„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Példabeszédek 17,17)

Jézus tudta, hogy földi életének utolsó estéjéhez érkezett. Árulás, kihallgatás, kínzás és halál várt rá. Az utolsó estét tanítványai körében töltötte.

Tudom, még nagyon kicsik vagytok ahhoz, hogy ezen gondolkozz, de ha tudnád, hogy közeleg a vég, utolsó óráidat nem úgy próbálnád tölteni, hogy azok csak rólad szóljanak? Talán áthívnád a barátaidat, hogy melletted legyenek, megkérnéd anyukádat, hogy készítse el a kedvenc ételedet, rávennéd a testvéreidet, hogy teljesítsék minden kívánságodat, hogy te nyugodtan és méltósággal nézhess szembe a halállal.

Nem így Jézus! Utolsó estéjét tanítványai szolgálatának szentelte, mert „szerette övéit a világban, szerette őket mindvégig” (Jn 13,1). Jézus a szolgálat drámai cselekedetével fejezte ki a szeretetét. Vacsora közben felállt, vászonkendót kötött a derekára, fogott egy vízzel teli tálat, és megmosta a tanítványai lábát.

Micsoda visszataszító feladat. Akkoriban az emberek sarut viseltek, poros utakon közlekedtek (együtt az állatokkal), és ritkán fürödtek. Lábukra izzadság és kosz tapadt. Undorító. Jézus azonban letérdelt eléjük, és szolgálta őket.

Majd a 24 lábat megmosta. Még Júdásét is. Annak ellenére, hogy tudta, Júdás el fogja árulni. Amikor befejezte, megkérdezte a tanítványaitól: „Értitek, hogy mit tettem veletek?” A tanítványok szótlanul, döbbenten meredtek rá, szinte sokkos állapotban a lábmosás után. „Ha tehát megmostam a ti lábatokat én, az Úr és Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” (Jn 13,12.14-15)

Érted? A szeretet szolgálat.