Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé! (Zsolt 37,37)
Becsületesnek lenni könnyű, amikor nem kerül sokba. De, amikor a tisztesség ára a saját érdekeid, a családod nyeresége, vagy éppen a győzelem — na, akkor derül ki igazán, mennyit ér a becsületességed.
A jelenlévők közül sokan azt mondták, hogy ez volt a legjobb kosárlabda-mérkőzés, amit valaha láttak: A West Wood Gimnázium a Valley Központ ellen; ez a meccs döntötte el, ki jut tovább az állami kosárlabda bajnokságba. Mindkét iskola játékosai életük legjobb játékát nyújtották. Már csak 10 másodperc volt hátra, amikor a West Wood dobott egy kosarat, és ezzel egy pont előnyt szereztek. A Valley Központ időt kért. A csapattagok összedugták a fejüket az edzővel, aki felvázolta nekik az utolsónak ígérkező támadást. Az volt a terv, hogy elpattogtatják az időt, fedezéssel jó helyzetbe hozzák a legjobb lövőjüket, és amikor már csak 2 másodperc van hátra, a legjobb lövő játékos megpróbálja megnyerni a mérkőzést egy utolsó másodpercben bedobott kosárral.
Amikor megszólalt a síp, a nézők felálltak. Fülsüketítő hangon szurkoltak. Ahogy az óra az utolsó másodperceket ütötte, a West Wood-szurkolók együtt kántálták: „ÖT…NÉGY…HÁROM…KETTŐ…”
A Valley Központ játékosai pontosan úgy csinálták a támadást, ahogy az edző felvázolta. Amikor már csak 2 másodperc volt hátra, a sztárjátékos eldobta a labdát. A labda lepattant a palánkról, majd egyenesen a Valley Központ egyik játékosa kezébe esett, aki bedobta.
Miközben a játékosok és a szurkolók ünnepeltek, a bírók odaszaladtak a hivatalos pontozóasztalhoz, hogy megállapítsák, nem járt-e még e az idő, amikor a labda bekerült a kosárba. Akkora volt a zaj, hogy a bírók nem hallották a jelzősípot, hogy megállapítsák, érvényes volt-e a kosár.
A hivatalos pontozó egy idősebb ember volt, aki más sok éve betöltötte a pozíciót. Most hirtelen az ő kezében volt a mérkőzés sorsa. A férfi egy pillanatig tétovázott, de végül az asztal fölött áthajolva így szólt:
- Mondják meg a Valley Központ edzőjének, hogy nagyon sajnálom, de nem érvényes a kosár. Lejárt az idő.
Ez a hír mindent megváltoztatott mindkét csapat számára. A West Wood játékosai és szurkolói elkezdték ünnepelni a győzelmüket, míg a Valley Központ játékosainak és szurkolóinak meg kellett birkózniuk a vereség gyötrelmével. A Valley edzője döbbenten ült a padon, fejét a kezébe temette. A hivatalos pontozó felállt az asztaltól, odament, és leült az edző mellé a padra. Könnyes szemmel átkarolta a padon ülő fiatal edzőt, és így szólt:
- Büszke vagyok rád… Fiam! (Wayne Rice: Fején a szöget 4., 236-238.o)
Becsületesség az, amikor a könnyebb út helyett a helyes utat választod — akkor is, ha ez neked vagy a szeretteidnek fáj. Isten előtt nem az számít, hogy hány „meccset nyerünk meg” az életben, hanem hogy tisztán tartottuk-e a kezünket és a szívünket. A becsületesség hosszú távon békét ad — és ezt semmilyen győzelem nem tudja pótolni.
Lesznek pillanatok, amikor csak te és Isten tudjátok, hogy mi a helyes döntés. Ezekben a pillanatokban épül fel vagy omlik össze a becsületed.
Beszélgetős kérdések:
- Szerinted miért nehezebb becsületesnek lenni, ha a döntés a szeretteinket érinti?
- Volt már olyan, hogy egy becsületes döntésed rögtön veszteségnek tűnt, de később áldássá vált?
Kihívás mára: Ne csak a nagy dolgokban légy becsületes! Ma figyelj a „kis másodpercekre” is — amikor elcsúsztathatnád az igazságot, de inkább vállalod a tiszta szót.
