Ige: „Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, ezért ettem. Az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, ezért ettem.” 1Mózes 3,12–13
Nem készítetted el a feladatot. Egy ilyen helyzetben a lehetséges válaszok gyorsan érkeznek és sokfélék lehetnek: Nem szóltak időben. Túl sok más dolgom volt. A tanár rosszul magyarázta el. A csoporttársam sem csinálta meg. Otthon zavartak. Elromlott a gép. Elfelejtettem, mert senki nem emlékeztetett. Még az is lehetséges, hogy ezek közül több is igaz. De a kérdés továbbra is ott marad: És te mit tettél vagy nem tettél?
Az Édenkert történetében Ádám és Éva már megtette azt, amit Isten megtiltott. Isten kérdez. Ádám válaszol: Az asszony adott nekem. De nem áll meg itt: Az asszony, akit te adtál mellém. Mintha egyszerre lenne hibás: Éva; és valahol még Isten is. Éva pedig ezt mondja: A kígyó szedett rá.
A történetben valóban volt külső befolyás. A kígyó valóban kísértett. Éva valóban adott Ádámnak. De egyikük sem veszítette el teljesen a saját döntési lehetőségét és felelősségét! A hibáztatás azért vonzó, mert egy pillanatra könnyebb lesz tőle. Hiszen, ha a másik a hibás, akkor nekem nem kell: szégyent éreznem; bocsánatot kérnem; változtatnom; vállalnom a következményt; szembenéznem azzal, hogy én is hozzájárultam.
De a hibáztatásnak ára van. Ha mindig mások miatt történik minden, akkor a változás is mindig másoktól függ.
Majd, ha ő másképp viselkedik…
Majd, ha a tanár megváltozik…
Majd, ha a szüleim megértik…
Majd, ha az osztály normális lesz…
Addig én mozdulatlan maradok.
A felelősségvállalás nem azt jelenti, hogy minden hibát magunkra veszünk. Hanem hogy a saját részünket nem rejtjük el a másik része mögött.
- Lehet egyszerre igaz: Ő bántóan beszélt velem. És: Én is olyan választ adtam, amely tovább rontotta a helyzetet.
- Lehet egyszerre igaz: Nem magyarázták el egyértelműen a feladatot. És: Én sem kérdeztem meg, pedig bizonytalan voltam.
- Lehet egyszerre igaz: Sok dolgom volt. És: Az időm egy részét olyanra használtam, ami kevésbé volt fontos.
A felelős mondat nem feltétlenül ez: Minden az én hibám. Hanem: Ebben ez volt az én részem. Ebből már lehet tovább indulni.