„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Példabeszédek 17,17)

Maradjunk a nagyheti eseményeknél, azon belül, pedig azoknál az embereknél, akik ott voltak a kereszt körül.

BARABBÁS

Barabbás azért menekülhetett meg a biztos halálból, mert Jézus meghalt helyette. Nem sokat tudunk róla.

Valamelyik közel-keleti országban esett meg a 20. században a következő történet. Két testvér közül az idősebb keresztyén lett, az öccse azonban rossz társaságba keveredett, és részt vett egy gyilkosságban is. Azon az éjszakán zaklatottan dörömbölt a bátyja lakásának ajtaján.

Véres volt a zakója, nyomában a rendőrség, el akart bújni valahová. Ledobta az árulkodó holmit az előszobában, felvett valamit testvére ruhái közül és elrejtőzött. A bátyja rövid gondolkodást követően magára vette a véres ruhákat, s a hamarosan megérkező üldözők magukkal vitték. Gyorsított eljárással ítélték halálra. Utolsó kívánsága az volt, hogy levelet írhasson öccsének. Ez a levél fennmaradt, s így szól: „Édes öcsém! Én holnap meghalok a te bűnödért a te véres ruhádban. Kívánom, hogy élj tiszta életet az én tiszta ruháimban!”

Amikor öccse megkapta e sorokat, majdnem megzavarodott. Erre nem gondolt, Két nap múlva feljelentette magát, nagy gondot okozva ezzel az igazságszolgáltatásnak, mert az ítéletet már végrehajtották. El kellett dönteni: végre lehet-e hajtani egy halálos ítéletet kétszer. Végül annyira megrendítette a bírákat ez a levél, hogy feltételesen szabadlábra engedték a gyilkost, akinek aztán megváltozott az élete. (Ezt a történetet dolgozza fel a Szeretetnepper c. film is)

Barabbással pontosan ugyanez történt, ami ezzel a férfival: Jézust végezték ki helyette, s ő – noha halálra méltó bűnöket követett el – szabadon élhet tovább.