„Aki bedugja a fülét a szegény kiáltására, nem hallgatják meg, ha majd ő is kiált.” (Példabeszédek 21,13)

Egy antropologus egy afrikai törzs gyermekeinek javasolt egy játékot: letett egy kosár gyümölcsöt egy fa mellé, majd így szólt:

- aki előbb odaér az nyeri a gyümölcsöt! Erre a gyermekek mind felálltak, kézenfogták egymást, es együtt szaladtak érte. Megkérdezte, hogy miért nem versenyeztetek?

Mire ők: Ubuntu. Hogyan tudna valamelyikünk is boldog lenni, ha bármelyikünk szomorú?

A mai világ azt mondja: érvényesülj! Ha kell, taposs át másokon, hiszen a lényeg, hogy te előbbre kerülj! Neked ez jár! Te ezt megérdemled!

A Biblia azt mondja: ADJ! Vegyél észre másokat! Tegyél a másikért, és vedd észre, ha valami baj van.

Miért?

- Egyrészt, mert te sem tudhatod mi történik veled, nem tudhatod, hogy mikor szorulsz rá te magad is a segítségre! És bizony, ha a bajban észrevesznek, meghallgatnak, a mi lelkünknek is nagyon jól esik.

- Másrészt – ez a feltétele annak, hogy meghallgassanak! Odafent is! Sokan kiáltanak Istenhez, de csak azért, hogy a saját életüket tegyék jobbá Isten segítségével. Ezek közül sokan, nem értik miért nem hallgatja meg Isten az imáikat! Isten a szíveket vizsgálja! A te szívedben mennyire van helye a másiknak? Nem a menő osztálytársaknak, hanem annak, aki szegény, aki rád szorul (nem feltétlenül anyagilag, hanem érzelmileg!) …annyi hely van Isten szívében a te számodra! Mielőtt félreértenéd: nem azért, mert Isten „bosszúálló”, hanem azért, mert ő csak annyira tud szeretni téged, amennyire te engeded neki! Annyi áldást tud adni neked, amennyit te engedsz!

Aki bedugja a fülét a szegény kiáltására, nem hallgatják meg, ha majd ő is kiált. Figyeljünk másokra!