„Az igazmondó ajak megáll mindenkor, a hazug nyelv pedig csak egy pillanatig.” (Példabeszédek 12,19)
Néha nem az a nehéz, hogy tudjuk az igazságot, hanem hogy el is mondjuk. És van, amikor nagyon csábító elferdíteni a történetet… főleg, ha ebből mi magunk jól jöhetünk ki.
Pepe Rodriguez, a korai Vadnyugat egyik leghírhedtebb bankrablója, közvetlenül a határ túloldalán élt Mexikóban. Rendszeresen átjárt texasi városokba bankot rabolni, és mindig sikerült visszatérnie Mexikóba, még mielőtt a texasi lovas csendőrök elcsíphették volna.
A törvény csalódott embereit annyira bosszantotta ez, hogy egy napon illegálisan átkeltek a határon Mexikóba. Végül is sikerült sarokba szorítaniuk Pepét kedvelt kocsmájában. Pepe, sajnos, egy szót sem tudott angolul, így a rend őrei a kocsmárost kérték fel a tolmácsolásra.
A kocsmáros elmagyarázta Pepének, kik ezek az emberek, és Pepe a félelemtől remegni kezdett. A texasi csendőrök felhúzott fegyverrel utasították a bártulajdonost, kérdezze meg Pepét, hová rejtette el a texasi bankokból rabolt pénzt.
- Mondja meg neki, hogy ha nem mondja meg, hol van a pénz, itt, a helyszínen agyonlőjük.
A kocsmáros lefordított mindent.
Erre Pepe azonnal elmagyarázta spanyolul, hogy a pénz a város kútjában van elrejtve. Megtalálhatják a pénzt, ha a fogantyútól tizenhét követ számolnak lefelé; a tizenhetedik kő alatt ott van az egész zsákmány, amit ellopott.
A kocsmáros odafordult a rendőrökhöz, és azt mondta:
- Pepe egy nagyon bátor férfi. Azt mondja, hogy ti egy rakás büdös disznó vagytok, és ő nem fél a haláltól. (Wayne Rice: Fején a szöget, 171.o.)
Te kerültél már hasonló helyzetbe? Amikor valamit nem úgy adtál tovább, mint valójában történt? Amikor valamit elhallgattál, ami rossz fénybe helyezett volna? Amikor valamit elhallgattál, ami miatt te nyeresként kerültél ki egy helyzetből?
Ki a becsületes? Hol van ennek a határa? Meddig legyek az? Mikortól nem számít bűnnek? Van ilyen?
A hazugság nem mindig ordító nagy történet, ami mindenki számára nyilvánvaló. Gyakran csak egy „kis elhallgatás”, egy apró ferdítés. De Isten szemében nincs „kicsi” és „nagy” hazugság — csak „igazság” vagy „nem-igazság” van. A becsületesség azt jelenti, hogy nem csak az igazságot keressük, hanem azt is, hogy tisztán adjuk tovább. Ha mást mondunk, mint ami történt, a bizalom elkezd repedezni… és egy nap lehet, hogy teljesen összeomlik. A becsületesség nem „kényelmes” út — sokszor több veszteséget hoz, mint hasznot. De amikor a szavaid tiszták maradnak, az emberek tudják, hogy rád lehet bízni az igazságot… és Isten is.
Beszélgetős kérdések:
- Szerinted miért olyan erős a kísértés, hogy magunk javára változtassunk egy történeten?
- Hogyan tudunk gyakorolni abban, hogy ne csak hallgassuk, hanem tovább is adjuk az igazságot?
Napi kihívás: Figyeld ma, hogy hányszor kísért a gondolat, hogy „szebbre fess” egy történetet. Ilyenkor állj meg, és mondd el úgy, ahogy van — akkor is, ha nem te jössz ki belőle fényesen.
