„A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság.” (1Korinthus 15,33)
Ha a véletlen úgy hozza, hogy az erdő mélyén két farkas találkozik, nem fognak nyugtalankodni amiatt, hogy a másik farkas. Ha ugyanott két ember pillantja meg egymást, valószínűleg arra fognak gondolni, hogy nem rabló-e a másik… (Johann N. Nestroy nyomán)
Miért van ez így? Azért, mert az emberek szívében gyakran több a bizalmatlanság, mint a bizalom. A farkasok példája rávilágít arra, hogy az állatok ösztönösen bíznak a saját fajtájukban. Az embereknél ez sokszor fordítva van: inkább gyanakvással közelítünk a másikhoz. Miért? Mert megtapasztaltuk már, milyen, amikor valaki átver, megbánt, vagy kihasznál. Pedig Isten arra hív minket, hogy másképp éljünk: ne félelemből, hanem bizalomból. A bizalom nem naivitást jelent, hanem azt, hogy engedjük: Isten szeretete formálja a kapcsolatainkat. Aki bízni tud másokban, az nyitott szívvel él. És még ha meg is csalják, akkor is tudja: van egy Valaki, aki soha nem csapja be – Jézus Krisztus.
Beszélgetős kérdések
- Miért gondolod, hogy az emberek sokszor bizalmatlanok egymással? Volt már, hogy te is így álltál valakihez?
- Hogyan tudsz különbséget tenni a „jó bizalom” és a „naivitás” között?
- Ismersz olyan társaságot, ahol jó érzés lenni, mert bizalom van jelen? Miért különleges ez?
- Hogyan tudsz te magad olyan emberré válni, akiben mások megbízhatnak?
Napi kihívás: Ma figyeld meg: hogyan reagálsz, amikor új emberrel találkozol, vagy amikor valaki olyannal beszélsz, akiben eddig kevésbé bíztál. Próbálj tudatosan nem előítélettel, hanem nyitott szívvel fordulni felé. Kérd Istentől, hogy segítsen meglátni benne az értéket, amit Ő helyezett bele. Este írd le egy mondatban: könnyebb vagy nehezebb volt ma bizalommal közelíteni másokhoz?
