„Találkozik a gazdag a szegénnyel: mindegyiket az ÚR alkotta.” (Példabeszédek 22,2)

„Találkozik a gazdag a szegénnyel: mindegyiket az ÚR alkotta.” – olvastuk. A gazdag és szegény között a különbség szembeötlő, ugyanakkor Isten mindkettőt úgy látja, mint az ő alkotását. Mi történik, amikor találkozunk a nyomorúsággal? Figyeld meg, milyen szépen, képletesen fogalmazza meg a Példabeszédek bölcse, hogy mit jelent nyitottnak lenni!

Tekintetünk elárulja, hogy nyitottak vagyunk, vagy bezártuk magunkat: „A jóságos tekintetű ember áldott lesz, mert ad kenyeréből a nincstelennek.” (Példabeszédek 22,9) Kenyeréből… nem a gazdagságából, hanem abból, ami még a tisztes szegénynek is van. Ellenben: „Nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek, de aki elfordítja tőle tekintetét, azt sok átok éri.” Ránézünk, vagy elfordítjuk tekintetünk. Mindnyájan ismerjük magunkat. Tekintetünk szívünkről szól.

Jézus elmondott egy példázatot az utolsó ítéletről. A példázat központi gondolata, hogy aki látta az éhezőt, a szomjazót, a jövevényt, a börtönben lévőt – és nem törődött vele, az Jézust vetette meg. És aki találkozott az éhezővel, a szomjazóval, a mezítelennel, a jövevénnyel, a börtönben lévővel és csak egynek is segített, Jézussal tette ezt. Vegyük észre, hogy apró, jelentéktelen és azonnali segítségről van szó. Egy falat étel, egy pohár víz, egy öltözet ruha, egy látogatás a börtönben. Hogyan értsük ezt? Amikor Jézus azt mondja, hogy ha „megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg”, arra mutat rá, hogy a szíved indulata a szegény iránt leleplezi a szíved indulatát ő iránta. Azaz, ha valaki ismeri szereti és Jézust, nem lehet közömbös és elutasító a kiszolgáltatott emberek iránt. Isten Igéje tükröt tart felénk, amelybe most még mélyebben tekinthetünk bele: mit látok a Krisztussal való kapcsolatomról? Mit mond ez el rólam?