„Aki szereti a szív tisztaságát, és jóindulattal beszél, annak barátja a király.” (Példabeszédek 22,11)

Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? (Máté 7,3)

A kapcsolataink témáját és egy önismereti játékot hoztam ma reggelre. Gondolatban vegyél néhány kavicsot a kezedbe, és mesélj róluk! Melyik szimpatikus és melyik nem? Mi alapján döntöd el? Vajon miért értékeljük éppen így? A kavics most ebben a gondolati játékban, a kézzel fogható valóság egy kis darabja – még ha most gondolatban is játszottuk ezt végig! Mit veszünk észre rajta? Miről beszélünk? Nem tudunk a kavicsokról úgy beszélni, hogy valamilyen módon ne vigyük bele önmagunkat! Belső tartalmainkat folyamatosan belevetítjük – projektáljuk – a külső valóság észlelésébe, értelmezésébe. Ez a folyamat tudattalan bennünk! Ugyanezt tesszük a másik emberrel is, amit a kaviccsal. Nem tudjuk őt magát látni, csak magunkon keresztül. Saját gondolatainkon, saját élményeinken keresztül észleljük és magyarázzuk a másik tetteit.

S ha már kavicsok, akkor hozok egy történetet a mindennapokból: Valaki mesélte, hogy a gyermeke, akinek egy szép kavicsgyűjteménye volt, egy sietős reggelen meg akarta neki ezt mutatni! A kavics különlegessége abban volt, hogy egy szív formálódott ki a belsejében. De ő első reakciójából (elkésik, nem ér oda időben a tárgyalásra), csak annyit mondott neki: tudom, már láttam! Csak a kocsiba beülve jött rá, hogy igazán neki semmi veszteségbe nem került volna, ha megáll és kezébe veszi, megnézi és azt mondja gyermekének: Tudod, ez igazán te vagy! Egy igazi szív! – puszit adva a gyermek homlokára és megmaradt volna az emlék, hogy fontos vagyok!

- A te viselkedésed, mit üzen a társaidnak?

- Mivel van tele a szíved?

- Mi alapján döntöd el, hogy kivel vagy ma kedves és kivel leszel undok?

- Milyen tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban?

- Kerültél-e már feltételezések miatt kellemetlen helyzetbe?

- Hogyan kapcsolódik a felolvasott Ige ehhez a gondolathoz?