„Ahogy a víz tükrözi az arcot, úgy tükrözi az ember szíve az embert.” (Példabeszédek 27,19)
Tegnap a kavicsot emlegettük, így szeretném, ha ma kicsit rátekintenénk arra, hogy vajon ránk hogy hat – bennünk s belőlünk mit vált ki.
Ha egy darab kavicsot veszünk a kezünkbe, és azt szemléljük, és tapasztalatokat gyűjtünk róla, észrevétlenül beleszőjük belső világunkat, amikor a kavicsról beszélünk. A külső adatok mellett megjelenik a véleményünk, vagy az értékítéletünk is. Például: „Tetszik, mert fehér, tiszta, lekerekített”. Észrevétlenül lépünk át egy küszöböt, amely már nem a kavicsról, hanem rólunk szól. Belső, saját dolgainkról beszélünk. Például, hogy fontos érték számunkra a tisztaság. Vagy: a lekerekítettség arról is szólhat, hogy igyekszünk nem megsérteni másokat és harmóniában lenni a környezetünkkel. „A szívnek teljességéből szól a száj” (Máté 12,34) mondja Jézus, amit úgy is értelmezhetünk, hogy belső tartalmaink folyamatosan kivetülnek. Látásunkat, érzékelésünket, hogy mit veszünk észre, mire figyelünk – meghatározzák gondolataink, érzéseink, szükségleteink, értékeink és hitrendszerünk. Amit észlelünk a külvilágból és amilyennek látjuk, azt óhatatlanul átszövik belső tartalmaink.
Ezt a torzítást pedig nemcsak egy darab kaviccsal tesszük meg, hanem bizony embertársainkkal is.
Ha például legbelül elégedetlenek vagyunk magunkkal, akkor könnyen tüskések, és vitatkozók leszünk a másikkal. Bosszantó dolgokat észlelünk rajta, amit, ha nyugodtak és békések vagyunk, észre sem vennénk/szóvá sem tennénk. Megjelenik közöttünk valamilyen módon annak az árnyéka, amit önmagunkkal kapcsolatban hordozunk problémaként.
Ez nemcsak szavakban történik – mimikával, testbeszéddel, gesztusokkal, hangsúllyal – mind-mind tükröt tart.
- Mi milyen tükörképet nyújtunk a másiknak? (testvér, anya, apa, osztálytárs)
- Neki milyen nap mint nap belenézni ebben a tükörbe?
- Mennyire építjük vagy romboljuk a másik önbecsülését?
- A szavainkkal felemeljük vagy éppenséggel lehúzzuk őt?
Különösen konfliktusos helyzetben, amikor olyan hamar elveszítjük a tisztánlátásunkat, és elfelejtjük, hogy „Ahogy a víz tükrözi az arcot, úgy tükrözi az ember szíve az embert”.




