„Ahogy a víz tükrözi az arcot, úgy tükrözi az ember szíve az embert.” (Példabeszédek 27,19)

Itt az ideje kíváncsian belenézni abba a tükörbe, amit a másiktól kapunk, s ideje felfedezni azt, kivé válunk a kapcsolatainkban? Mit mutat a szívünk Rólunk?

Ez az Ige képzeletben elvezet bennünket egy rejtélyes tóhoz. Ebben a tóban a tükörképünket látjuk, önmagunkat a másik visszajelzésein keresztül. A tó felszíne tükröződő felület, melyben magunkat is megláthatjuk, ha tiszta a víz és sima a felülete. Viharban, szélben, hullámok fodrozódásával elveszíthetjük a tükröződő képet, de akkor is, ha a tó zavarossá válik, ha elmocsarasodik, burjánzó növényzet fedi be. Ha kavicsot dobunk a vízbe, tovaterjedő hullámai messzire eljutva borzolják a felszínét. Milyen így bele tekinteni? Szavaink gyakran ugyanilyen tovaterjedő hullámokat keltenek a másik gondolataiban, érzéseiben, különösen akkor, ha érintik az önbecsülését, önérzetét, énképét. Szavaink, akárcsak a tó vizébe dobott kavics, hullámokat keltenek a másikban.

- Mi vajon milyen hullámokat generálunk otthon, vagy az iskolában?

- Milyen kavicsokat dobálunk a vízbe szavainkkal?

- Hogyan változtatják meg ezek a tó tükrét?

- Milyen számukra ebbe a tükörbe beletekinteni? Mit mutat számunkra a szívünkről? A másik szívéről?

Ne felejtsünk el olyan tükröt mutatni a másiknak, amelybe jólesik naponta beletekintenie.