„Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít” (Példabeszédek 16,32)

Egy hírügynökség rovatvezetője, Sydney Harris mesélte egyszer, hogy elkísérte a barátját az újságoshoz, és látta, milyen udvariasan köszön a férfi az újságosnak. Az azonban mogorván, udvariatlanul viselkedett vele, és durván odalökte elé az újságot. Harris barátja udvariasan mosolygott, és kellemes hétvégét kívánt az újságosnak. Ahogy továbbmentek, Harris megkérdezte a barátját: ‘Mindig ilyen durván bánik veled?’

‘Igen, sajnos így van.’

‘Te mindig ilyen barátságos és udvarias vagy vele?’

‘Igen, az vagyok.’

‘Miért vagy ilyen rendes vele, amikor ő olyan barátságtalan hozzád?’

‘Mert nem akarom, hogy ő döntse el, én hogyan reagálok.’

Ez a szelídség. Ez a megzabolázott erő — amikor eldöntjük, hogyan válaszolunk az embereknek. Amikor eldöntjük, hogy reakció helyett hatást gyakorlunk.

Te hagyod, hogy más emberek szabják meg az érzelmi állapotodat? Hagyod, hogy az emberek miatt emelkedjen a boldogság-érzeted szintje, vagy éppen az emberek taszítsanak aggódásba, félelembe vagy haragba? A Példabeszédek 16,32 azt mondja: ‘Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít.’ Az az ember, aki képes uralkodni a hangulatán, erősebb, mint a fallal körülvett városban állomásozó hadsereg. Az viszont, aki nem képes a saját lelkén uralkodni, védtelen, mint a falak nélküli város. Kiszolgáltatott; bárki kénye-kedve szerint bánhat vele.”

(Rick Warren: Isten életet átformáló ereje, Új Remény Alapítvány, Debrecen, 2008. pp. 211-212.)