„Aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lk 18,14)

Volt már olyan, hogy két ember közül kellett választanod, ki a „jobb” vagy „szimpatikusabb”? Talán a suliban, ha összeveszett két barátod, vagy amikor csapatot választottatok. Néha nagyon egyértelműnek tűnik, ki a „jófiú” és ki a „rosszfiú” — aztán kiderül, hogy nem is olyan egyszerű…

¹⁰Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. ¹¹A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. ¹²Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. ¹³A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! ¹⁴Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik. (Lukács 18, 10-14)

Ez a történet könnyen összezavarhat minket. Ki a jó, ki a rossz? A farizeus vallásos, példamutató életet él, mégis Jézus nem őt állítja elénk példaként. A vámszedő pedig, bár őszinte, a kor pénzügyi maffiájának tagja volt — erőszakos, pénzéhes, könyörtelen.

Jézus nem azért mondta ezt a példázatot, hogy az egyik embert szeressük, a másikat meg utáljuk, hanem hogy lássuk: nem a külső teljesítmény, nem a jó cselekedeteink száma a legfontosabb, hanem az, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel.

A farizeus hibája itt nem az, hogy jó dolgokat tesz, hanem az, hogy miközben ott áll a templomban, nincs valódi kapcsolata Istennel. Olyan, mintha egy telefont tartana a kezében, de nem lenne vonal. Beszél, de nem beszélget.
A vámszedő viszont — minden hibája ellenére — lehajtott fejjel, őszintén, alázatosan áll meg Isten jelenlétében, és így fordul Istenhez. És ez a különbség: az egyik magáról beszél, a másik Istenhez beszél. Az egyik a saját nagyságát mutatja, a másik Isten irgalmát keresi.

Akkor mi lenne az az út, amin szeretné Jézus, hogy járjunk? Mi az a jellem, amit szeretne Jézus, hogy elsajátítsunk? Nos, ha kicsit belenézünk ebbe a példázatba, akkor megláthatjuk, hogy valami rögtön az elején feltűnik – így kezdődik: "Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta …" – és így fejeződik be: „aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” Az elbizakodottsággal és lenézéssel szemben az alázatot állítja Jézus elénk.

Az alázat azt jelenti: tudom, ki vagyok — a hibáimmal együtt —, és tudom, hogy Isten kegyelmére van szükségem. Nem magamat hasonlítom másokhoz, hanem Istennel keresem a kapcsolatot.

Beszélgetős kérdések:

1. Szerinted miért gondolta a farizeus, hogy ő jobb a vámszedőnél?
2. Te hogyan tudod gyakorolni az alázatot a barátaiddal vagy az osztálytársaiddal?

Napi kihívás: Figyeld meg, ma hányszor jut eszedbe másokról véleményt mondani („ő jobb”, „ő rosszabb”). Próbáld meg Isten szemével nézni őket — és magadat is!