Sőt, téged fognak megbízhatatlan embernek tartani! Egy bölcs ember azt mondta: Öt dologra kell figyelned ahhoz, nehogy kicsússzon a szádon valami, aminek nem kellene: kiről beszélsz, kihez beszélsz, hogyan, mikor és hol.
forrás: maiige
kép: Pixabay
„Bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret.” (Példabeszédek 2,3-5)
- Mi volt az, amire nagyon vágytál, amit nagyon meg szerettél volna kapni?
- A vágyakozás jó vagy rossz dolog? Milyen érzésekből áll? Milyen tettet vált ki belőled?
- Mennyire van jelen az életedben a vágyakozás? Mikre szoktunk vágyakozni?
- Mennyire vágysz a bölcsességre? Több tudásra?
Ha úgy keresed, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket – ha úgy keresed, vágyod, mint a pénzt, a Wifi kapcsolatot és úgy kutatod, mint bármi mást, ami a legdrágább neked. Azaz, ha bölcsességet szeretnél, akkor megfeszített, kitartó, folyamatos keresésbe kell fognod. Hiszen bölcsességet soha nem fogsz találni, ha fél szívvel keresed. Óriási kihívás ez nekünk. Azzal a kérdéssel szembesít, hogy vajon igazán akarom-e a bölcsességet. Vágyom-e rá olyan erővel, amilyen szenvedélyesen kellene az Ige szerint keresnem azt?
Elmegy a tanítvány a mesterhez, és azt mondja: „Mester, én annyira szeretnék találkozni Istennel! Mondd, mit tegyek?” Mire a Mester: „Cselekvésre nincs szükség; vágyakozzál!” „De hát én nagyon vágyakozom Istenre.” Mire ő: „Jó, majd meglátjuk.” Később elmennek együtt úszni. Ahogy úsznak, a mester odamegy a tanítvány mögé, és belenyomja a vízbe. Végül fölengedi. „Ezt most miért csináltad?” – kérdezi a tanítvány, levegő után kapkodva. És akkor a mester ezt válaszolja: „Na, látod, ha majd az Istenre így fogsz vágyakozni, mint ahogy erre a levegőre vágyakoztál, akkor fogsz is Vele találkozni!”
Enélkül az elkötelezettség nélkül soha nem lesz a miénk a bölcsesség.
„Fiam, ha megfontolod mondásaimat, és parancsolataimat magadba zárod … akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret.” (Példabeszédek 2,1.5)
Bizonyára te is tapasztaltad már, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy mivel van tele a gondolatunk! Az, hogy hogyan érezzük magunkat vagy hogyan viselkedünk nehéz helyzetekben, nagyrészt azon múlik, mit mondunk magunknak az adott helyzetben vagy mit képzelünk el. A gondolataink sokszor automatikusak, s olyan gyorsan futnak végig a fejünkben, hogy észre sem vesszük azt. A gondolataink formálják az ún. „hiedelmeinket”, vagyis az elképzeléseinket, amiket a világról, másokról, saját magunkról, és Istenről alkotunk. Éppen ezért nem mindegy, hogy mivel van tele az elméd! Nem mindegy, hogy mivel táplálod a lelked, mit forgatsz magadban, min gondolkozol. Az egész úgy működik, mint egy gépezet – mutatok ehhez egy ábrát:
Ha a gondolataink negatívak – minden más negatív lesz, ha a gondolataink pozitívak, pozitív forrásból táplálkoznak, szintén minden másban pozitív dolgokat élünk majd meg. A legkönnyebben pedig a gondolatainkon tudunk változtatni!!
Sokszor azon múlik, ami történik velünk, hogy mit gondolunk az adott helyzetről! Ha elménket Isten Igéjével töltjük meg, az nemcsak az Isten kapcsolatunkra fog kihatni, hanem az érzéseinkre és a viselkedésünket is formálja!
(Eduardo L. Bunge, Javier Mandil, Andrés J. Consoli, Martín Gomar: Kognitív visellkedésterápia szorongó és depressziós gyermekeknek és serdülőknek)
Ti gúnyolódók, meddig csúfolódtok még? (Példabeszédek 1,22)
Bántottak már téged? Kerültél már olyan helyzetbe, amikor igazságtalanságot kellett megélned? Amikor céltáblájává váltál valakinek? Mondtak már rád negatív szavakat? És indulatosan beszéltek már veled?
Mit éreztél? Haragot? Indulatot? Kiszolgáltatottságot?
És mit tettél? Érezted már, hogy legszívesebben jól megvernéd? Visszavágtál? Visszacsúfoltál? Valami megjegyzést tettél a külsejére? Esetleg rosszat kívántál neki?
Nem tudom, hogy ismered-e Lázár Ervin által megformált Berzsián történetét... de ő egy olyan ember volt, aki nem tudott uralkodni az indulatain! Úgymond „szabadon” megélte, hogy amikor elöntötte a düh, akkor „ami a szívén, az a száján” – ki is mondta. Csakhogy egy nap rádöbben, hogy mindaz, amit indulatosan kimondott, meg is valósult, hatalmas sérüléseket okozva ezzel a környezetének, hiszen volt, akinek a lába tört el, volt aki arcra esett, volt akinek felrobbant a trombitája, volt akinek a szakálla égett le, és bizony, mikor a saját házával veszett össze – abban is egy hatalmas lyuk keletkezett, amikor a dühösen kimondott szavak következtében abba belecsapott a villám!
Mondd csak...
- mi lenne, ha megvalósulnának azok, amiket egymásnak kívánunk?
- te megúsznád épségben?
-mi lenne, ha minden benned levő indulat szabadon feltörhetne?
- mi lenne, ha ez nemcsak a szavak szintjén történne, hanem a szabadság azt jelentené, hogy valóban azt teszek, amit akarok?
kép: Berzsián és Dideki
Ti gúnyolódók, meddig csúfolódtok még? (Példabeszédek 1,22)
Egy anyuka levelét olvasom:
Második osztályos kisfiam szemüveget kapott, és nagyon fél, hogy emiatt csúfolni fogják. Az osztályukban már van két szemüveges gyerek, akiket folyton kigúnyolnak. Főleg azt a kisfiút, akinek a szemüvegén az egyik lencse mindig le van ragasztva. Úgy szeretném megkímélni őt ettől, mert én is szemüveges vagyok, és engem is nagyon sokat bántottak emiatt gyerekkoromban.
Sajnos igaz a megállapítás: a gyerekek szívesen csúfolódnak. Általában ennek az az oka, hogy nehezen fogadják el, ha valaki valamiben más, mint ők. Az irigykedéssel vegyes ellenszenv az, ami nyugtalanságot okoz bennük, és ez készteti őket csúfolódásra. De hát ez mindig is így volt. És gyanítható, hogy nemcsak a gyerekek hajlamosak rá, hanem a felnőttek is.
- Szoktak téged csúfolni mások?
- Szoktál te is csúfolni másokat?
- Volt-e már veled olyan, hogy kisebb dologban, csúfolódtál? Mit váltott ki a másikból?
- Volt-e már olyan, hogy téged csúfoltak ki? Milyen érzés volt?
- Mit teszel, ha csúfolódó gyerekkel találkozol? Mit mondasz neki?
- Mit lehet tenni az ellen, aki folyamatosan rosszindulatú (kigúnyolja társait) egy osztályközösségen belül?
A Biblia balgának, együgyűnek mondja azt az ember, aki ilyet tesz, és arra int/kér, hogy tartsd távol magad tőlük!
„Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik! (Példabeszédek 1,10)
Mitől is véd meg szüleink tanácsa, tanáraink vezetése? Attól, hogy rossz társaságba keveredj, hogy rossz döntéseket hozz meg. Attól, hogy engedj a többség nyomásának. A bűn könnyen válik vonzóvá, hiszen gyors meggazdagodást ígér és azt az érzést kelti, hogy „ne foglalkozz vele, mert úgyis mindenki így csinálja!” Elhiteti veled, hogy ez a természetes! Vagy valami mást hitet el veled? Roger Palms írja: „Amikor horgászni megyek, többféle csalétket viszek magammal, de van egy, amire mindig harapnak a halak. Létezik ugyanis egy gyengepontjuk, és mivel én tudom, hogy mi az, ki tudom fogni őket. Néha egy-egy halnak sikerül elszöknie, felszaggatva bőrét, mely majd begyógyul, de a sebhelyek mindig ott lesznek. Olykor neked is sikerülhet eliszkolnod a Sátán elől, de csak fájdalmas elszakadás után, aminek nyomait, hegeit életed végéig hordozod majd!”
Vigyázz! A kísértések a te gyenge pontjaidra szabottan érkeznek! Lehet, hogy nem fogsz lopni, de mi a helyzet a csúfolással? Lehet, hogy nem ölsz meg senkit, de mi a helyzet a pletykálással? A rossz társaság, a Sátán azt akarja elhitetni veled, hogy a bűn jó. De te NE ENGEDJ NEKIK!
- Volt már olyan, hogy a többiek miatt máshogy döntöttél, mint egyébként tetted volna?
- Volt már veled olyan, hogy épp azért közösítettek ki, mert nem mentél a többiek után?
- Mi a feltétele annak, hogy befogadjanak?
- Mennyiben befolyásolják a többiek a hozzáállásodat, a döntéseidet?
- Védett-e már meg szüleid tanácsa rossz helyzetektől?
„Fiam, kövesd apád útmutatását, ne vesd meg, amire anyád tanított! Ha megfogadod szüleid tanítását, ékes korona lesz az a fejeden, aranylánc a nyakadon. (Példabeszédek 1,8)
Min-Hi egy kedves, 12 éves éves kínai kislány volt, aki szüleivel az erdő szélén élt. Min-Hi születésnapja nyáron volt, ezért a kislány egy szép napernyőt kapott a születésnapjára.
Egyik alkalommal, amikor Min-Hi az új napernyőjével sétált a rizsföld szélén, egy hatalmas gorillát pillantott meg egy ágon hintázni.
- Szegény fejem! Nem tehetek mást, minthogy elbújok az ernyőm mögé, és meglátjuk mi lesz – gondolta a kislány, és remegve elbújt az ernyő alatt. De semmi nem történt, egyáltalán semmi. Amikor kikukucskált, minden csendes volt, és híre sem volt a gorillának.
Alig tett meg egy kis utat, amikor a bokrok között fenyegető árnyat látott imbolyogni. Egy óriási tigris volt az, ami csendben közelített felé.
- Ó, én szerencsétlen! Nem tehetek mást, minthogy elbújok a napernyőm mögé, és várok, amíg elkap – gondolta rémülten. Reszketve kuporodott az ernyő mögé. De nem történt semmi. Amikor kikukkantott a napernyő mögül, már nyoma sem volt a tigrisnek.
Amikor hazaért végre, édesanyjának rémülve mesélte el kalandjait.
- Megnézted, hogy mi van a napernyődön? – kérdezte tőle az anyukája.
Min-Hi kinyitotta az ernyőt és ijedtében hátraugrott. A napernyőre egy félelmetes és nagyon színes sárkány volt festve, óriási karmokkal és lángot szóró orrlyukakkal.
- Látod? Az erős sárkánnyal szemben nincs gorilla, tigris amely bántani mer! Jól teszed, ha mindig magadnál hordod napernyődet! (Bruno Ferrero: A napernyő)
A történet és az Ige kapcsán beszélgessünk:
Miért fontos hallgatni szüleinkre? Mit tanulhatunk a szüleinktől? Mitől védenek meg ezek a tanácsok minket? Van-e az életünknek olyan része, amit védeni kellene? Melyek ezek? Mitől kell őket megvédeni? Ti is kaptatok már „napernyőt”, ami megvéd? Szerintetek miért kell a mai világban óvatosnak lenni? Mit tanácsolnak leggyakrabban a szüleid?
„Hallgasd, fiam, apád erkölcsi tanítását, és anyád oktatását ne hagyd el! (Példabeszédek 1,8)
Néha elgondolkodom gyermekeim viselkedése láttán: mennyit küszködik velünk az Úristen. Életünk nagy részében mi felnőttek is olyanok vagyunk, mint a jobb, de legalábbis izgalmasabb utakat kereső tinédzserek, akik makacsul igyekeznek leválni szüleikről, de közben mégis rászorulnak a szülői szeretet biztonságára. Azt hisszük, jobban tudjuk, mi kell nekünk. Elképzeléseket, eszméket gyártunk, tervezünk és megvalósítunk, és nem érdekel bennünket, mit is gondol róluk az Úristen. Mert mi jobban tudjuk, mi kell nekünk. Mint a tékozló fiú, aki úgy hagyta el az atyai házat, mint aki soha többé nem szándékozik visszatérni.
Tinédzserként nagyon büszke és dacos tud lenni az ember. De egy pillanat alatt össze is tud omlani. Milyen nagy áldás, ha ott van a szülő, aki mégis elkapja! És micsoda áldás, ha a tinédzserévek elmúltával megszületik a tisztelettel, szeretettel és bizalommal teli felnőtt kapcsolat, amelyben már beszélgetünk, egyeztetünk, és teszünk is egymásért.
Milyen üzeneteket hallasz otthon a szüleidtől/a nagyszüleidtől? Eszedbe jut-e bölcs tanács apától és anyától? Tanártól? Mit mondtak neked a szüleid ma reggel?
Kép: pexels
