„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Példabeszédek 17,17)
PÉTER
Péter életének ebben a szakaszában 3 fejezet különíthető el.
- Nagypéntek előtt Pétert a magabiztosság jellemzi! Talpraesett, bátor, kezdeményező ember, aki nem fogyott ki az ötletekből, és aki nem ijed meg a saját árnyékától. Hősködik, hogy az életét is kész odaadni, de amikor Jézus arra kéri, hogy egy rövid ideig imádkozzon együtt vele, arra már képtelen. Elalszik, mint a többi. Hortyog a hős tanítvány a Gecsemáné-kertben. Amikor álmából felriad, a kardjához kap, elkezd vagdalkozni a sötétben és súlyosan megsebesíti a főpap egyik szolgáját.
Vajon mi nem vagyunk hasonlók? Amikor mi jobban tudjuk, mit kellene tennünk. Amikor tele vagyunk jó szándékkal és ötletekkel, segítőkészséggel, mint Péter. Csak elfelejtjük megkérdezni: vajon erre van szükség? Ez az én dolgom?
- Nagypéntek hajnalán Péter még azt is letagadja, hogy ismerte Jézust. Péter belseje láthatóvá válik (talán önmaga számára is). Mikor a kakas megszólal, Péter sírva fakad. Könnyes tekintete találkozik Jézusével, s hirtelen eszébe jutnak az előző este mondott szavak. Szembesülve a valósággal, csak sírni lehet! Végre lehetett Péteren segíteni! Végre üres volta a keze! Már nem vagdalkozott! Már elcsendesült, kifogyott az ötletekből.
- Húsvét után Jézus és Péter beszélgetnek egymással. Jézus ezt kérdezi Pétertől: Szeretsz-e engem? Nem feszegeti a múltat, egy szó sem esik róla. Nincs számonkérés, nincs dráma. Jézus tudja, hogy Péter könnyei őszinték voltak. Tudja, hogy Péter felismerte: nem képes magán segíteni, Jézus azonban segített neki! Nem azt mondja: ilyen hitvány alakkal nem dolgozom együtt, hanem azt mondja: Gyere és kövess engem! Cs.K.
- Mi a szerepe a megbocsátásnak a barátságban?
- Kellett-e már megbocsátanod a barátodnak?
