„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16)
Alighogy véget ért a második világháború, Európa kezdte összerakosgatni a széthullott darabokat. Az óhaza romokban hevert. Szétdúlta a háború. Talán mind között a legszomorúbb látvány az volt, ahogy éhező kis árvák kószáltak a háború sújtotta városok utcáin.
Egy fagyos reggelen egy amerikai katona visszafelé igyekezett londoni barakkjába. Ahogy terepjárójával befordult egy sarkon, észrevett egy kisfiút, aki egy pékség kirakata előtt állt, orrát az ablaküveghez nyomva. Odabent a pék tésztát gyúrt egy újabb adag friss fánkhoz. Az éhes fiú némán bámulta, orrát az ablakhoz szorítva, és tátott szájjal leste a pék minden mozdulatát. A katona a járdaszegély mellé húzódott az autóval, megállt, és kiszállt.
- „Fiacskám, szeretnél belőle?"
A fiú meglepődött. - „Ó, igen... szeretnék."
Az amerikai belépett a boltba, vett egy tucat fánkot, betette egy zacskóba, és visszament oda, ahol a fiú állt a londoni reggel ködös hidegében. Mosolyogva odanyújtotta a zacskót, és csak ennyit mondott: „Tessék!"
Ahogy megfordult, hogy elmenjen, érezte, hogy megrángatják a kabátját. Hátranézett, és hallotta, ahogy a gyerek halkan megkérdezi: „Uram... maga Isten? (Wayne Rice, Fején a szöget 2, 47-48.o.)
Amikor feltétel nélkül szeretjük az embereket, akkor valami Istenhez illőt teszünk. Nagyon valóságos módon bemutatjuk, hogy milyen Isten. Isten feltétel nélküli, agapé szeretettel szeret bennünket, ami kegyelmes, kedves és ritka.
Sok embernek nehezére esik, hogy higgyen egy olyan Istenben, akit nem lát. „Tapintható" Istent akarnak. Ezért küldte el Isten a Fiát, Jézust, és ezért hozta létre Gyülekezetét is. Mi Isten küldöttei vagyunk a világban - és amikor szolgálunk mások felé, és isteni szeretettel szeretjük őket, akkor megmutatjuk az embereknek, milyen Isten. Segítünk nekik megérteni, hogy Isten úgy szereti őket, ahogy mi - csak még sokkal jobban. Valaki azt mondta egyszer: „Lehet, hogy te vagy az egyetlen Jézus valaki számára." Ez igaz. Keresztyénekként kiváltság számunkra, hogy Krisztust képviselhetjük a világ felé. Vigyázzunk, hogy helyesen tegyük!
Beszélgetős kérdések:
- Mit gondolsz, miért kérdezte a kisfiú: „Maga Isten?”
- Hogyan tudsz te is „Isten arcává” válni a környezetedben?
- Volt már, hogy valaki rajtad keresztül tapasztalta meg Isten szeretetét?
Napi kihívás: Tegyél ma valakinek egy apró, kedves dolgot úgy, hogy ne várj érte semmit.
„…senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Fil 2,4)
Egy ember Istennel beszélgetett. - Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol!?
Isten odavezette két ajtóhoz. Kinyitotta az egyiket és megengedte az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és tudott szedni a tányérjára. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. Az ízletes ételt csorgatták mindenhová, ruhájukra, a másikra, csak éppen enni nem tudtak. Káromkodtak és sziszegtek, ahogy a leves megégette őket, egymásnak estek, ahogy leöntötték egymást, de az ételhez nem jutott hozzá egyik se.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat látva. Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál, az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt, és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Egy nagy kerek asztal körül sok-sok ember ült, középen egy fazék finom ragu gőzölgött. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással, miközben boldogan ebédeltek: vettek a szomszéd tányérjából, majd óvatosan egymás szájához emelték a hosszú kanalat, és jóízűen ettek.
- Ez pedig a mennyország. – mondta Isten.
Ez a mennyország: amikor nem a te akaratod a fontos, hanem a másiké. Amikor segítesz, és elfogadod, hogy segítsenek. Ez a szeretet. És ez tesz boldoggá: figyelni a másikra, segíteni őt, és tudni azt is, minek örül igazán.
Legyen ez feladat a hétre. Kezdd el ma. Figyelj a többiekre, és segíts. És ami a legfontosabb: még mielőtt bármit tennél, figyelj Istenre, és imádkozz hozzá. Kérdezd meg: szerinte vajon mi a jó? Hogyan tudsz a legjobban segíteni? Mi az, aminek a másik tényleg örül?
Beszélgetős kérdések:
- Miért boldogabb a Mennyországbeli közösség, mint a Pokolban?
- Milyen helyzetben tapasztaltad már, hogy jobb adni, mint kapni?
- Hogyan tudnál te ma valakit „megetetni” – segíteni, támogatni, bátorítani?
Napi kihívás: Figyelj ma valakire a környezetedben, és próbálj segíteni neki – lehet egy apróság is, például meghallgatás, kedves szó vagy gyakorlati segítség.
„Legyetek csendben, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten.” (Zsolt 46,11)
Az imádság nem mindig szavakból áll. Néha az a legmélyebb imádság, amikor csak elcsendesedünk, és hagyjuk, hogy Isten szeretete átjárjon. A mai nap arra hív, hogy így imádkozzunk – szavak nélkül.
Elcsendesedés – Imádság csendben
- Ülj kényelmesen, csukd be a szemed, vegyél három mély levegőt.
- Képzeld el, hogy egy templomban ülsz, és a gyertyafény világít körülötted.
- Hallgasd meg az igét újra: „Legyetek csendben, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten.”
- Ismételd magadban lassan, akár háromszor.
- Maradj csendben 1-2 percig, csak figyelj Isten jelenlétére. Ha jönnek gondolatok, engedd el őket.
- Zárd az imádságot egy rövid fohásszal: „Uram, itt vagyok. Szeretlek. Bízom benned.”
Beszélgetős kérdések:
- Milyen volt most csendben lenni Isten előtt?
- Mi segít abban, hogy ne csak beszélj, hanem hallgass is az imában?
- Hogyan tudnád beépíteni a csendet a mindennapjaidba?
Napi kihívás: Ma este 5 percig ülj csendben, és csak Isten jelenlétére figyelj.
„Kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” (Jn 16,24)
Tex halászként élte az életét a Hawaii-szigetek csatornáinál. 1967-ben, egy megtévesztően nyugodt estén Tex Molokai északi oldalán egy amúgy megközelíthetetlen kanyon partja felé kormányozta 12 méter hosszú halászhajóját. Beleegyezett hogy pár barátja partra szálljon halászhajójának kis csónakját használva, hogy vadmalacra vadásszanak, míg ő a legénység többi tagjával éjszakai halászatra ment.
Amikor másnap korán reggel visszatértek a találkozóhelye, észrevették, hogy a körülmények kicsit megváltoztak. Hatalmas hullámok hasítottak végig a csatornán, és ütköztek neki a hajónak, majdhogynem felborítva és (a legénység tudta nélkül) végzetesen meggyengítve azt.
A partnál várakozó, vadászokkal teli kis csónak sorsa azonnal nyilvánvaló volt. Az alját leszakították a rücskös láva-kövek.
Nagy nehézségek árán sikerült egy vontatókötelet eljuttatni a reszkető vadászoknak, akik műanyag felfújható ponyvákba és az elejtett vadakkal teli hűtődobozba kapaszkodtak, és a hajó csörlője segítségével a hullámverésen át odahúzták őket a vízi járműhöz. Amikor mindenki biztonságban volt a fedélzeten,a nagy hajó gyorsan eltávolodott a szigettől.
Az egész éjszakán át tartó halászattól és a reggeli kalandtól kimerült Tex lement a hajófenékbe aludni. Rémült barátai ébresztették fel néhány órával később. A hajó süllyedt.
Mire Tex felért a fedélzetre, már nem tehetett mást, csak mindenkit a vízbe parancsolt. Most, hogy a csónakot elveszítették, a hajó fedélzetén levő 8 utasnak csak a mentőmellények és a gumibelsők segítettek a felszínen maradni.
A vízben hányódva Texnek eszébe jutott, hogy a hűtőládák tele vannak frissen elejtett vadhússal és hallal. Tudta, hogy perceken belül cápák lepik el a környéket, úgyhogy arra biztatta a többieket, hogy igyekezzenek a lehető legtávolabb jutni az elsüllyedt hajótól.
Reggelre a helyzet rosszabb lett: Két társuk eltűnt és az egyik tömlő elkezdett ereszteni. Az embereknek nem volt sem enni, sem innivalója. Tex ekkor úgy döntött, imára szólítja fel a társait. Senki sem ellenkezett. Miután minden reményük odaveszett, a kemény, önállósághoz szokott matrózok csapata már csak egyetlen helyre fordulhatott. Összekapaszkodtak, és hangos kiáltással könyörögtek, hogy Isten lépjen közbe.
Amikor az utolsó ember is befejezte az imádságot Tex fölnézett.
- Egy rúd! – kiáltott.
Egy rúd függőlegesen állt ki a vízből. Hirtelen a rúd gyorsan elkezdett feléjük közeledni. A 6 ember lenyűgözve és kissé zavarodottan abbahagyta a kapálózást.
Pár pillanattal később hatalmas süvítést hallottak, és úgy érezték, mintha valami kiszippantaná alóluk az óceánt. Ugyanabban egy óriás emelkedett ki a mélységből. Egy atom tengeralattjáró volt.
Kinyílt az ajtaja, és a tengeralattjáró kapitánya kilépett a megfigyelő fedélzetre, miközben a vízben levő férfiak vadul kiabáltak. Megmenekültek!
A fedélzet alatt összebújó 6 kimerült túlélő forró levest szürcsölve, ámulattal hallgatta, amint a kapitány közölte, hogy a kapott parancs alapján tilos volt bárhol a felszínre emelkednie Pearl Harborig, és ezért a tettéért fegyelmi eljárásra számíthat.
- Csakhogy – tette hozzá halkan – egy ellenállhatatlan erő arra késztetett, hogy menjek a felszínre. Nem tudom megmagyarázni. Valami azt mondta nekem, hogy hozzam fel a tengeralattjárót, ott és akkor. Megtettem… És ott voltak önök! (Wayne Rice: Fején a szöget 4., 140-143.o.)
Ez az igaz történek csak egy példa arra, hogyan válaszol Isten az imádságainkra. Időnként Isten nyilvánvalóan és látványosan avatkozik be az életünkbe. Máskor viszont halkan végzi bennünk a munkáját, és arra kér, hogy bízzunk abban, hogy ő mindent a kezében tart – még akkor is, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy vártuk.
Biztosak lehetünk abban, hogy Isten hűséges. Ő meghallgatja az imáinkat, és válaszol rájuk!
Beszélgetős kérdések:
- Hallottál már olyan történetet, amikor az ima csodás módon választ kapott?
- Te hogyan reagálnál Tex helyében: kétségbeesve vagy bizalommal?
- Miért jó együtt imádkozni másokkal?
Napi kihívás: Keress valakit (osztálytárs, barát, családtag), és imádkozzatok ma együtt valamiért.
„Bízz az Úrban teljes szívből…” (Péld 3,5)
Andriskának csak egy vágya volt: egy sárga bicikli. Amikor a városban járt, ott látott egyet. Volt rajta minden: vagány villogó, teleszkóp, tárcsafék. Álmában is biciklit látott, az úszkált a tejeskávéban. A matekkönyvében is azt látta. Andriska tudta, hogy nem fogják tudni megvenni a biciklit. Nem azért, mert drága volt, hanem mert a szüleinek sok adóssága gyűlt fel, és a mindennapi betevőre is sokat költöttek.
A fiúcska tisztában volt az anyagi gondokkal, és úgy döntött, hogy egyenesen Istenhez fordul a kéréssel. Minden este hozzáfűzte az imádságához: „Ne felejtsd el Jézus, Karácsonyra kérem szépen a sárga biciklit. Ámen.”
Édesanyja minden este hallotta az imádságot, és szomorú volt. Tudta előre, hogy Andriskának szomorú karácsonya lesz. A biciklire nem lesz pénzük, és a fiú nagyon csalódott lesz.
Elérkezett a karácsony. Bicikli nélkül. Édesanyja meglepődött, hogy mint minden este, Andriska megint imádkozni akart, és az ágyára borult. – Andriska – mondta az édesanyja – te nem haragszol? Hiszen Isten nem válaszolt az imádságodra és nem adta meg, amit kértél tőle. Andriska ránézett az édesanyjára, és egyszerűen így válaszolt: - Nem haragszom. Isten pedig válaszolt az imádságomra. Azt mondta, hogy most nem kaphatod meg. (Bruno Ferrero: Csak történetek, 77.o.)
Az imádság meghallgatása nem mindig azt jelenti, hogy Isten azonnal megadja, amit kérünk. Néha a válasz: igen, máskor: még nem, és néha: nem. A bizalom azt jelenti, hogy Isten válaszát akkor is elfogadjuk, ha nem értjük. Ő mindig a javunkat akarja, jobban, mint mi magunk.
Beszélgetős kérdések:
- Milyen érzés, amikor nem azt kapod, amit szeretnél?
- Mit tanít Andriska hozzáállása az imádságról?
- Hogyan tudnál jobban bízni Isten döntésében?
Napi kihívás: Írj ma egy rövid imát, amiben nemcsak kérsz, hanem azt is leírod: „Bízom benned, Uram.”
„Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd.” (Lk 22,42)
Egy túlsúlyos férfi eldöntötte, hogy ideje leadnia néhány kilót. Elmondta a kollégáinak, hogy fogyókúrába kezd, és mostantól nem hoz fánkot az irodába. Tudta, hogy nehéz lesz megállnia, hogy ne ugorjon be a pékségbe munkába menet, de elhatározta, hogy erős marad, és ellenáll a kísértésnek.
A munkatársai meglepődtek, amikor egyik reggel egy nagy doboz fánkkal jelent meg az irodában. Amikor emlékeztették a fogyókúrájára, ő csak mosolygott.
- Ezek nagyon különleges fánkok! – magyarázta. – Amikor elindultam az irodába ma reggel, tudtam, hogy a pékség előtt fogok eljönni, és arra gondoltam, az Úr talán szeretné, ha ma fánkot ennék. Nem voltam benne biztos, szóval így imádkoztam: „Uram, ha szeretnéd, hogy megálljak és vegyek fánkot, akkor add, hogy legyen egy szabad parkolóhely közvetlenül a pékség előtt!” Biztosan tudjátok, milyen nehéz a pékség előtt szabad parkolót találni.
- Szóval találtál szabad parkolóhelyet? – kérdezte egyik munkatársa.
- Igazi csoda volt! – válaszolt a férfi. – Mire nyolcadjára megkerültem a háztömböt, akkor végre találtam egyet! (Wayne Rice: Fején a szöget 4., 182-183.o.)
Sokszor inkább igazolást várunk Istentől arra, amit már eldöntöttünk. Az ima lényege azonban nem az, hogy rávegyük Istent a mi akaratunkra, hanem hogy mi igazodjunk az Övéhez. Jézus is így imádkozott a Gecsemáné-kertben: „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd.” Ez az igazi bizalom. Isten mindig tudja, mi a legjobb a számunkra. Engednünk kell Neki azt tenni, amit Ő akar, nem pedig azt, amit mi.
Beszélgetős kérdések:
- Volt már, hogy „ráhúztad” Istenre a saját döntésedet?
- Miért nehéz kimondani: „Legyen meg a Te akaratod”?
- Mit gondolsz, hogyan segít az imádság, hogy felismerd Isten útját?
Napi kihívás: Ma, amikor imádkozol, mondd ki legalább egyszer szívből: „Legyen meg a Te akaratod az életemben.”
„Kiálts hozzám és én válaszolok.” (Jer 33,3)
- Oké Isten, adok egy esélyt, hogy bebizonyítsd, hogy létezel!
Bob az ágya mellett térdelt. Hét éves volt, és rettentően szeretett volna hinni Istenben. Így hát borzas vörös fejét összekulcsolt kezeire hajtotta és folytatta:
- Tényleg hinni akarok benned, Isten. Ha reggel felkelek, és egymillió dollár van az ágyam alatt, akkor te tényleg vagy. Soha többé nem fogok kételkedni benned!
Nem kapta meg az egymillió dollárt.
Talán azért, mert jobban akarta a pénzt, mint Istent. Esetleg az volt a gond, hogy a pénz (1 dollárosokban szerette volna) nem fért volna be az ágy alá a Monopoly játék, GI Joe baba, a magnó, a koszos ruhák és a porcicák mellé.
De sokkal valószínűbb, hogy azért nem kapta meg a pénzt, mert tévesen gondolkozott Istenről! Úgy képzelte el, mint egy kívánságteljesítő-automatát, akibe bedobunk egy imát, megnyomjuk a megfelelő gombot, és kívánságunk máris teljesül. Mintha Isten valami télapószerű figura lenne, aki csak arra vár, hogy teljesítse az összes óhajt a listáról. Ha elég keményen imádkozik, és tényleg hisz, akkor Isten leküld neki mindent, amire csak egy 7 éves szív vágyhat…
Ami teljesen érthető egy ekkora gyerek esetében. Sajnos sok ember magával viszi ezt az elképzelést Istenről felnőttkorába is. Soha nem lépnek túl a Télapó mítoszán Istennel kapcsolatban.
Isten szeret válaszolni az imákra. „Kiálts hozzám és én válaszolok” mondja Jeremiás könyvében (33,3). Még ilyen ígéretet is tesz: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” (Ézs 65,24)
Ennek ellenére az ima nem olyan, mint a pénzérme, amit bedobunk a gépbe, és a hit nem a gomb, amit megnyomunk hozzá. Isten nem ugrál óhajaink és sóhajaink szerint. Teljesen mindegy, hogy Bob milyen erősen imádkozott volna az egymillió dollárért, hogy milyen elszántan hitt volna, semmiképpen nem talált volna egymilliót az ágya alatt. Nem azért, mert Isten nem szereti. Nem azért, mert Isten nem hallgatta meg az imádságát. És nem is azért, mert nem volt elég hely az ágya alatt. Az egymillió soha nem érkezett meg, mert Bob nem imádkozott – kívánságot mondott el csupán!
A Télapó-mítosszal szemben Isten nem valami mennyei kívánságteljesítő automata, aminek egyetlen dolga játékok osztogatása. Ő messze túlmegy a mi apró óhajainkon. Ő a mindenható Isten, a testté lett Szeretet. Arra vágyik, hogy gyermekei visszatérjenek ahhoz a szeretethez, amivel elárasztja őket. Azt akarja, hogy Őt magát szeressük, és ne különféle dolgokat. Őt keressük, és nem mohó imáink meghallhatását. Neki engedelmeskedjünk, de nem azért, mert az egymilliót hozhat a konyhára, hanem mert szeretjük, és szeretnénk olyat tenni, ami kedves neki. (Josh McDowell, Bob Hostetler, Ne dobd el a zagyad, 17-18.o.)
Beszélgetős kérdések:
- Volt már, hogy úgy érezted, Isten nem hallotta meg az imádat?
- Mi a különbség kívánság és imádság között?
- Hogyan tudod jobban keresni Istent, és nem csak dolgokat kérni tőle?
Napi kihívás: Ma az esti imádban ne kérj semmit, csak mondd el Istennek, miért szereted Őt, és adj hálát a mai napodért.
„Mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre.”
(1Pt 2,2)
A Biblia sokszor hasonlítja Isten Igéjét ételhez és italhoz. Ahogy a test nem tud élni kenyér és víz nélkül, úgy a lelkünk sem tud élni Isten szava nélkül. Péter apostol azt mondja: olyan vágyakozással forduljunk Isten Igéje felé, mint egy kisbaba az anyatejhez. Ez nem elmélet, hanem életbevágó valóság. Az Ige táplál, erősít és növekedést ad. A mai meditációban Isten szavát úgy ízleljük meg, mint a lelkünk éltető vizét.
Elcsendesedés – Vágyakozás Isten szavára (A vezető lassan, nyugodt hangon olvassa fel. Közben időt hagyva a csendekre is.
Testi elcsendesedés
– Ülj kényelmesen, tedd le mindkét lábad a földre.
– Hunyd le a szemed.
– Vegyél egy mély levegőt, és lassan fújd ki.
– Tedd ezt meg háromszor: belégzés – megtartás – lassú kilégzés.
– Engedd el a feszültséget a válladból, karodból, a homlokodból.
Belső kép
Képzeld el, hogy egy csendes erdőn sétálsz át, és egyszer csak megérkezel egy tiszta forráshoz. A víz frissen, szelíden csobog melletted. Tudod, hogy ez a forrás Isten Igéje, amely mindig tiszta, mindig friss, és mindig elérhető.
- Ige meghallgatása
Hallgasd meg újra az Igét, lassan, figyelmesen: „Mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre.” Képzeld el, hogy ez a mondat nem egy könyv lapjáról szól, hanem Isten maga mondja neked.
Vágyakozás megélése
Képzeld el, hogy letérdelsz a forráshoz, és tenyeredből kortyolsz a vízből. A szíved mélyén kérdezd meg magadtól: „Mire vágyom most leginkább Istentől?” – Bátorságra? Megnyugvásra? Örömre? Tisztánlátásra?
Hagyd, hogy a víz, amit „megiszol”, betöltse ezt a szükséget. Képzeld el, ahogy ebből a forrásból kortyolsz, és megkapod, amire vágysz.
Maradás a jelenlétben
Most csak maradj csendben egy kicsit. Ne akard irányítani a gondolataidat, csak engedd, hogy Isten szeretete és szava átjárjon. Ha elkalandozol, csak térj vissza a forráshoz.
Hálaadás
Ahogy lassan felállsz a forrástól, képzeld el, hogy ez a víz nemcsak a testedet frissíti fel, hanem a lelkedet is. Köszönd meg Istennek, hogy az Ő szava mindig élő és mindig elérhető számodra.
Rövid ima:
„Uram, köszönöm, hogy Igéd olyan, mint friss víz a szomjazónak. Add, hogy napról napra vágyakozzam rád, és növekedjek benned. Ámen.”
Beszélgetős kérdések:
- Mit éreztél a forrás képénél?
- Mire szomjazik most leginkább a lelked?
- Hogyan tudnál tudatosabban időt szakítani arra, hogy naponta meríts Isten Igéjéből?
Napi kihívás: Keress ma egy rövid igét (pl. a napi igét), és ismételd el magadban többször nap közben, mintha egy forrásból kortyolnál belőle újra és újra.
„Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol a lélek és a szellem, az ízek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12)
Egy híres író egyszer úgy döntött, kipróbálja, milyen lenne, ha minden nap reggelente hangosan felolvasna a Bibliából – nem másoknak, hanem csak saját magának. Azt gondolta, puszta szép irodalomként fog hatni rá. Néhány hét után azonban azt tapasztalta, hogy nem ő „olvassa a Bibliát”, hanem a Biblia kezdi „olvasni” őt. Mintha minden reggel tükröt tartott volna elé, és pontosan megmutatta volna, mi van a szívében.
Isten Igéje nem egy régi könyv, ami porosodhat a polcon, hanem élő erő, amely ma is megszólít. Amikor kinyitod, Isten beszélni akar hozzád – nem elvont üzeneteket, hanem személyesen neked szóló szavakat. Van, hogy bátorít, máskor figyelmeztet, olykor vigasztal. De mindig úgy, hogy közelebb húzzon Jézushoz. Az Ige tükröt tart, és segít látni, kik is vagyunk valójában – és milyenek lehetünk Isten kegyelméből.
Beszélgetős kérdések:
- Volt már olyan, hogy egy bibliai ige „nagyon betalált”? Mit éreztél akkor?
- Mit gondolsz, miért nehéz néha szembenézni a Biblia által mutatott „tükörrel”?
- Hogyan segíthet az Ige abban, hogy jobban szeress másokat?
Napi kihívás: Olvasd el ma a Zsidók 4,12-t kétszer-háromszor, és írd le, mit mond neked most személyesen!
„Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Péld 3,5-6)
Sok-sok évvel ezelőtt fáradt vándor bandukolt kilométereken keresztül a sivatagban. A nap forrón tűzött a hátára. Elfogyott a vize, és tudta, hogyha nem talál hamarosan vizet, amivel elolthatná a szomját, biztosan meghal. A távolban megpillantott egy elhagyott bódét. Felvillant benne a remény, hátha ott vizet talál. Odaért a kúthoz, és egy régi kutat talált. Kétségbeesetten kezdte pumpálni a kút fogantyúját, hogy vizet húzzon, de a pumpálástól csak a por szállt. Aztán észrevette, hogy a pumpához egy konzervdoboz van kötve, benne egy cetlivel, és a cetlin ez állt:
Kedves idegen! Ez a pumpa 1932. júniusa óta működik. Kicseréltem a dugattyú tömítőgyűrűjét, és ez sokáig jó lesz. A tömítőgyűrű azonban kiszárad, és vizet kell bele tölteni. A fehér kő alá eltemettem egy üveg vizet, jól bedugaszolva, védve a naptól. Elegendő víz van benne, hogy bevizezd a kút szivattyút, de ha előbb iszol belőle, akkor nem lesz elég. A víz egynegyedét öntsd bele a szivattyúba, és percig hagyd, hogy beszívja, azért, hogy átnedvesedjen a bőr tömítőgyűrű. Aztán a többi vizet közepes gyorsasággal öntsd bele, és pumpáld erősen. Lesz vized. Higgy benne! Ez a kút még sosem száradt ki. Amikor eleget ittál, töltsd meg az üveget, és tedd vissza, ahogy találtad a következő vándor számára, aki erre jár.
Ebben a helyzetben te mit tennél? Biztos, hogy nem száradt ki a kút? 1932 – az már régen volt. Mi van, hogyha nem jól öntöm bele a vizet, és nem lesz víz? Akkor én meghalok. Mi van, ha rosszul csinálom, nem leszek képes rá? Nem értek én a kutakhoz, meg a szivattyúkhoz, meg a tömítőgyűrűkhöz… Mondjam még? Szóval te mit tennél? Lenne hited azt tenni, amit ez a leírás kér tőled? Lenne hozzá bátorságod? Vagy meginnád azt a forró vizet is, ami az üvegben van, ki tudja, mióta? Pedig helyette friss vizet kapnál. Szóval?
Istennek számtalan útmutatásával találkozunk. Ezért olvassuk a Szentírást, nem? Rengeteg útmutatást tartalmaz a mindennapi életünkre nézve. Volt hited azok szerint cselekedni? Sokat ismersz belőle. Hallottad már. Volt hited megtenni azt, amit Isten elmagyarázott neked, szinte a szádba rágott? Ilyen egyszerűen kérdezem: megteszed? A feljegyzésében sivatagi Pete azt írja: „Ez a kút még sosem száradt ki”. Ugyanez a helyzet Istennel. Isten is hűséges, és az Ő ígéretei igazak. 2000 év óta, illetve már sokkal korábban az emberek megtapasztalták az Úr igéjének igazságát. Ő sosem hagyta cserben a benne hívőket. Mit is énekeltünk a 25. zsoltárban? Nem vallottak szégyent soha azok, akik benne bíztak. Hogy vagy te ezzel a kijelentéssel? (http://www.cseteny.reformatus.hu/)
Beszélgetős kérdések:
- Te melyiket választanád: innál a kevés vízből, vagy beletöltenéd a pumpába? Miért?
- Volt már olyan helyzeted, amikor nehéz volt Istenben bízni? Mi segített mégis?
- Mit jelent számodra az, hogy Isten egyengeti az ösvényedet?
Napi kihívás: Írj le ma 1 olyan dolgot, amit szeretnél Istenre bízni (pl. egy félelmed, vizsga, kapcsolat, döntés), és imádkozz érte!
„Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot…” (Jn 5,39)
Minek veszel terepjárót, ha csak a TESCO parkolóig gurulsz vele? Minek nézel főzőműsort, ha sosem főzöl? Minek veszel sportcipőt, ha sosem futsz benne? Minek jársz sportszer boltba, ha sohasem vetted még rá magad, hogy csakugyan felhúzd azt a „csúcs” túracipőt és nekiindulj a hegyeknek, hogy végre ne csak TV-ben láss fákat és érezd a természet csodás illatát?! Minek?!
Sok dolog van az életünkben, amit birtoklunk, de igazán nem használunk. A Biblia is lehet ilyen: szép borítós könyv, ott van a polcon, vagy letöltve a telefonon, de sosem nyitjuk ki igazán. Vagy ha ki is nyitjuk, nem engedjük, hogy megváltoztassa az életünket.
Egyszer hallottam egy történetet egy fiatalemberről, aki felkereste Szókratészt, a nagy bölcset, és azt mondta:
- Mindent tudni akarok, amit maga tud.
- Ha ez a kívánságod, kövess a folyóhoz! – szólt Szókratész.
A fiatalember kíváncsiságtól fűtve követte Szókratészt a közeli folyóhoz. Amint leültek a folyó partján, Szókratész megszólalt:
- Nézd meg alaposan a folyót, és mondd el mit látsz!
- Nem látok semmit – felelte a másik.
- Nézd meg jobban!
Ahogy a fiatal férfi a folyót bámulta, és közelebb hajolt a vízhez, Szókratész hirtelen megragadta a fejét, és a víz alá nyomta. A fiú vadul csapkodott a karjaival, de Szókratész erős szorítása a víz alatt tartotta. Amikor már közel volt a megfulladáshoz, Szókratész kihúzta a vízből, és lefektette a folyóparton.
A fiatalember köhögve zihálta:
- Megőrült, maga vénember? Miben mesterkedik, meg akar ölni?
- Amikor a víz alatt tartottalak, mit akartál mindennél jobban? – kérdezte Szókratész.
- LEVEGŐT! – volt a válasz.
- Sose hidd el fiatal barátom, hogy a bölcsesség olyan könnyen megszerezhető! – mondta Szókratész. – Akkor gyere el újra hozzám, ha majd olyan veszettül akarsz tanulni, ahogy az előbb levegőt akartál venni!
Jézus azt mondja: a Biblia nem csak egy „szent könyv”, hanem róla szól, rá mutat. Ha olvassuk, de nem találkozunk benne Jézussal, akkor „minek”? A Szentírást nem elég csak néha fellapozni: úgy kell vágyakoznunk rá, mint a levegőre, mert életet ad. Az Igéért való vágyakozás tesz bennünket igazi tanítvánnyá.
Beszélgetős kérdések:
- Van olyan dolog az életedben, amit birtokolsz, de valójában sosem használsz?
- Előfordult, hogy olvastál Igét, de nem élted meg, amit mondott? Miért nehéz ez?
- Hogyan tudnál jobban „szomjazni” Isten Igéjére?
Napi kihívás:
Írd le egy papírra vagy a telefonodba: „Minek olvasom a Bibliát?” – és válaszolj rá őszintén 2-3 mondatban!
„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” (Zsolt 119,105)
Egyszer Mátyás király vadászatról tartott hazafelé az urakkal. Egy nádas mellett haladtak el, s látta a király, hogy nagyon lankadtak a nádak, szomjazták az esőt. Meg is jegyezte:
- Hej, eső kellene már a nádra is, ahogy elnézem.
Megmosolyogták az urak Mátyást.
- Felséges királyunk, ugyan miért kellene eső a nádra, mikor mind vízben áll?
Mátyás csak hallgatott, de magában forralt valamit.
Estére meghívta az urakat vacsorára, de mindegyikük lábáról lehúzatta a sarut, s a lábukat vizes dézsába lógatta, úgy ültek az asztal mellé. Volt aztán minden az asztalon, ami szem-szájnak ingere, csak éppen ital nem volt egy csepp sem. Megszomjaztak erősen az urak, de nem mertek szólni. Egyikük aztán nagy sokára megjegyezte:
- Fenséges királyom, köszönettel vettük a vacsorát, a finom ennivalókat, de italról nem gondoskodtál, pedig majd kiszárad a torkunk.
Azt mondja Mátyás huncutul:
- Ejnye, ejnye, mindegyikőtök lába vízben áll, ti pedig szomjúságról beszéltek?
Értették az urak, és elszégyellték magukat. Többet nem mosolyogták meg a királyt, bármilyen furcsát mondott.
A 119. zsoltár írója nagyon benne él Isten Igéjében! Honnan látszik ez? Onnan, hogy ezt a zsoltárt olvasva, milyen hosszan tud írni ennek nagyságáról, áldásairól és életére gyakorolt hatásairól. Mindenki, aki olvassa és érti Isten szavát, a Bibliát, az ugyanígy van Istennel. Tele van a szíve hálával a kapott üzenetekért. Fontos feladatunk is ez: naponta, vagy amilyen gyakran csak tudjuk, olvassuk Isten szavát. A keresztyén embernek nem dísz a polcon, a keresztyén ember nem csak lógatja a lábát Isten Igéjébe, hanem ez a könyv elkíséri és vezeti őt a mindennapokban. Jézus Krisztus most nincs közöttünk, de Igéje és Szentlelke által vezet minket. Az Ő szava megelevenít, megújít és éltet. Ne csak lógasd a lábad Isten Igéjébe, hanem kortyolj bele! Éld meg! Járj az Ő útján és ott igazi élményekre és áldásokra találsz!
Beszélgetős kérdések:
- Volt már olyan, hogy csak megszokásból olvastál Igét? Mi lett belőle?
- Miért fontos, hogy ne csak hallgassuk vagy olvassuk, hanem meg is éljük Isten szavát?
- Mit jelenthet a „mécses” hasonlat a mai életünkben?
Napi kihívás: Olvasd el a mai napon a 119. zsoltárból legalább 8 verset, és írd le, melyik mondat érintett meg a legjobban!
„Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.” (Józsué 1,8)
Egy felfedező az amazóniai dzsungel mélyén vérszomja kannibálok körében találta magát. Halkan azt mormogta:
- Nekem végem!
Hirtelen fénysugár villant az égből, és dörgő hang hallatszott:
- Nem, fiam, nincs még véged! Fogd azt a követ a lábadnál, verd be vele az előtted álló törzsfőnök fejét!
A felfedező felkapta a követ, és megtámadta a törzsfőnököt. Néhány gyors ütést követően a törzsfőnök élettelenül hevert előtte. A többi kannibál néma csendben meredt a felfedezőre.
A dörgő hang megszólalt:
- Na, most már tényleg véged!
Nem minden hang, nem minden tanács megbízható. Rengeteg üzenetet hallunk: barátoktól, netről, TikTokról, influenszerektől, de nem mindegy, kire hallgatunk. Honnan tudhatod, mi Isten akarata? Nem biztos, hogy dörgő hang szól hozzád az égből, de ott van a Biblia, az Ő élő és megbízható szava. Ez az igazi mérce. Ha valaki arra ösztönöz, hogy olyat tegyél, ami szembemegy Isten Igéjével – biztos lehetsz benne, hogy nem Istentől van. Az Ő szava olyan, mint a térkép a dzsungelben: nélküle eltévedsz.
Beszélgetős kérdések:
- Te honnan szoktál tanácsot kérni, ha bajban vagy?
- Előfordult, hogy hallgattál valakire, és később rájöttél, rossz tanács volt?
- Miért lehet biztonságos Isten Igéjére építeni?
Napi kihívás: Keress egy rövid igét a Bibliában, ami megszólít téged ma, és írd fel a füzetedbe vagy a telefonod jegyzetei közé! Egész nap gondolkodj rajta!
„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Gal 5,22)
Amikor a karácsonyra gondolunk, sok minden eszünkbe juthat: fények, ajándékok, finom ételek. De a legfontosabb mégis az, hogy Jézus eljött közénk, és a jelenlétével mindent megváltoztatott. Ő maga az ajándék, Ő az, aki megtölti az életünket „jó gyümölcsökkel”. Ha Jézus ott van az életünkben, akkor mások is láthatják rajtunk a szeretetet, a békességet, az örömöt. Ezek a gyümölcsök nem tőlünk származnak, hanem abból, hogy kapcsolódunk Hozzá. Ahogy egy fa sem magától terem, hanem abból, hogy gyökerei a földbe kapaszkodnak – úgy mi is Jézusból kapjuk az erőt a gyümölcsterméshez.
Elcsendesedés – Ráhangolódás a karácsony csodájára
(kb. 7–8 perc, nyugodt légkörben, lassan olvasva; a vezetőnek nem kell semmi eszköz, csak egy kis csöndet teremteni)
- Elcsendesedés:
– Helyezkedj el kényelmesen a székedben. Hunyd le a szemed, ha szeretnéd.
– Vegyél egy mély levegőt az orrodon át… és lassan fújd ki a szádon.
– Ismételd meg még kétszer: mélyen beszív… lassan kifúj…
– Érezd, ahogy a tested kezd megnyugodni. A vállad elnehezedik, a kezed ellazul, a lábad megpihen.
- A figyelem befelé fordítása:
– Most
képzeld el, hogy a szívedben van egy kis gyertya.
– Amikor belélegzel, a gyertya fénye erősödik. Amikor kilélegzel, a fény békét áraszt szét benned.
– Ez a fény Jézus jelenlétének a jele. Ő az, aki világosságot hoz a sötétségbe.
- A karácsony képe:
– Képzeld el, hogy egy csendes éjszakán közeledsz a betlehemi istállóhoz.
– Belépsz, és látod a jászolt. Benne ott fekszik Jézus – kicsi, védtelen, mégis az egész világ Megváltója.
– Odalépsz, és leteszed mellé mindazt, ami most benned van: a gondjaidat, a fáradtságodat, a félelmeidet – és a háládat, az örömödet is. Ő mindent átvesz tőled.
- Kapcsolódás:
– Maradj most néhány pillanatig csendben ennél a jászolnál. Figyeld meg, milyen érzések születnek benned.
– Mit jelent neked, hogy Jézus eljött közénk?
Ima: „Jézus, köszönöm, hogy eljöttél a világba. Köszönöm, hogy fényt hoztál a sötétségbe, és szeretetet a szívünkbe. Segíts, hogy életünkben jó gyümölcsök növekedjenek: szeretet, békesség és öröm. Ámen.”
Beszélgetős kérdések:
- Mi volt a legszebb kép vagy érzés, ami eszedbe jutott a meditáció közben?
- Mit szeretnél te Jézusnak „odaadni” most karácsonykor?
- Milyen gyümölcsöt (pl. szeretet, békesség, türelem) szeretnél, hogy Jézus növeljen benned az ünnepen és utána is?
Napi kihívás: Ma szánj 5 percet arra, hogy teljes csendben legyél – telefon, zene, beszéd nélkül – és gondolj arra, miért ajándék Jézus születése.
„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Gal 6,9)
Corrie ten Boom neve széles körben ismert a keresztények között, de kevesen hallottak unokaöccséről, Peterről, aki szintén részt vett a zsidók megmentésében a náci üldözés idején. Amikor a holland hazafiak meghallották, hogy az SS csapatok zsidó árvákat küldenek koncentrációs táborokba, kicsempészték a gyerekeket az árvaházakból és ten Boom-ék házába vitték őket addig is, amíg örökbefogadó szülőkre nem találtak. A tizenhat éves Peter, aki elkötelezett keresztény volt, úgy dacolt a németekkel, hogy a templomi orgona összes regiszterét kihúzva, teljes hangerőn játszotta a holland nemzeti himnuszt, miközben a gyülekezet felállva énekelt. Ellenállás vádjával bebörtönözték. A második világháború után bejárta a világot ugyanazzal az üzenettel, mint a nagynénje: a megbocsátás az egyetlen lehetséges válasz a gyűlöletre. Egy izraeli útján szívroham érte, és meg kellett műteni. Az operáció előtti éjszakán a kardiológus azt kérdezte tőle: „Véletlenül nem rokona a holland ten Boom-éknak?” Peter így felelt: „De igen, ők az én családom”. Az orvos így folytatta: „Egyike vagyok azoknak a kisgyermekeknek, akiket a családja megmentett.” Másnap az a férfi, akinek az életét negyven évvel korábban megmentették, visszafizette az adósságot azzal, hogy megmentette Peter ten Boom életét.
A jó soha nem vész el. Lehet, hogy nem látod azonnal az eredményt, de Isten idejében mindig „kinő” a mag, amit elvetettél. Nem érdemes feladni, még ha néha fárasztó is jónak maradni.
Beszélgetős kérdések:
- Miért könnyű néha elfáradni a jóban?
- Hogyan bátorít ez a történet, hogy ne add fel?
- Mit jelent neked: Isten senkinek sem marad adósa?
Napi kihívás: Tegyél ma valamit úgy, hogy senki ne tudjon róla – csak Isten és te!
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is.” (Gal 6,7)
Volt egyszer egy szegény tudós, aki nem gyűjtött nagy vagyont, házat, autót, stb. Egész életét arra tette fel, hogy mindenféle egzotikus növényeket kutatott szerte a világban, melyek segítségével fertőző betegségeket lehet gyógyítani.
Ám a nagy felfedezés nem történt meg, mivel az egyik trópusi expedíciója során maláriában elhunyt. Végrendeletében két fiára nem hagyott mást, mint egy-egy értékes magot, amiről úgy vélte ebben lesz a megoldás.
Aztán telt múlt az idő, a fiúk keményen tanultak, felnőttek. Egyikük sikeres mérnök lett, a másik pedig apja nyomdokait követve kutatóorvos. Egymástól távol éltek, s csak ritkán, ünnepekkor találkoztak.
Egy ilyen alkalommal szóba került az apjuk, s az örökség. A mérnök elmondta, hogy ő vásárolt egy légmentesen zárható aranyból készült szelencét, amibe a magot tette, s ezt az egyik legbiztonságosabb bank páncéltermébe helyezte el.
S mi lett a te részeddel? – kérdezte öccsét. - Az én magom már nincs meg. – volt a válasz. S mielőtt bátyja méltatlankodni kezdett volna, így folytatta; - Tudod én elültettem azt a magot, ami kikelt és ez az én sikerem kulcsa, mert értékes gyógyszerek alapanyaga lett.
Az életben nekünk is van egy „magunk” – az evangélium, a hit, a szeretet. Elrejthetjük, félhetünk használni, vagy elültethetjük mások életében. A mag akkor válik értékessé, ha elültetjük. A hit akkor élő, ha megosztjuk. „Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.” (Gal.6:8)
Beszélgetős kérdések:
- Te mibe „rejted” a hited magját – elülteted, vagy inkább félreteszed?
- Miért nehéz néha másoknak beszélni a hitünkről?
- Hogyan lehet „elültetni” a hit magját a barátaid életében?
Napi kihívás: Ma mondd el valakinek, miért fontos neked a karácsony – ne csak a díszekről, hanem Jézusról is beszélj!
„Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt.” (Fil 2,4-5)
Egy indiai legenda szerint egy férfi minden nap a falu szélére járt vízért egy új és egy régi edénnyel. Az öreg edény már meg volt repedve, csorgott a víz belőle és a hazafelé úton a fele kifolyt. 2 éven keresztül minden nap ugyanazt az utat tette meg a férfi. Az új edény büszke volt, a teljesítményére és tudatában volt annak, hogy teljes mértékben megfelelt arra, amire készítették. Míg az öreg edény majd meghalt szégyenében, hogy a feladatát nem tudta tökéletesen ellátni még akkor is, ha tudta, hogy a repedések a hosszú évek hűséges munkájának a következményei voltak. Úgy szégyellte magát, hogy egy nap amint a kútnál pihentek így szólt a férfihoz:
- Sajnálom, hogy minden alkalommal csak félig telt edénnyel érsz haza így csak félig tudom a szomjadat oltani.
A férfi elmosolyodott és azt mondta:
- Nézz jól körül hazafelé az úton!
Így is tett az edény és látta, hogy az ő oldalán az árok széle sokkal zöldebb volt.
- Látod, hogy a te oldalad sokkal szebb - mondta a férfi. Mindig is tudtam, hogy repedések vannak rajtad és így kihasználtam ennek az előnyét. Virágokat, salátát és más zöldséget ültettem és te minden alkalommal megöntözted őket. Így rózsát szedhettem, hogy a házunkat szebbé tegyük, a gyerekeim salátát, káposztát, hagymát ehettek. Ha te nem olyan lennél, amilyen vagy, akkor mindez nem lenne. /Paolo Coelho/
Mi mindannyian repedt edények vagyunk. Vannak hibáink, gyengeségeink – de Isten még ezeket is tudja használni arra, hogy áldássá váljunk másoknak. Nem az a fontos, hogy tökéletesek legyünk, hanem hogy engedjük: a mi „repedéseinken” keresztül Isten másokat éltessen.
Beszélgetős kérdések:
- Mit gondolsz, mik lehetnek a te „repedéseid”?
- Láttad már, hogy Isten pont a gyengeségeden keresztül használt mások javára?
- Hogyan tudnád mások hasznát keresni a saját hibáid ellenére is?
Napi kihívás: Ma figyelj oda valakire, aki szomorú vagy magányos – egy kedves szóval, mosollyal vagy üzenettel!
„…amit tesz az ember, azt fizetik neki vissza.” (Péld 12,14)
Egy nő hajtott végig egy vidéki úton a fülledt, meleg időben, amikor elhaladt egy idős férfi mellett, aki a defektes gumiját próbálta kicserélni. Ha egy nő egyedül van, nem lehet elég óvatos – gondolta magában –, de azért remélte, hogy valaki megáll majd segíteni. Amikor senki nem állt meg, visszament. Az idős férfit elgyengülten és verejtékben fürödve találta. „Köszönöm” – suttogta az idős úr – „Imádkoztam, hogy álljon meg valaki.” A nő segítségért telefonált, és megvárta az öregúrral, míg a segítség megérkezett. Az öreg bemutatkozott: Bill Krumweide volt a neve. Beszélt a családjáról, és a hobbijáról, hogy régiségnek számító földművelő eszközöket gyűjt. Felajánlotta, hogy fizet a hölgynek a segítségéért, de „az irgalmas szamaritánus” azt mondta: „elég az a tudat, hogy válasz vagyok egy imára”. Tíz évvel később ugyanez a hölgy aggódott idős édesapja miatt, aki nem tudott többé gondoskodni a családi farmról. Amikor egy önkéntes szervezetet hívott segítségül, négy férfi érkezett komoly felszerelésekkel, és három nap alatt elültették a terményt. Az egyik férfi ismerősnek tűnt, és amikor bemutatkozott, a nő rájött miért. Kiderült, hogy ő az idős férfi fia, ifjabb Bill Krumweide. „Köszönöm, hogy segített apámnak akkor, sok évvel azelőtt” – mondta. „Én tartozom hálával önnek” – válaszolta a nő. „Csodálatos, ahogyan egy kis kedvességet követ egy másik, és összeköti családjainkat a hála kötelékével. És az egész egy idős ember imájával kezdődött.” (maiige)
Az élet olyan, mint egy vetés. Amit elültetsz, az nő ki. Ki mint vet, úgy arat: „…aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki lelkedet őrzi, ismer; ő megfizet az embernek cselekedete szerint” (Példabeszédek 24:12). Nem légüres térben élsz. A Biblia azt mondja: „mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól” (Efezus 6:8). Ha szeretetet, kedvességet, figyelmet vetsz, egyszer visszakapod – sokszor váratlan formában. Isten nem felejti el a jótetteidet. Lehet, hogy nem azonnal tér vissza, de egyszer biztosan „aratni” fogsz belőle.
Beszélgetős kérdések:
- Tapasztaltad már, hogy egy régi jócselekedeted egyszer visszatért hozzád?
- Mit jelent szerinted: „Ki mint vet, úgy arat”?
- Ha belegondolsz: most mit vetsz inkább – jót vagy rosszat?
Napi kihívás: Tegyél ma valakivel egy apró kedvességet úgy, hogy nem várod érte a viszonzást!
„Ma megszületett nektek a Megváltó, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,11)
Karácsony arról szól, hogy Isten Fia megszületett. Nem palotában, nem hatalmas hódítóként, hanem egy egyszerű jászolban. Azért jött, hogy közel legyen hozzánk, és megmutassa: gondoskodó szeretete mindenkié. Most képzeletben együtt megyünk oda a jászolhoz, hogy találkozzunk a megszületett Jézussal.
Elcsendesedés – Jézus jászolához érkezve:
– Üljetek kényelmesen, csukjátok be a szemeteket, és vegyetek három mély levegőt…
– Képzeljétek el, hogy egy csendes téli éjszakán sétáltok egy földúton. A távolban egy apró fény pislákol. Ahogy közelebb mentek, halljátok a pásztorok halk beszélgetését, és énekszót a mennyből. Az angyalok örömhírt hoznak: „Megszületett a Megváltó!”
– Elindultok a fénypont felé. Egy kis istállóhoz értek. Belépve látjátok Máriát és Józsefet, akik mosolyogva hajolnak egy jászol fölé.
– A jászolban egy kisbaba fekszik. Ő Jézus. Őt küldte Isten, hogy gondoskodjon rólunk, hogy megmentsen bennünket.
– Most gondoljatok arra: mit vinnétek ajándékba neki? Nem tárgyakat, hanem valamit a szívetekből. Egy jó szót, egy mosolyt, egy imát, vagy valami jót, amit másokért tesztek.
– Képzeljétek el, hogy odaléptek a jászolhoz, és leteszitek ezt az ajándékot Jézus elé. Ő pedig rátok néz, és mintha azt mondaná: „Köszönöm. Te is értékes vagy nekem.”
– Maradjatok így egy pillanatra csendben, aztán lassan nyissátok ki a szemeteket.
Ima: „Jézus, köszönöm, hogy eljöttél közénk, és gondoskodsz rólunk. Segíts, hogy mi is gondoskodó szívvel forduljunk másokhoz. Ámen.”
Beszélgetős kérdések:
- Hogyan képzelted el Jézust a jászolban?
- Mit ajándékoznál neki most a szívedből?
- Hogyan készítheted fel magad arra, hogy karácsonykor igazán befogadd Őt?
Napi kihívás: Írj egy kis „ajándékkártyát” Jézusnak (pl. egy papírra), amelyre ráírod, mit szeretnél Neki adni karácsonyra. Tedd el, és Szenteste vedd majd elő!
„Ti gonoszt gondoltatok ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy úgy cselekedjék, mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.” (1Móz 50,20)
Józsefet a testvérei irigységből eladták rabszolgának. Aztán mikor már kezdett javulni kicsit az élete Egyiptomban, hamisan megvádolták, és börtönbe került. Éveken át szenvedett, és valószínűleg ő maga sem értette, miért történik ez vele. Végül azonban Isten különleges terve bontakozott ki: József Egyiptom második embere lett, és épp rajta keresztül mentette meg Isten a családját az éhínségtől. És József a testvéreinek ezt mondja a történet végén: „Ti gonoszt gondoltatok énellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy, mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.” (1Mózes 50: 20).
Sokszor nem az a rossz, ami rossznak látszik. (Jézus halála is rossz volt! A tanítványok nem értették, sőt csődnek érezték az egészet. Kilátástalan lett a jövő: meghalt a Mester! Pilátus nem értette, miért hozták ezt az embert elé, és miért kell elítélnie. A legnagyobb rossz, amit elkövettek, hiszen gyalázatos módon félre akarták állítani Isten Fiát. De a Sátán látszólagos győzelme – valójában az ő legnagyobb veresége lett!!! Így a legnagyobb tragédia – mégis a jót szolgálta!!!)
Mi sokszor csak a rosszat látjuk. Amikor megbántanak, amikor nehézségek érnek, amikor csalódunk. József élete arra mutat, hogy Isten a rosszból is tud jót kihozni. Nem tudjuk, mit rejt a teljes összefüggés. Sokszor nem állnak össze a darabok egésszé. Homályos. Nem tiszta. De ahogy telik az idő, egyre több dolog válik - utólag – érthetővé, és rájövünk, hogy nincs ellentmondás Isten szeretete és életünk eseményei között. Mert olyan Istenünk van, aki látja az összefüggéseket, látja az egész képet, nemcsak az adott pillanatot, az adott darabot! Lehet, hogy most te sem érted, miért történnek veled dolgok – de Isten látja az egész képet. Ő nem hagy magadra, és gondoskodó szeretete akkor is munkálkodik, amikor minden összeomlani látszik.
Beszélgetős kérdések:
- Mit érezhetett József, amikor a testvérei eladták? És amikor börtönbe került?
- Hogyan változott át a rossz József életében jóvá?
- Volt-e már olyan veled, hogy egy nehéz helyzetből utólag jót hozott ki Isten?
- Hogyan segíthet ez a történet abban, hogy most bízz Isten gondoskodásában?
Napi kihívás: Írj egy levelet vagy üzenetet valakinek, akivel összevesztél vagy akiben csalódtál – és fejezd ki benne, hogy meg akarsz bocsátani, vagy újra békét akarsz kötni vele.
