„És bár különböző tagok, mégis egy test vagyunk.” (1Kor 12,20)
Volt már olyan, hogy úgy érezted: „Senki sem figyel rám. Amit én csinálok, az úgyis jelentéktelen”? Talán az osztályban, a családban vagy a baráti társaságban. Mintha észre sem vennék, hogy ott vagy… Ilyenkor könnyű azt gondolni: „Ha nem számítok, akkor minek csináljam tovább?” De ma megtudjuk, hogy Isten szerint nincs „jelentéktelen” ember — még a legkisebb is fontos része a nagy egésznek.
A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt:
- Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés...
A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit.
- Megőrültél, kiscsavar! Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk!
A vasgerendák nem hittek a fülüknek:
- El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is!
Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón.
- A kiscsavar forgat valamit a fejében! Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolattól is remegni kezdett, a kiscsavar kieshet a lyukból...
A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldenek a kiscsavarnak.
- Nagyon kérünk, légy szíves, maradj nyugton. Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt! Ne tedd ezt velünk!
Ez hízelgett a kiscsavar büszkeségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő ennyire fontos a többiek számára. Visszaüzente: - Maradok, ahol vagyok! (Rudyard Kipling nyomán)
Ez a kis csavar bizony elgondolkodtató példát ad nekünk. Az iskolában, a családban vagy a gyülekezetben sokszor nem látjuk azonnal, mi értelme annak, amit teszünk. Egy mosoly, egy bátorító szó, egy segítő kéz… apróságnak tűnik. De Isten pont ezekből építi fel az Ő „hajóját”.
A Biblia „testként” beszél rólunk, ahol minden tagnak megvan a maga feladata. Egyik sem fontosabb vagy értéktelenebb a másiknál. Az alázatos ember nem azt kérdezi: „Mikor leszek híres?”, hanem azt: „Uram, hűséges vagyok-e ott, ahová Te tettél?” Alázatosnak lenni azt is jelenti: ott maradni, ahol Isten elhelyezett. Nem kevesebbre és nem többre vágyva, mint amit Ő bízott rád. Sokszor a világ azt sugallja: ha nem látnak, nem számítasz. De Isten a szívedet vizsgálja, és látja a benned levő értékeket! A hajó nem érne célba, ha a kis csavar nem tenné a dolgát — ugyanígy a te szereped is kulcsfontosságú a családban, az osztályban, a gyülekezetben. Lehet, hogy épp a te csendes kitartásodon múlik, hogy mások célba érjenek.
Beszélgetős kérdések:
- Szerinted miért érezzük néha, hogy a feladatunk jelentéktelen?
- Hogyan segíthet az alázat abban, hogy örömmel végezzük a ránk bízott dolgokat?
Napi kihívás: Figyeld meg, ma hányszor ad Isten olyan helyzetet, ahol „kis csavarként” csak a helyeden kell maradnod és tenned a dolgod — akkor is, ha senki nem veszi észre. Végezd ma örömmel azt a feladatot, amit más talán észre sem vesz – Isten kedvéért.
