„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.” (Jakab 1,2–3)
Ezen a héten a következő jellemmel foglalkozunk: Á, mint ÁLLHATATOS. De mit is jelent ez?
Egyszer egy gazdálkodó öszvére beleesett egy kiszáradt kútba. Amikor a gazda meghallotta az öszvér ordítását, és látta, hogy mi történt, úgy döntött, hogy sem az öszvér, sem a kút nem ér annyit, hogy kimentse az állatot.
Összehívta a szomszédait, és segítséget kért tőlük, hogy betemessék az öreg öszvért, és véget vessenek a kínlódásának.
Az öreg öszvér először nagyon zaklatott lett. Te is az lennél, ha egy mély lyukban lennél, és az emberek elkezdenének földet dobálni rád! Ám ahogy hullott a föld a hátára, az öreg öszvérnek támadt egy gondolata. Úgy döntött, ahányszor egy lapát föld a hátára kerül, ő lerázza, és rálép, így is lett.
Ahogy a föld hullott a kútba, az öreg öszvér folyton lerázta, és rátaposott.
Néhány órával később a kikerült öszvér végül kilépett a kútból. Amivel be akarták temetni, az valójában segített neki. (Wayne Rice: Fején a szöget 4., 239.o.)
Az állhatatosság nem azt jelenti, hogy nem érnek bajok, hanem azt, hogy nem hagyod, hogy a bajok betemessenek. A hívő ember a terheket lépcsőként használja — minden nehéz helyzetben lehetőség van növekedni. Jakab apostol szerint a próbák formálnak, megerősítenek, és felkészítenek arra, hogy Isten használhasson. Lehet, hogy épp az a dolog, ami most a legjobban nyomaszt, az lesz az a lépcső, amin feljebb lépsz Istenhez.
Beszélgetős kérdések:
- Volt már olyan az életedben, hogy egy nehézség később áldássá vált?
- Hogyan tudsz „lerázni” egy terhet, ahelyett, hogy maga alá temetne?
Napi kihívás: Amikor ma nehézség ér, kérdezd meg: „Uram, mit akarsz ezzel formálni bennem?”
