Ige: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Zsoltárok 90,12
„Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává.” 1Korinthus 6,12
- Sok döntésünket már észre sem vesszük
Gondold végig a reggeledet.
- Melyik kezedben tartod a fogkefét?
- Melyik cipődet veszed fel először?
- Mit csinálsz közvetlenül ébredés után?
- Hová teszed le a táskádat?
- Mit nézel meg először a telefonodon?
- Mit teszel, amikor várnod kell néhány percet?
Ezekről általában nem tartunk hosszú megbeszélést önmagunkkal. Nem mondjuk: Most tudatos döntést hozok arról, hogy megnyitom ezt az alkalmazást. 😊 Egyszerűen megtesszük. A szokások energiát takarítanak meg. Nem kell minden apró dolgot újra kitalálnunk. Enélkül nagyon fárasztó lenne az élet. A szokás tehát nem ellenség.
A kérdés inkább ez: Hová visz az az út, amelyet újra és újra választok?
- A kitaposott út egyre könnyebb lesz
Ha gyakran reagálsz dühösen, egy idő után a dühös válasz érkezik meg először.
Ha rendszeresen kifogást keresel, amikor hibázol, lassan ez válik természetessé.
Ha minden unalmas pillanatban a telefonodhoz nyúlsz, egyre nehezebb lesz csak csendben maradni.
De ugyanez igaz a jó irányra is.
Ha gyakorolod, hogy meghallgatod a másikat, egyre kevésbé kell küzdened azért, hogy ne vágj közbe.
Ha rendszeresen összekészíted a másnapi dolgaidat, lassan nem különleges teljesítmény lesz, hanem rend.
Ha megtanulod kimondani: „Ebben én hibáztam”, akkor egyre kevésbé lesz szükséged arra, hogy mindenáron védd magad.
Minden ismétléssel mintha még egyszer végigmennél ugyanazon az ösvényen.
- Nem minden könnyű út vezet jó helyre
A kitaposott út kényelmes. De ettől még nem feltétlenül helyes.
Könnyű lehet:
- visszaszólni;
- másra hárítani;
- továbbküldeni valamit;
- elhalasztani a feladatot;
- azt mondani, hogy nem érdekel;
- a többiekkel együtt nevetni;
- csendben maradni, amikor valakit bántanak.
A jó döntés gyakran eleinte nehezebb. Nem azért, mert velünk van baj, hanem mert még nincs kitaposva az új út.
Az első alkalommal nehéz nemet mondani.
Az első őszinte bocsánatkérés nehéz.
Az első segítségkérés nehéz.
Az első nap, amikor nem azonnal nézed meg az értesítést, furcsa lehet.
De egyetlen új ösvény sem lesz rögtön autópálya.
- A Biblia ismeri a rabságba ejtő szokásokat
Pál apostol ezt írja: Nem válok semminek a rabjává. Valami akkor kezd uralkodni rajtunk, amikor már nem egyszerűen használjuk, hanem úgy érezzük, nélküle nem tudunk működni.
Ez lehet például:
- a telefon;
- mások állandó visszajelzése;
- a győzelem;
- az, hogy mindig nekünk legyen igazunk;
- a gúnyolódás;
- a figyelem megszerzése;
- a halogatás;
- a harag;
- a megfelelés.
Nem minden rossz, amit gyakran csinálunk.
De fontos kérdés: Én döntök róla, vagy már ez dönt helyettem?
- A szokásaink nem azonosak velünk
Amikor felismerünk egy rossz szokást, könnyű szégyenbe fordulni:
Én ilyen vagyok. Nincs akaraterőm. Mindig elrontom. Úgysem tudok megváltozni.
De a szokás tanult út. Amit megtanultunk, azon lehet dolgozni. Ez nem azt jelenti, hogy mindig könnyű. Egy régi, mélyen kitaposott út vonzó maradhat. Fáradtságban, stresszben vagy félelemben különösen könnyen visszatérünk hozzá. De nem kell összekevernünk a szokásunkat az identitásunkkal.
- Nem az vagy, hogy: „halogató”. Hanem lehet egy megerősödött halogatási mintád.
- Nem az vagy, hogy: „kezelhetetlen”. Lehet, hogy gyakran hirtelen reagálsz, és még tanulnod kell a megállást.
- Nem az vagy, hogy: „reménytelen”. Lehet, hogy már sokszor elindultál, majd visszafordultál.
Isten nemcsak azt látja, melyik út van most kitaposva benned. Azt is látja, merre lehet új út.
- Bölcsen számlálni a napjainkat
A 90. zsoltár nem arra hív, hogy szorongva számoljuk, mennyi idő telt el. Inkább arra: Ne hagyd, hogy észrevétlenül teljenek a napjaid. Egyetlen nap nem tűnik soknak. De az életünk napokból épül. A jellemünk pedig nagy részben abból, amit ezekben a látszólag jelentéktelen napokban ismétlünk.
A kérdés tehát nemcsak ez: Mit szeretnék majd egyszer elérni? Hanem: Milyen ösvényt taposok ma?
Gondolj egy olyan szokásodra, amely gyakran segít. Majd egy olyanra, amely néha már helyetted dönt.
Nem kell kimondani. Csak fejezd be magadban:
- Az egyik út, amelyet szeretnék tovább erősíteni…
- Az egyik út, amelyről szeretnék lassan letérni…
AMIT MA ISMÉTLEK, AZ LASSAN ALAKÍTJA A HOLNAPOMAT.