„Ahogy a víz tükrözi az arcot, úgy tükrözi az ember szíve az embert.” (Példabeszédek 27,19)

Bármilyen kapcsolatról is beszélünk, tükörképet tartunk a másiknak arról, hogy mik az erősségei, az értékei, mitől különleges ő maga – vagy milyen problémákat érzékelünk, mi az, amitől számunkra „hibásan működik”. Szavainkkal negatív tükröt tartunk, ha olyan kavicsokat dobálunk ebbe a tóba, melyek felkavarják a vizét, sértik a másik önbecsülését, gyakran ráadásul úgy, hogy észre sem vesszük. Talán fel sem mérjük ennek jelentőségét.

Ilyenkor nem esik jól a parton sétálva a tóba beletekinteni. Pedig a tó vize a mélyből az egész kertet táplálhatja.

Ha a tó vize zavaros, annak egyik oka az lehet, hogy nagyon kevés elismerést adunk egymásnak.

-           Gondoljátok végig: miért vagytok hálásak egymásnak?

(Akár egy-egy lapot is elindíthattok az osztályban (osztályfőnöki órán, vagy egy esős délután), amire mindenkiről, mindenki ír egy-egy mondatot, amiért hálás a másikban)

-           Kifejezed a hálád valamilyen módon? Hogyan tudnád megtenni?

-           Hogyan tudnád kifejezni a háládat a szüleid felé? Valósítsd is meg!

-           Hogyan tudnád kifejezni a tanáraid felé? – Valósítsd is meg!