„Ahogy a víz tükrözi az arcot, úgy tükrözi az ember szíve az embert.” (Példabeszédek 27,19)

Nem csupán szavakkal adunk visszajelzést egymásnak. A kommunikáció jelentős részét nem a szavak képezik. Testünkkel, mimikánkkal, gesztusainkkal, hangsúlyunkkal is tükröt tartunk.

Elismerő szavaink akkor hitelesek, ha ezekkel összhangban jelennek meg. Ugyanakkor nagyon sok családra jellemző, hogy érzelmeiket, szükségleteiket, elismerésüket, nem tanulják meg szavakba önteni. Szókészletünk, amellyel a jól-létünket, örömünket, csodálatunkat, szeretetünket, szeretetélményünket adhatnánk a másiknak, igencsak foghíjas.

Illetve emellett megjelenhet az is, hogy ha valami kellemes, jól működik – akkor azt hajlamosak vagyunk természetesnek hinni, így nem tartjuk fontosnak beszélni róla. Mint a régi történetben a székely parasztember, akinek arra panaszkodik a felesége, hogy soha nem mondja neki, hogy szeretlek. A székely ezt válaszolja: „Amikor elvettelek, már mondtam. Ha változik, majd szólok!”

Valahányszor csak bekapcsoljuk a tévét, átböngésszük a közösségi médiát, vagy fellapozzuk az újságokat – újabb és újabb borzalmakkal szembesülünk. Az elménket hamar megtöltik ezek a hírek és információk. Kétségtelenül sok rettenetes dolog történik a világban, és az élet nem könnyű dolog. De a szörnyűségeknél sokkal több jót is tesznek az emberek, amelyekről már korántsem hallunk annyit. Pedig minden nap, világszerte millió parányi megnyilvánulása létezik a szeretetnek, az odaadásnak és az önzetlenségnek is.

A viták, konfliktusok hevében, pedig sokszor olyan szavakat mondunk ki, amikben jobban megjelennek a negatív visszajelzéseink, mint sem a pozitívak. Ilyenkor azonnal minősítünk, ítélkezünk, „sakálkodunk”. S persze a másik törékeny énképét vesszük célba, észre sem véve, ezzel milyen sokat ártunk a kapcsolatnak is.  „Lusta vagy”, „trehány”, „önző” – hogy csak pár ilyen negatív szót írjak ide.

- Milyen jelzőkkel illetnéd magadban a testvéredet/osztálytársadat/padtársadat…? Ha nem is mondjuk ki ezeket, tekintetünkben, testbeszédünkben ott tükröződnek.

- Ott legbelül milyen viszonyban vagy önmagaddal? Milyennek látod magad? Ez a kép óhatatlanul rávetül a másikra.