Kiss Bálint Református Általános Iskola - Beiratkozás - előzetes igényfelmérő, 2025/2026. tanév
Talentum Református Óvoda - Szándéknyilatkozat - hamarosan -
„A bölcs fiú enged apja intésének…” (Példabeszédek 13,1)
- Szálltál már szembe a szüleiddel?
- Volt már, hogy nem hallgattál rájuk egy dologban? Mi lett a következménye?
- Miért jó meghallgatni a szüleinket? Miért jó megfogadni az útmutatásukat?
Nem szívesen vesszük az intéseket, figyelmezetéseket, kiigazításokat. Az egymáshoz legközelebb élők is eljutnak oda, hogy ingerülten mondják a segíteni akaróknak a szívből jövő intésekre és figyelmeztetésekre is: ugyan ne okoskodjál, ne akadékoskodjál már, ne prédikálj annyit! Mert hajlamos az ember arra, hogy úgy gondolja: a legjobban ő tudja intézni dolgait, ezért ne szóljon bele abba senki más. Pedig sokan, akik így gondolkoznak, eljutnak oda, hogy belátják: bizony jobb lett volna figyelni mások tanácsára, sok rossz döntést el lehetett volna kerülni; sok hiábavaló küzdelmet meg lehetett volna spórolni. Vannak, akiknek nincs bátorságuk és alázatuk arra, hogy ezt bevallják, és egyedül maradnak elrontott életükkel.
József Attilának volt bátorsága, hogy ezt bevallja. Egyik versében így ír:
Dacból se fogtam föl soha
Értelmét az anyai szónak,
Majd árva lettem, mostoha
S kiröhögtem az oktatómat.
Ifjúságom, e zöld vadont
Szabadnak hittem s öröknek
És most megkönnyezve hallgatom,
A száraz ágak hogy zörögnek.
Legyen bátorságunk és alázatunk, hogy elfogadjuk: nem mi tudunk mindent a legjobban, nem vagyunk tévedhetetlenek. És legyen készségünk arra, hogy odafigyeljünk mások véleményére, tanácsára, és készek legyünk elfogadni azt, mert csak az ilyen embert (legyen az idős vagy fiatal) nevezi a Biblia bölcsnek!
„A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra.”
(Példabeszédek 13,1)
A héten a szüleinkkel való kapcsolatról lesz szó. Szülők? Ráadásul reggeli áhítaton? Ugyan? Nem elég, hogy otthon annyit harcolunk, még itt is? Hiszen ki az, aki korlátoz bennünket? Ki az, aki letiltja a telefonálást? Ki az, aki korlátoz? Ki az, aki miatt rendet kell pakolnunk a szobában? Ki az, aki miatt időben le kell feküdnünk? Hát persze, hogy a szülők! Na de: ki az aki ingyenessé teszi számodra a telefonálást? Ki az, aki lehetővé teszi, hogy tiszta ruhában járj? Ki az, aki ápol, amikor beteg vagy? Ki az, aki lehetővé teszi, hogy tiszta edényből egyél? A SZÜLŐK!
Próbálj ne úgy gondolni a szüleidre, mint börtönőrökre, parancsnokokra vagy egy igazgatóra. Tekints úgy szüleidre, mint egy fa gyökérzetére. A gyökerek mélybe nyúlnak, láthatatlanok, a föld alatt fejlődnek – s életterünket befolyásolják. Jó szolgálatot végeznek. Kirekesztik a rosszat és bezárják a jót. Védelmet biztosítanak. Biztonságos fejlődést tesznek lehetővé, és táplálnak bennünket. Örömtelivé és vidámmá varázsolják életünket.
Szóval kinek is van szüksége a szülőkre? Ugye, neked is?! Minden nap szükséged van rájuk, és mindaddig szükséged lesz, amíg csak élnek. Sőt arra, amit megtanítanak, megtaníthatnak neked, szükséged lesz még akkor is, amikor már nem fognak élni!
- Miért olyan fontos, hogy milyen a szüleimmel való kapcsolatom?
- Sorold fel, neked miért van szükséged a szüleidre?
- Milyen párhuzamot tudsz tenni a fa gyökerei és a szülők között? Sorold fel a közös vonásokat?
„A jóindulat kedvessé tesz...” (Példabeszédek 13,15a)
Ma reggel egy kis megállásra hívlak benneteket. Semmi mást nem kell tenned, mint átgondolni kicsit másképp az emberekkel, és az Istennel való kapcsolatodat!
Gondold végig, hogy ki tett azzá az emberré, aki vagy? Állj meg egy pillanatra, és gondold végig, hogy milyen sokan segítettek neked az életed során. A szüleid, a barátaid bizonyára rajta lesznek ezen a listán, de próbáld csak szélesíteni a kört! Lehetséges, hogy többen is felkerülnek rá… a pénztáros, aki legyint, amikor kiderül, hogy pár forint híja van a csokinak, amit vettél, az idegen, aki leszálláskor maga elé enged a villamoson, mert látja, hogy nagyon sietsz. Mindezek látszólag jelentéktelen, hétköznapi dolgok – mégis képesek megkönnyíteni az életedet. Ezeknek az embereknek a tettei valójában döntően befolyásolják a napod, és hasonlóképpen te is ilyen hatással lehetsz másokra.
Mi az, amit Istennek köszönhetsz az életedben?
Gondold végig, hogy te kinek segítettél. Készíts egy további listát. Szerepelhet rajta egy barátod, aki tanácsért fordult hozzád. Az osztálytársad, akit kisegítesz egy feladatnál. A szüleid, akiknek ma reggel segítettél levinni a szemetet…
Vedd észre, hogy az életben folyamatosan adunk és kapunk. Több örömöd lehet abban, ha adhatsz, mint amikor kapsz valamit? Mikor tettél utoljára valakiért olyasmit, ami után jól érezted magad? És mi az, amit ma vagy holnap megtennél, jól éreznéd magad tőle?
Kép forrása: 365letszikra.hu
„Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincs” (Példabeszédek 13,7)
A Biblia azt mondja: „Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincs; van, aki szegénynek, pedig nagy a vagyona” (Példabeszédek 13:7). Áldás az, ha rendelkezünk a pénzen megvásárolható dolgokkal mindaddig, amíg nem veszítjük szem elől azokat a dolgokat, amelyeket nem lehet megvásárolni. Pénzen bármit meg lehet vásárolni, ami eladó. Az élet legnagyobb dolgai azonban, mint például az egészség és a kapcsolataink, nem eladók, ezért nem lehet megvásárolni őket.
A Biblia pénzre vonatkozó tanítása összefoglalható ezzel a három alapvető kijelentéssel:
- Az, ami vagy, fontosabb, mint az, amid van. „Jobb a feddhetetlenül élő szegény annál, aki gazdag, de görbe utakon jár.” (Példabeszédek 28:6)
- Amit Isten lát benned, az fontosabb, mint az, amid van. „Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele.” (Példabeszédek 15:16)
- Az, hogy mások mit gondolnak rólad, fontosabb, mint az, amid van. „Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál.” (Példabeszédek 22:1)
Ne akarj lépést tartani a szomszéd „Kovácsékkal”. Lehet, hogy egy hajszálnyira vannak a csődtől vagy a válópertől. Ha utolérnéd is őket, megint vennének valamit, amivel leelőznek. Az igazság az, hogy soha nem fogsz örülni annak, amid van, amíg nem tanulsz meg örülni annak, ami másoknak van, neked pedig nincs. A Biblia azt mondja, hogy a mohóság bűn. A mohóság pedig egyszerűen azt jelenti, hogy nem örülsz annak, amit Istentől kaptál! (maiige.hu)
„Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz.” (Példabeszédek 13,20)
Tükörbe nézni szerintem mindenki szokott. Úgy gondolom, hogy tükre mindenkinek van a lakásában, talán még több is. Felébredés után első dolgaink egyike, hogy belepillantunk a tükörbe. Teljesen jogos, hogy így cselekszünk, hiszen az éjszakai alvás általában átrendezi a frizuránkat, kissé nyúzottá teheti arcunkat, így mindenképpen vetünk néhány pillantást a tükörre, hogy meglássuk önmagunkat.
Sokféle tükröt használunk!
- van fürdőszobai, amit reggeli elinduláskor használunk a legtöbbet
- van kozmetikai tükrünk, ami megmutatja, felnagyítja arcunk hibáit, vagy segít ezeket eltakarni.
- van tükör a táskában, a pillanatnyi felfrissítésre vagy kontrollálásra
- és van egészalakos tükör is! Nos ezt szeretjük talán a legkevésbé…hiszen ez mindent megmutat, mindent egészben láttat rajtunk.
És bár van úgy, hogy az ember legszívesebben elkerülné a tükröket a lakásban, mégis érdemes lenne megszámolni, egy nap hányszor nézünk mégis tükörbe!
Vannak lelki tükreink is. Olyanok, akik visszajelzést adnak rólunk, olyanok, akik megmutatják hibáinkat, akik segítenek elfedni, akik segítenek emlékeztetni gyökereinkre…ez lehet egy könyv, egy barát, egy munkatárs, egy tanárunk, a szüleink, a testvérünk, az osztálytársunk… Tükrei vagyunkegymásnak. Ross Campbell írja: „A gyermek olyan, mint a tükör. A szeretetet nem kezdeményezi, de visszatükrözi. Ha szeretetet kap, viszonozza azt, de ha nem kap szeretetet, nincs mit visszatükröznie.” Hányszor nézünk tükörbe egy nap? Hányszor nézünk vajon abba a tükörbe, ami nap mint nap lát minket: társaink szemébe?
Ez a ma reggeli áhítat is egyfajta tükör, amit az Isten felénk megmutatkozó szeretete tart elénk. Tükör ez a léleknek és tükör az ember-ember és ember-Isten közötti kapcsolatoknak. És ebbe a tükörbe nem mindig könnyű belenézni. A hétköznapokon könnyedén elkent, elfedett, elpalástolt, eltitkolt hiányosságok, tökéletlenségek Isten igéje közelében hirtelen felerősödnek. Az aprócska lángok valóságos reflektorként működnek és egyszerre elkezdenek kirajzolódni az eltört, megrepedezett kapcsolatok, hibáink, a szerzett és ejtett sebek! És ez bizony nem vidám. Sőt néha kifejezetten félelmetes.
De ha jobban belenézel ebbe a tükörbe…, akkor rájössz, hogy ez teljesen más, mint amit eddig használtál! Az eddigiek csak rámutattak a hibáidra, de valahol ott is hagytak velük a gödörben, az eddigiek csak kozmetikáztak, vagy csak emlékeztettek hiányosságaidra…, de ha alaposan belenézel Isten tükrébe, mást is észreveszel! Isten szeretetét!
„Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz.” (Példabeszédek 13,20)
Az igét olvasva felmerül a kérdés, hogy kivel töltöd az életedet? Kikkel jársz? Kik hatnak rád? Kik a barátaid? Ki, milyen hatással van/volt rád eddig? A kérdésekre adott válaszok mentén kezd kirajzolódni előtted is, hogy ki milyen mértékben hatott eddig rád! Miért fontos ez?
„Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz.”
- A barátaid megválasztása azért fontos, mert nagy hatást gyakorolnak a viselkedésedre, a nevedre és az életed irányára. Alapvetően fontos számunkra, hogy egy közösséghez tartozzunk. De sajnos gyakran az alapján választjuk meg a barátainkat, hogy ki az, aki elfogad minket. És ez nem mindig jó! Nehéz dolog. de néha jobb, ha egy ideig nincsenek barátaink, mint ha rossz barátokat választunk. A rossz társaság olyan lejtőn indíthat el, amelyen biztosan nem szeretnénk „legurulni”. Onnan visszamászni pedig hosszú és fáradtságos út.
Remek, hogy a neten keresztül is kapcsolódhatunk egy csomó emberhez, különösen, ha hétköznapi kapcsolataink éppen nem működnek. De nem lehetünk elég óvatosak a személyes dolgaink megosztásánál. Ha kerülöd ezeket a helyzeteket, kisebb az esélye annak, hogy kihasználjanak téged. Légy bölcs a barátaid megválasztásánál!
- Olyan emberekkel vedd körbe magad, akik dicsérnek és nem másolnak! Ha olyan emberek vezetnek, akiknek a gondolkodása nem mélyebb a tiédnél, akkor meddig juthatsz? Az élet iskola és minden új ismerős egy tanár!
- Tudod-e, ki van rád pozitív hatással?
- Tudod-e, ki van rád negatív hatással?
- Tettél-e már olyat, ami ellenkezik elveiddel azért, hogy mások befogadjanak?
„Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik.”
(Példabeszédek 13,4)
Romana Bañuelos 18 éves volt, amikor férje elhagyta őt és két gyermeküket. Ekkoriban Mexikóban élt, nyomorgott, nem tanult semmilyen szakmát, és nem beszélt angolul. Ám ez nem állította meg. Volt egy álma – amelyről nem volt hajlandó lemondani. Mindössze néhány dollárral a zsebében Los Angelesbe indult, ahol az utolsó hét dollárját arra használta fel, hogy taxival egy távoli rokonához utazzon. Romana nem akart mások kegyelemkenyerén élni. Hamarosan munkát talált: mosogatni kezdett; egy másik munkahelyén pedig tortillát készített éjféltől reggel hatig. Két állásából sikerült összegyűjtenie 500 dollárt, amiből saját tortillakészítő gépet vásárolt. Idővel – és sok-sok kemény munkával és tanulással – ő lett a Ramona's Mexican Food Products tulajdonosa, ez a világ legnagyobb mexikói élelmiszert forgalmazó üzletlánca. És ez még nem minden. Dwight Eisenhower elnök őt választotta ki arra, hogy az Egyesült Államok harminchetedik kincstárnoka legyen. Romana Bañuelos példázza mindazt, amit Eisenhower mondott az álmokról és a jövőnkre irányuló fegyelmezett törekvésekről: „Csak akkor érünk el sikert, ha felismerjük az életben, a háborúban vagy bármi másban az egyetlen legfontosabb célt, és minden más tervet ehhez igazítunk”. Akár szendvicset árulsz, akár nagyvállalatot vezetsz, emlékezz ezekre a szavakra: „Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik” (Példabeszédek 13:4). Isten csak akkor fogja áldását adni, ha te megteszed a tőled telhető legjobbat, tehát ma adj bele mindent, amid csak van!
"... az igazak gyökere mozdíthatatlan..." (Példabeszédek 12,3)
Mély lelki gyökereket kell eresztened! „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jeremiás 17:7–8). Ez az ige megindokolja, miért van szükségünk mély lelki gyökerekre: hogy átvészeljük a nehéz időket, a hőség és az aszály időszakát.
Salamon azt mondta: „Nem áll szilárdan a bűnösen élő ember, de az igazak gyökere mozdíthatatlan” (Példabeszédek 12:3). Amikor a csapások időszaka eléri az életedet, akkor derül ki, hogy mibe „gyökereztél”: Isten erejébe, vagy csupán a sajátodba.
Amikor a Biblia a „hőségről” beszél, akkor az élet terheit érti rajta. Amikor az „aszályt” említi, akkor a válság és a hiány időszakaira utal. Mi a megoldás? Ha olyan vagy, mint az a fa, „amely a folyóig ereszti gyökereit”. Mi az eredmény? „Szüntelenül termi gyümölcsét.”
Észak-Kalifornia hatalmas mamutfenyői a gyökereik miatt ellen tudnak állnak a nagy erdőtüzeknek is. Ha egy nagy tölgyfa gyökérzetét kiterítenénk és folytatólagosan megmérnénk, az több száz kilométernyire nyúlna ki. Ezért áll szilárdan az élet viharaiban.
Pál azt írja, azért imádkozik, hogy Isten: „adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva […] és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok” (Efézus 3,16–17,19)
- Hol vannak a gyökereid? Mibe kapaszkodsz?
- Sok minden lehet: szüleid, pénz, barátok, tablet, telefon, játékok …
- De a Biblia arról beszél, hogy az lesz mozdíthatatlan, aki igaz!
„Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.” (Példabeszédek 12,25)
Tudtad, hogy létezik „a bátorítás ajándéka”? A Biblia azt mondja: „Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak (…) aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, a vigasztaló a vigasztalást” (Róma 12:6–8). A „vigasztalás” szót fordíthatjuk biztatásnak vagy bátorításnak is.
Nem kell különösebb tehetséggel vagy toronymagas IQ-val rendelkezned ahhoz, hogy ezt az ajándékot használd. Mindennap találkozunk olyan emberekkel, akiknek biztatásra van szükségük. Lehet, hogy a felszínen nem látszik, de a mélyben keményen küzdenek, hogy fejüket a víz fölött tudják tartani. Néhányan közülük a kétségbeesés szélén vannak, és a szavaid felemelhetik őket. Egyetlen mosoly is képes rá.
Jób azt mondta: „Ha rájuk nevettem, nemde bízni kezdtek, ha derűs volt az arcom, ők sem szomorkodtak” (Jób 29,24). Salamon ezt írta: „Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja” (Példabeszédek 12,25).
Ne gondold, hogy a vezető pozícióban lévő, sikeres embereknek vagy a felnőtteknek, vagy akár a társaidnak nincs szükségük bátorításra! Dávid nagyszerű költő volt, akinek zsoltárait ma is olvassák az egész világon. Ő volt Izrael legnépszerűbb királya. Győztes csatáit minden katonai akadémia stratégája irigyeli. De neki is voltak rossz napjai, amikor a gödör mélyén érezte magát: „Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom” (Zsoltárok 38:18). Nemcsak az átlagembereknek van szükségük biztatásra – a híres szerzőknek, királyoknak és tábornokoknak is szükségük van rá. Mindenkinek jólesik!
Ha a bátorítás ajándékát kaptad, soha nem leszel munka nélkül. Figyelj Isten vezetésére, és amikor arra késztet, hogy bátoríts valakit – tedd meg!
maiige
„Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.” (Példabeszédek 12,25)
Ne várj tovább, beszélj! Mondj jó szavakat! Vidámíts és okozz örömet! Mert kevés dolog olyan hatásos, mint a megfelelő időben kimondott megfelelő szavak. Ugyanakkor nagyon nehéz a ki nem mondott szavak terhével élni a lehetőség elmúlta után.
„Emlékszem, amikor elvittem az új autódat egy útra, és összetörtem. Azt hittem, nagyon dühös leszel, és keményen fogsz bánni velem, de nem tetted. Emlékszem, amikor elmentünk a tengerpartra, és te nem akartál jönni, mert azt mondtad, esni fog. Elmentünk, és esett. Biztosra vettem, hogy az orrom alá fogod dörgölni, hogy: „én megmondtam”, de nem tetted. Aztán volt az is, amikor áfonyalét öntöttem az új fehér szmokingodra. Tudtam, hogy ideges leszel, és hibáztatsz majd. De nem tetted. És emlékszel arra a bizonyos estére? Tévedtem, és azt mondtam, hogy nem kell kiöltözni. Farmerben jöttél, és úgy érezted magad, mint a partra vetett hal. Biztos voltam benne, hogy tombolni fogsz, engem pedig jól otthagysz. De nem tetted. Szerettem volna elmondani, hogy mennyire szeretlek, és mennyire nagyra becsüllek mindezekért. Szerettem volna elmondani, amikor hazajössz Vietnamból. De nem jöttél.”
Salamon azt mondta: „Megvan az ideje… a beszédnek” (Prédikátor 3:1,7). De ez egy korlátozott időszak, és ha elmúlt, akkor vége. Ne töltsd a jövődet megbánással, és ne hordozd magadban a ki nem mondott szavakat, melyeket valakinek hallania kellett volna. „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24). Ne várj tovább, mondd ki!
- Mikor mondtad anyának/apának/tesódnak/nagyinak, hogy szereted?
- Volt e már olyan pillanat, amikor érezted, hogy kellett volna valamit mondanod, de nem tudtál/nem tetted? Hogy oldódott meg?
„… a bölcsek nyelve… gyógyít.” (Példabeszédek 12,18)
Matthew Henry a kedvességet így jellemzi: „só, mely tartósítja szavainkat és megvédi őket a romlástól.” A sónak alapvetően két rendeltetése van: tartósít és ízesít. Amikor tehát a Biblia azt mondja, hogy: „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett…” (Kolossé 4:6), arra gondol, hogy legyünk szavainkban is jók egymással! Mindnyájan naponta sokat beszélünk és a legtöbben sok emberrel beszélünk. Isten igéje arra figyelmeztet most minket, hogy a hívő embernek a beszédén is érződjék meg valami abból a lelkiségből, amit az Istennel való kapcsolata jelent a számára. Hogy mi az a kedves és sóval fűszerezett beszéd? Fogalmazzuk meg a történet alapján!
Egyszer egy békétlen szívű asszony ment a lelkigondozójához, aki egy hegyoldalon lakott. Kint a virágoskertben beszélgettek. Mondd meg nekem, kérte az asszony, miért nem szeretnek engem az emberek? A lelkigondozó ismerte az asszonyt, annak áskálódó, kellemetlen természetét és éles nyelvét. Felvett egy elhervadt virágot a földről. Az elnyílt virág koronája helyén már csak kis fehér szárnyas magvak ültek. Fújjál rá - mondta az asszonynak. Az asszony ráfújt és a könnyű kis magvak szétrepültek a levegőben, majd lassan lehullottak a földre. Most légy szíves, szedd össze ezeket a magvakat. - Nem tudom - válaszolta az asszony. Már nem látszanak, és ki tudja, hova hullottak? Igen - mondta a lelkigondozó -, ki tudja hova hullottak. Azokat a szavakat éppen így nem tudod összeszedni, amiket szétszórtál az emberek között. Ott fekszenek, ahova hullottak, és kikelnek majd, éppen úgy, mint ezek a magocskák. Az asszony értette, miről van szó és hallgatott.
Fogd meg ezt a követ és hajítsd el - mondta neki a férfi. Az asszony zavartan megtette. Lehetett hallani, amint a kő zörögve gurul lefelé a domboldalon, nekicsapódik más köveknek és lehuppan a földre. Most hozd vissza. - Ezt nem tudom - mondta az asszony -, hol találnám meg azt a követ a sok törmelék között? Nos, éppen így nem tudod visszahozni valakinek a reménységét sem, amit a te szennyes szavaiddal tönkretettél.
Törd le ezt a hajtás innen a fenyőről - parancsolta a férfi. Az asszony most már gépiesen engedelmeskedett. - Most tedd vissza rá megint, ahogy volt. - De ez már igazán képtelenség! - tört ki az asszony. Igen - mondta a férfi -, ez képtelenség! Ugyanígy nem tudod visszaadni valakinek a sarjadó hitét, a másokban való bizalmát, amit a te botránkoztató, bomlasztó szavaiddal eltörtél.
Hetek múltán újra eljött az asszony.- Megpróbáltam jóvátenni a károkat, amiket okoztam - mondta -, de nem sikerült. Elmentem az egyik szomszédasszonyhoz, aki az én szavaim miatt veszítette el a bizalmát a férjében. Elmondtam neki, hogy az nem úgy volt, ahogy én akkor mondtam. Elmondtam a valóságot, ami igaz a férjéről. Megpróbáltam megmagyarázni, de már késő volt. Már nem tudott bízni a férjében az én múltkori beszédem miatt.
Kezdj hát el gyógyulást hozó szavakat mondani!
„… a bölcs pedig hallgat a tanácsra.” (Példabeszédek 12,25)
Arthur Goldberg mondta: „Ha Kolumbusznak lett volna egy bizottsága, akik tanácsokkal látják el, akkor még mindig a kikötőben csücsülne.”
Két fiú egyszer korcsolyázni ment. Az egyikük hirtelen elcsúszott és a jégre esett. Barátja, aki jóval kisebb volt nála, látta, amint betörik a jég, és a barátja eltűnik a hideg vízben a jég alatt. Kétségbeesésében megpróbálta korcsolyájával és öklével áttörni a jeget, hogy elérje őt, de sajnos nem ment. Hirtelen megpillantott egy hatalmas faágat a tó partján. Odarohant, odahúzta az ágat a lyukhoz, majd fogta és elképesztő módon felemelte a feje fölé, és nagy erővel lesújtva keresztülütötte a jeget. Sikerült olyan nagy lyukat vágnia, hogy barátja levegőhöz jutott, majd a kisfiú megfogta, és kihúzta őt a vízből.
Az emberek, akik hallottak az esetről, elámultak, hogy egy kisgyerek hogy volt képes egy ilyen nagy faágat felemelni, és a barátját megmenteni. Számos magyarázatot találtak rá. a legjobbat mégis a barátját megmentő kis hős adta. Azt mondta: „Meg tudtam csinálni, mert senki nem volt a közelben, aki azt mondta volna, hogy nem tudom megcsinálni!”
- Mikor fogadod meg mások tanácsát? Kinek a tanácsát fogadod meg?
- Kitől kérsz tanácsot?
- Mi ösztönöz téged a legjobban?
Mikor tanácsra van szükséged, mindig olyanhoz fordulj…
…aki legalább annyira szeretné, hogy eredményes legyél, mint te magad
…akivel egy hitben élsz
…akivel egy az értékrended
…aki tiszteli céljaidat.
Különben jobb, ha egyedül magadra hallgatsz – akkor legalább senki nem lesz, aki azt hajtogatná neked, hogy mire nem vagy képes!
maiige
„Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó.” (Példabeszédek 11,14)
„Ha nem lett volna velünk az Úr (…). Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat.” (Zsoltárok 124, 2–4)
A legnagyobb hibáinkat gyakran a próbák első szakaszában követjük el, mert a próba váratlanul ér. A meglepetésszerű nehézségekre nagyon nehéz jól reagáni! Ezért mutatok négy nyerő stratégiát arra az esetre, ha támadás alatt vagy:
1) Ne ess pánikba! Élj az ige szerint: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46,11). Ez azt jelenti, hogy Isten jelen van, tisztában van a helyzeteddel, és van rá megoldása. Csak légy érzékeny és fogékony benned élő Lelkének hangjára (ld. János 16,13)! Ne feledd, az idő a te oldaladon áll! A türelem olyan fegyver, amely felszínre hozza az igazságot és az indítékokat. Fontos, hogy megnyugodjanak az érzéseid a váratlan helyzettel kapcsolatban, hogy tisztán tudj gondolkozni. Isten közelében meg tudsz nyugodni!
2) Elemezz! Salamon azt mondta: „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette” (Prédikátor 7,14) Néha az, ami válságnak tűnik, csak koncentrált (túl sok) információ. Ha időt szánsz az elemzésére, az hasznodra lesz.
3) Kérj tanácsot! „Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó.” (Példabeszédek 11,14) A tudatlanság az ellenségünk, az útmutatás a barátunk. Van valaki valahol, aki tud valamit, amit tudnod kell, ami segíthet túlélni, sőt, sikert elérni életednek ebben a fájdalmas fejezetében. Keresd meg ezt az embert!
4) Számíts arra, hogy Isten lépni fog! „Ha nem lett volna velünk az Úr (…). Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat. Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek. Áldott az Úr, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak! Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből.” (Zsoltárok 124,2-7) Keresd Isten vezetését az életedben!
maiige.hu
„Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11,25)
A ’60-as években egy este egy afro-amerikai nő rettenetes viharban állt egy alabamai autópálya mellett. Az autója lerobbant, és kétségbeesett szüksége volt arra, hogy valaki elvigye, így hát leállított egy autót. Ekkor valami olyasmi történt, ami gyakorlatilag hallatlan volt azokban az időkben. Egy fiatal férfi állt meg, és biztonságos helyre vitte az asszonyt, gondoskodott róla, hogy további segítséget kapjon, és taxit is hívott neki.
Bár az asszony nagyon sietett, mikor köszönetet mondott, felírta a férfi címét. A férfi nagy meglepetésére egy héttel később egy színes televíziót szállítottak neki házhoz egy üzenettel: „Köszönöm a múltkor az autópálya mentén nyújtott segítségét! Az eső nemcsak a ruháimat járta át, hanem a lelkemet is. Azzal, hogy segített, sikerült eljutnom haldokló férjemhez, mielőtt eltávozott. Isten áldja meg a mások iránti önzetlen szolgálatáért. Aláírás: Mrs. Nat King Cole (A hölgy férje híres jazz-zenész, énekes és televíziós személyiség volt)
Minden nap jönnek felénk vagy mennek el mellettünk lehetőségek mások szolgálatára. Tanuld meg meglátni és megragadni őket! Ha Isten áldását meg akarod tapasztalni az életedben, akkor menj, és kezdj el adni másoknak abból, amid van! maiige
- Mit tud adni másoknak egy gyerek?
- Mi az a kincs, amiből nektek van és a felnőtteknek hiányzik?
- Megtapasztaltad-e már az adás örömét?
„Az ajándékozó bővelkedik…” (Példabeszédek 11,25)
25 éves osztálytalálkozójuk volt. Ted és Joe nem találkoztak az érettségi óta. Ted, az iskolai kosárlabda sztárja, egy nagyvállalat igazgatója lett. Joe, aki a kosárlabda csapat kapitánya volt, lelkész lett.
- Joe, szeretném megköszönni neked azt, hogy ma ilyen sikeres vagyok! – mondta Ted.
- Nem hiszem, hogy bármi közöm lenne hozzá – válaszolt csodálkozva Joe.
- Nos, valószínűleg nem tudtál róla, de majd megőrültem, hogy nem én lettem a csapatkapitány a kosárlabdacsapatban. Nem sokkal az érettségi előtt megkérdeztem az edzőtől, hogy a csapat miért rád szavazott és miért nem rám, aki a legjobb játékos voltam. Amit mondott, megváltoztatta az életemet! „Ted, te valóban a csapat legjobb játékosa vagy, de Joe a legjobb csapatjátékos! Te a legjobb játékos akartál lenni az Egyesült Államokban, Joe viszont azt akarta, hogy a mi legyünk az Egyesült Államok legjobb csapata. Ezért lett ő a kapitány, és nem te!” Ez olyan lecke volt, amit soha nem felejtettem el. Amint elkezdtem az egyetemi éveim alatt egyre inkább hozzád hasonlóvá válni, megválasztottak az egyetemi csapat kapitányának, aztán pedig a munkahelyemen kezdtem emelkedni a ranglétrán. A régi énem azt akarta volna, hogy a vállalatom legyen a világon a legjobb. Most azonban azon igyekszem, hogy olyan vállalat legyem, ami a legtöbbet tesz a világért. Ezt szeretném neked megköszönni.
- Te mit adsz az osztályközösségnek? Mit adhatsz, mit tehetnél az osztályért?
- Mit adsz/adhatsz otthon a családodnak?
- Mit teszel/tehetsz, hogy az osztályközösséged legyen a legjobb?
- Mit teszel/tehetsz, hogy az iskolád legyen a legjobb?
Ne feledd! Az ajándékozóbővelkedik! Annak van több, aki tud adni! Ez egy olyan csoda, ami akkor töltődik, ha kiveszel belőle! Mi a neve? SZERETET!
„A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot.” (Példabeszédek 11,13)
Hallottál már a hippokratészi esküről? Szövege évszázadok óta ismeretes. Van benne egy ilyen mondat is: „Amit kezelés közben, vagy akár kezelésen kívül is a társadalmi érintkezésben látok vagy hallok, azt nem fogom kifecsegni, hanem szent titokként megőrzöm.” Az orvosok és más bizalmi pozícióban lévők esküt tesznek, de ennek a fogadalomnak mindannyiunkat kötnie kellene. Te hogy éreznéd magad, ha orvosod, ügyvéded, lelkészed vagy egy bizalmasod elárulná bizalmadat, és világgá kürtölné „szent titkaidat”?
Salamon kemény szavakkal ír a témáról, érdemes megfontolni őket: „Minél több a beszéd, annál kevesebb az igazság, az okos megválogatja szavait” (Példabeszédek 10,19). Vagy máshol: „…a becsületes ember nem árulja el más bizalmát” (Példabeszédek 11,13). Gondoltál már így a becsületesség fogalmára? És végül: „Megfontolt szavak biztonságos élethez vezetnek; a meggondolatlan beszéd mindent romba dönthet” (Példabeszédek 13:3).
Minél tovább élünk, annál inkább felismerjük, hogy nagyon kevés megbízhatóan titoktartó ember van, ezért annál jobban értékeljük őket. Ha megkérnének, hogy határozd meg a becsületes ember fogalmát, ugye hogy a megbízhatóság a lista legelején állna?
Itt van tehát néhány alapszabály arra, hogyan éld az életedet:
- amit bizalmasan mondtak neked, ne ismételd el!
- bármikor is csábít, hogy elmondd, állj ellen!
- akárkiről van is szó, ne pletykálj!
- ha nem is értesz egyet, ne rágalmazz!
Tudsz titkot tartani? Bizonyítsd be!
maiige.hu
„… de a hűséges lelkű elfedezi a dolgot.” (Példabeszédek 11,13)
Az információ hatalom! Adjuk-vesszük, hogy megszerezzük, amit akarunk és eközben az emberek, akik bíznak bennünk, megsérülnek, és többé már nem bíznak senkiben.
Egy lelkész gyülekezete egyik tagjával meglátogatta az egyik gazdag gyülekezeti tagot. Adományokat gyűjtöttek egy ember számára, aki szívinfarktust kapott. A betegnek nem volt társadalom-biztosítása, és nem tudta kifizetni a kórházi költségeit. A gazdag ember barátságosan üdvözölte a lelkészt és kísérőjét, és meghallgatta, ahogy a lelkész röviden leírta a beteg ember kétségbeejtő helyzetét.
- Egy nagylelkű adományt kérnénk - fejezte be a lelkész.
- Ki a beteg? - kérdezte a házigazda. A lelkész a fejét rázta:
- Nagyon ritkán fordul elő, hogy felfedjük a szükségben lévők nevét. Ennél az esetnél az a legnehezebb a beteg számára, hogy bevallja: támogatásra szorul.
- Ha segítek, ragaszkodom ahhoz, hogy tudjam a szükségben lévő kilétét. A legnagyobb titokban fogom tartani. Egyébként ötszáz dollárt adnék, ám ha megmondják a nevét, megduplázom az összeget.
- Nem fogjuk leleplezni a személyt - ismételte meg a lelkész a fejét rázva.
- Akkor legyen kétezer dollár. Csak nem utasít vissza ekkora összeget!
- Nem élek vissza a beteg bizalmával - tartott ki továbbra is a lelkész. Kísérője nem akart hinni a fülének.
A gazdag ember mély lélegzetet vett, és azt mondta:
- Háromezer dollár!
Mielőtt még a lelkész válaszolhatott volna, kísérője könyörgőre fogta:
- De lelkész úr, háromezer dollár majdnem az egész kezelési költséget fedezné. Ő egy megbízható ember, meg fogja őrizni a titkot.
A lelkész elindult az ajtó irányába.
- Tulajdonképpen már régen el kellett volna mennem. Egy ember bizalma és becsülete nem olyan dolgok, amiket árverésre lehet bocsátani, mindegy, mennyit adnának is értük. Megyek, mert ma még másokat is meg kell látogatnom. Majd összejön ez a pénz máshol.
Mielőtt a lelkész kiment volna az ajtón, a gazdag ember könyörögni kezdett, hogy beszéljenek még négyszemközt a másik szobában. Amint egyedül voltak, a házigazda könnyekben tört ki:
- Tiszteletes úr, nemrégiben elveszítettem minden megtakarított pénzemet. Még jelképes összeggel sem tudom törleszteni a jelzáloghitelemet. Segítséget akartam kérni valakitől, de nem bírtam volna elviselni, hogy a városban mindenki megtudja, hogy csődbe jutottam.
- Most már értem - válaszolta a lelkész szelíden. - Próbára tett engem, hogy megtudja, rám bízhatja-e titkát. Gyűjteni fogok az ön részére éppúgy, mint a beteg részére. Amit elmondott nekem, az természetesen titokban fog maradni.
A két vendég elbúcsúzott a házigazdától, és elindultak a következő gyülekezeti tag házához, akit meg kellett látogatniuk.
- Nos, lelkész úr, - kérdezte a kísérő - mennyit adott?
A lelkész elmosolyodott, majd ujjával pajkosan megfenyegette barátját.
- Szégyelld magad! Tudod, hogy az ilyesmi titok.
A te szavad mennyit ér? Bízhatnak benned az emberek? Legtöbbünk olyan, mint a lelkipásztor barátja. Nehéz elhinnünk, hogy valaki megtartja szavát - különösen akkor, ha nagy pénzösszeg a tét. Végső soron „a cél szentesíti az eszközt", nemde? Mit gondoltok erről?
„A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek” (Példabeszédek 10,19)
Fontos erről beszélni, hiszen ebben a fejreállt világban azok az emberek a legnépszerűbbek, akik a tévében-rádióban, baráti társaságban, online térben rengeteget tudnak egyhuzamban beszélni, pontosabban fecsegni. Monológjaikban – bár valóban szórakoztatóak – nagyon kevés az igazán értékes gondolat, miközben pótolhatatlan órák telnek el. Könnyen találhatunk tanfolyamokat és tanárokat, akik megtanítanak minket beszélni – nincs is ezzel baj -, de ki tanít meg minket hallgatni? Sok beszédnek sok az alja, vagy ahogy az Írás mondja: Sok beszédben elmaradhatatlan a vétek, aki pedig megtartóztatja az ő ajkait, az értelmes. (Példabeszédek 10,19)
Van egy indián közmondás: Hallgass, vagy nyelved süketté tesz! Nagyon egyszerű: ha megtanulsz belehelyezkedni a másik nézőpontjába, mielőtt megszólalnál, egy egészen új világ tárul fel előtted.
- Voltál már úgy, hogy nem tudtad elmondani, ami benned van, mert nem hallgattak meg?
- Voltál már úgy, hogy te nem hallgattál meg valakit?
- Hogyan tudnál jobban figyelni a másikra?
- Mire kell figyelni, amikor beszélsz?
„Az Úr félelme gyarapítja a napokat…” (Példabeszédek 10,27)
Volt már az időről szó, és nem is baj, ha újra és újra felhívjuk magunk figyelmét is arra, mennyire fontos dolog, hogy jól bánjunk vele! Érdekes, de talán éppen az időnk az, amit a legkevésbé becsülünk meg. Pedig nagyon sokat – talán a legtöbbet ez ér!
Csak egy felsorolás erejéig - ppt
- 10 év értékéről – kérdezz meg egy most elvált házaspárt.
- 4 év értékéről – kérdezz meg egy frissen diplomázottat.
- 1 év értékéről – kérdezz meg egy hallgatót, aki megbukott az év végi vizsgán.
- 1 hónap értékéről – kérdezz meg egy édesanyát, aki életet adott egy koraszülöttnek.
- 1 hét értékéről – kérdezd meg egy hetilap szerkesztőjét.
- 1 óra értékéről – kérdezz meg egy édesanyát, aki hazavárja gyermekét.
- 1 perc értékéről – kérdezz meg egy embert, aki épp lekéste a vonatot vagy a buszt.
- Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 másodperc – kérdezz meg egy embert, aki túlélt egy balesetet.
- Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 ezredmásodperc – kérdezd meg azt, aki az ezüstérmet kapta az Olimpián.
Vagy hadd folytassam egy rövid statisztikával, amit egy tanulmányban olvastam:
- egy átlagember az életéből 6 hónapig ücsörög az autójában, a piros lámpánál várakozva,
- 8 hónapot tölt leveleinek nyitogatásával és elolvasásával,
- 1 évig keresi azokat a tárgyait, amelyek nincsenek a helyükön (és ha összeadnánk, ki tudja, még hányat bosszankodik miattuk)
- 2 évet telefonál – bár vannak, akik erre jócskán ráhúznak :--)
- ha az összes várakozási időt összeszámoljuk (közlekedés, sorbanállás), az kb. 5 évet tenne ki,
- 6 évet töltünk folyamatosan evéssel
- és 21 évet néz egy átlagember televíziót vagy görgeti a telefonját, vagy ül a gépe előtt.
A Te mérleged mit mutat? Nézz rá a beállítások (fogaskerék) menüben a ’Digitális jóllét és szülői felügyelet’ pontra – mit látsz? És ehhez mennyi adódna hozzá, ha az otthoni géped/tableted is megnéznénk?
Mit csinálsz egy nap?
Mennyi elfoglaltságod van gyerekként? (Különóra, sport, tánc, edzés, zene…)
Mennyi időt adsz ebből Istennek? (2p)
„Az Úr félelme gyarapítja a napokat…” (Példabeszédek 10,27)
Folytatjuk az idősek tisztelete témát.
Gyermekként azt hangoztatjuk: „az én apukám a legerősebb”; „az én anyukám a legszebb”. Ám miután meglátjuk, hogy ők sem tévedhetetlenek és egyre jobban öntudatra ébredünk, azt érezzük: ők a korlátai vágyaink teljesülésének, s menekülünk otthonról. S gyakran, mikor elveszítjük őket jövünk csak rá, mennyire igazuk volt.
Ugyanakkor rossz megtapasztalni ennek ellenkezőjét. A szülők iránti tisztelet legszebb iskolapéldáját egy már az ötvenes éveiben járó férfitől láttam. Idős, beteg édesanyját, leánytestvérét megszégyenítő módon otthonában olyan odaadóan gondozta. A lakást takarította, főzött, mosott, vasalt. Az utolsó időszakban, pelenkázta, etette, itatta, de a néni már fel sem ismerte őt, mint saját fiát. S mikor megkérdeztem: nem lenne könnyebb rábízni édesanyját egy otthonra, azt válaszolta: Ha az anyám csecsemőként etetett, itatott, tisztába rakott, felnevelt, és nem dobott el magától, én sem adom oda másnak.
- Mit értünk a szülők tisztelete alatt?
- Hogyan tudjuk ezt megvalósítanii?