Megjelent: 2025. november 25.

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1)

Létezik egy hihetetlenül bölcs afrikai törzsi szokás… amikor a törzsből valaki rosszat tesz a törzs egy másik tagjával, vagy fájdalmat okoz neki, akkor az illetőt kiállítják a falu közepére, és az egész törzs köré gyűlik. De ahelyett, hogy valami nyilvános büntetésben részesítenék, két napig folyamatosan sorolják neki mindazokat a jó dolgokat, amiket valaha is tett. Hogy miért?

Mert a törzs hisz abban, hogy minden egyes ember jónak születik, és szeretetre, békére és boldogságra vágyik. Csak néha, a mindezekre való törekvés közben hibákat vétünk. És mivel a rossz cselekedeteket segélykiáltásként értelmezik, a törzs összegyűlik a társukért, és segítenek neki újra megtalálni önmagát, a jó természetét. Emlékeztetik őt arra, hogy ki is valójában. És erre néha mindenkinek szüksége van!

A mi hitünk szerint nem születünk eredendően jónak, hiszen a bűn megrontotta, megtörte istenképűségünket! De a tényt, hogy Isten a maga képmására teremtett, hogy drágának, értékesnek és becsesnek tart bennünket, mégsem hangsúlyozzuk eléggé! Ha rosszat teszünk, nem elég a bűn súlya, még mi is lehúzzuk magunkat - ha bocsánatot is kapunk, nem tudjuk elfogadni, mert minden pillanatunkat beárnyékolja a gondolat, amit magunkra kényszerítünk. Mi lenne, ha kicsit Isten szemével kezdenénk látni magunkat? Mi lenne, ha elhinnénk, hogy Valaki csak olyanért adja a legdrágább kincsét, akit tényleg szeret! Ő nem azt nézi, hányszor hibázunk, hanem azt, hogy az Ő gyermekei vagyunk. „A szégyen gyökere az, hogy elhiszem: nem vagyok szerethető. Az egészséges önértékelés gyökere viszont az, hogy elhiszem: szerethető vagyok, úgy ahogy vagyok.” (Pál Ferenc)

Sokszor nehezebb magunkat elfogadni, mint másokat. Sean Covey így ír: „Csak azt tudod adni másoknak, amit önmagad felé is képes vagy megélni. Ha nem szereted magad, másokat sem tudsz igazán szeretni.” A probléma ott kezdődik, amikor én MAGAMAT nem fogadom el. Mert mi a szeretet? Feltétel nélküli elfogadás! Úgy érzem, nem vagyok szeretetreméltó, nem becsülöm magamat és nem érzem úgy, hogy értékes lennék. Hibáim olyan mértékben felnagyítódnak, hogy csak azokra tudok összpontosítani, és úgy érzem, aki „ilyen rossz” azt nem is lehet szeretni. Lényegében szerethetetlenségem alapmozzanata bennem keresendő. Én nem vagyok képes arra, hogy magamat elfogadjam olyannak, amilyen vagyok, hogy aztán ennek következtében elkezdhessek megváltozni olyanná, amilyen szeretnék lenni. Emlékeztessük egymást! Emlékeztessük az értékeire a másikat! És engedjük meg Istennek is, hogy azt gondolja rólunk, hogy ÉRTÉKES, DRÁGA és BECSES vagy a szemében!

Beszélgetős kérdések:

1. Volt már olyan, hogy valaki emlékeztetett téged arra, hogy jó vagy valamiben? Mit éreztél akkor?
2. Te hogyan tudnál másokat bátorítani az értékeikben?
3. Milyen érzés számodra azt hallani Istentől: „Enyém vagy, értékes vagy”?

Napi kihívás: Ma válassz ki valakit az osztályodból / baráti körödből, és mondd el neki egy tulajdonságát, ami miatt értékes a számodra! (Lehet apróság is: „Tetszik, hogy mindig tudsz mosolyogni”, „Szeretem, hogy figyelsz rám”.)

Megjelent: 2025. november 24.

„De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! … Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek, embereket adok helyetted, életedért cserébe nemzeteket.” (Ézs 43,1-4)

A Református Fiatalok Szövetségének téli konferenciára hívogató plakátján egy jól öltözött fiatalember látható. Mellette jobbra-balra feliratok, mintegy árcédulák jelzik az általa viselt holmik értékét. Pamut ing 9.800.- Zakó 14.000.- Kabát 21.000.- Cipő 12.500.- Fent, a feje mellett nem árcédula, hanem egy kérdés olvasható: Mennyit érek én? Remek plakát, és szépen rávilágít gyarlóságunkra, hogy hogyan árazzuk be egymást kinézet, vagy éppen életkor alapján. Képzeletben tegyünk mellé egy másik plakátot, amin egy lecsúszott hajléktalan látható. Az ő holmijait is beárazhatjuk: Kopott büdös kabát 1.500.- Szakadt tornacipő 500.- És ő is megkérdezi: Mennyit érek én?

Melyikük mennyire értékes? Mi alapján tartunk értékesnek egy embert? Ha döntenünk kellene, hogy egyikük életét megmenthetjük, melyiket választanánk? És mennyit érünk mi a saját szemünkben? Mitől függ értékességünk? Talán a hasznosságunktól, vagy éppen a családban vagy osztályban betöltött szerepünktől? Egyáltalán kinek van joga értékelni az életünket? És mit mond Isten Igéje az értékünkről?

Az érték kérdését mindannyian feltesszük magunknak. Van, aki a teljesítményében keresi: ha jól tanulok, ha ügyes vagyok, ha hasznosnak tartanak – akkor vagyok értékes. Mások a kapcsolataikban: ha szeret valaki, ha van barátom, ha elfogad a közösség – akkor érek valamit.

De mi történik, ha hibázunk, ha elbukunk, ha elveszítjük azt, amire eddig építettünk? Akkor kevesebbet érünk?

Isten mást mond: az értékünk nem azon múlik, mit csinálunk, mit érünk el, vagy mit gondolnak rólunk mások. Az értékünk azon múlik, hogy Kinek a kezében vagyunk.

Gondolj egy 10.000 forintosra. Ha szép, tiszta és új, akkor is 10.000 Ft. Ha összegyűröd, rátaposol, koszos lesz – akkor is 10.000 Ft marad. Nem veszít az értékéből. Te is ilyen vagy: ha hibázol, ha gyenge vagy, ha mások lenéznek – az értéked nem csökken. Mert Isten szemében mindig drága és szeretett gyermek maradsz.

Az ember egyik legmélyebb szükséglete, hogy értékesnek érezze magát. A baj ott kezdődik, amikor ezt mások visszajelzéseiből akarjuk kizárólag felépíteni. Ha viszont Isten szeretetében gyökerezünk, akkor nem kell állandóan bizonygatni, hogy érünk valamit.

Beszélgetős kérdések:

1. Te mitől érzed magad értékesnek?
2. Volt már, hogy kevesebbnek érezted magad másoknál? Miért?
3. Hogyan változik az önértékelésünk, ha elhisszük: Isten szerint „drágák és becsesek” vagyunk?

Napi kihívás: Írj fel ma három dolgot, ami miatt értékes vagy – nem a teljesítményed, hanem a személyed miatt. Este olvasd fel magadnak, és köszönd meg Istennek, hogy így szeret.

Megjelent: 2025. november 21.

„És kimenvén, keserves sírásra fakadt.” (Lk 22,62)

Péter háromszor megtagadta Jézust. Mégis ő lett az, akire Jézus később bízta az egyház vezetését. Miért? Mert a hite nem halt meg a bukás után sem – újat kezdett. Jézus nem a tökéletességét nézte, hanem a szívét. Az élő hit nem hibátlan, hanem mindig kész felállni. Jézus nem a tökéletességet keresi bennünk, hanem az élő szívet, amely újra és újra visszatér hozzá. Sean Covey így fogalmaz: „Nem az a kérdés, hányszor esel el, hanem hogy hányszor állsz fel.”

Elcsendesedés újrakezdéshez – vezetett gyakorlat:

Ülj le kényelmesen, hunyd le a szemed…

Vegyél egy mély levegőt, tartsd bent pár pillanatig… majd lassan fújd ki.

Érezd, ahogy a vállad ellazul, a tested megnyugszik.

Most képzeld el, hogy egy tengerparton állsz. Hallod a hullámok halk morajlását.

Reggel van. A nap első sugarai aranyszínűre festik a vizet.

Ezen a parton ott állt Péter is – pont azután, hogy háromszor megtagadta Jézust.

Tele volt szégyennel, bűntudattal, kudarccal.

Most gondolj egy olyan helyzetre, amikor te is elbuktál.

Amikor tudtad, hogy nem azt tetted, amit kellett volna.

Ne menekülj el előle – csak engedd, hogy feljöjjön benned.

Vegyél egy mély levegőt… és fújd ki lassan.

Most képzeld el, hogy Jézus ott áll melletted a parton.

Nem szigorúan néz rád, nem vádol.

A tekintete szeretetteljes.

Olyan, mint amikor valaki igazán ismer – és mégis szeret.

Hallod, ahogy megszólít: „Szeretsz engem?”

Engedd, hogy a szívedből válaszolj. Nem kell tökéletesnek lenned. Csak őszintének.

Most Jézus rád mosolyog, és ezt mondja:

„Akkor kezdjük újra. Veled vagyok. Nem hagylak el.”

Vegyél ismét egy mély levegőt… és fújd ki lassan.

Érezd, ahogy a szívedben felszabadul valami.

A kudarc már mögötted van. Az újrakezdés itt van előtted.

Maradj még egy pillanatra csendben, ebben a szeretetben.

Majd, amikor készen állsz, lassan nyisd ki a szemed.

Vidd magaddal a mai napra: Jézussal mindig újrakezdheted.

Ima:      „Uram, köszönöm, hogy nem a hibáimat nézed, hanem a szívemet.

Adj erőt, hogy minden bukás után újrakezdjem Veled. Ámen.”

Napi kihívás: Ma, ha hibázol valamiben – bármilyen apróságban –, ne maradj benne a bűntudatban! Állj meg, vegyél egy mély levegőt, és mondd: „Jézus, Veled újrakezdem.”

Megjelent: 2025. november 20.

„Amikor Dániel megtudta, hogy aláírták az írást, hazament. Felső szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé, és napjában háromszor térdre borult, imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is tette.” (Dán 6,11)

A király olyan rendeletet adott ki, hogy 30 napig senki sem imádkozhatott máshoz, csak hozzá. Aki megszegi, azt az oroszlánok vermébe vetik. Dániel tudta ezt, mégsem hagyta abba az imát. Hűséges maradt Istenhez, bármi lesz. És amikor az oroszlánok közé dobták, Isten megőrizte az életét. Tulajdonképpen e rendelet értelmében Dánielt halál fenyegette, ha imádkozik. Ő azonban nem hagyta abba. Az élő hit hűséges akkor is, amikor nehéz. Nem függ a körülményektől, hanem Istenhez ragaszkodik. „A hűség azt jelenti: nem a kedvemhez kötöm magam, hanem valakihez, akit szeretek. És ezért kitartok, akkor is, ha nem érzem, nem könnyű, nem látványos.” (Pál Ferenc) Ez az élő hit lényege: kitartani Isten mellett, bármi jöjjön.

Beszélgetős kérdések:

1. Mi az, ami téged meg szokott ingatni a hitedben?
2. Hogyan tudnál hűséges maradni Istenhez a hétköznapokban?

Napi kihívás: Ma szánj legalább 5 percet csendes imára – akkor is, ha nincs kedved, vagy más dolgok el akarnak vonni!

Megjelent: 2025. november 19.

„Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal, dárdával és dzsavelinnel jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael seregei Istenének a nevében megyek ellened.” (1Sám 17,45)

Izráel serege remegett Góliát előtt. Senki sem mert kiállni ellene. A kis pásztorfiú, Dávid viszont hitt abban, hogy Isten nála is nagyobb. Egy parittyával és öt kaviccsal indult neki az óriásnak. Az emberek kinevették, de Dávid tudta: „Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlán és a medve karmaiból, megszabadít engem ennek a filiszteusnak a kezéből is.” (1Sám 17,37) És Isten valóban győzelmet adott neki.

Dávid, a pásztorfiú, szembenézett Góliáttal. Nem azért, mert erősebb volt, hanem mert tudta: Isten nagyobb nála. Az élő hit nem nagyképű bátorság, hanem az a meggyőződés, hogy Isten ereje át tud vinni minden akadályon. Az élő hit bátorrá tesz. Nem azért, mert nincsenek félelmeink, hanem mert tudjuk: Isten velünk van. Sean Covey mondja: „A bátorság nem a félelem hiánya, hanem annak eldöntése, hogy valami fontosabb a félelemnél.” Dávidnak fontosabb volt Isten dicsősége, mint a félelme.

Sokszor mi is állunk „Góliátok” előtt – vizsga, konfliktus, csalódás, kudarc. A kérdés: saját erőből akarjuk legyőzni, vagy bízunk Isten erejében?

Beszélgetős kérdések:

1. Neked mi a „Góliátod” most?
2. Hogyan tudsz hittel szembenézni vele?

Napi kihívás: Írj fel egy félelmet, ami visszatart. Mondd ki imádságban: „Uram, rád bízom ezt a Góliátot!” – és ma tegyél egy apró lépést ellene.

Megjelent: 2025. november 18.

„Hit által hagyta ott Egyiptomot, nem félve a király haragjától, mert erős szívvel kitartott, mint aki látta a láthatatlant.” (Zsid 11,27)

Mózes élete nem volt könnyű. Feladata óriási volt: kivezetni Izráelt Egyiptomból. A fáraó többször nemet mondott, a nép panaszkodott, a pusztában sokszor lázadtak ellene. Mózesnek azonban volt egy titka: újra és újra Isten elé állt, imádkozott, és így bírta a terheket. Látta a „láthatatlant” – vagyis hitt abban, hogy Isten tényleg vele van. Szembeszállt a fáraóval, vezette a népet a pusztán át, és újra meg újra tapasztalta az emberek elégedetlenségét. Mégis kitartott, mert „látta a láthatatlant”: hitt abban, hogy Isten vele van.

 „A hit nem arról szól, hogy nincsenek kétségeink, hanem hogy akkor is megyünk tovább, amikor nehéz.” (Pál Ferenc) Az élő hit nem steril, nem hibátlan, hanem küzdelmes – de épp ezért valódi. Az élő hit nem arról szól, hogy mindig könnyű. Sokszor küzdelmes. Mózes is elfáradt, néha kétségbeesett, de soha nem adta fel. „A hűség és a kitartás nem érzés kérdése, hanem döntés.” (Pál Ferenc) Ha élő hitünk van, akkor a küzdelmek közepette is döntünk: nem adjuk fel, Istenre támaszkodunk.

Beszélgetős kérdések:

1. Te hogyan reagálsz, amikor mások nem értenek veled egyet, vagy kinevetnek a hited miatt?
2. Hol kellene most kitartanod Isten mellett?

Napi kihívás: Válassz ki ma egy olyan feladatot, amit már régóta halogatsz, mert nehéz. Tedd meg – és közben kérd Isten erejét!

Megjelent: 2025. november 17.

„Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni; és elindult, nem tudva, hová megy.” (Zsid 11,8)

Ábrahám már idős ember volt, amikor Isten megszólította: „Menj ki a földedről, a rokonságod közül, a te atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked.” (1Móz 12,1) Nem volt GPS, nem volt térkép, nem volt biztosíték arra, hogy jó lesz az út. Mégis elindult – mert bízott Istenben. Ez nem könnyű döntés volt! Gondolj bele: elhagyni mindent, ami biztonságot ad, és csak azért menni, mert Isten hív… Ez az élő hit! Ábrahám nem tudta pontosan, mi vár rá, de hitt abban, hogy Isten jót készít neki. Az élő hit sokszor nem azt jelenti, hogy minden világos előttünk, hanem hogy elindulunk akkor is, ha még nem látjuk a végét.: „Az élet nem arról szól, hogy mindig tudd, mi fog történni, hanem hogy merj lépni, amikor Isten hív.” (Sean Covey)

Az élő hit sokszor így működik: nem látjuk előre a teljes képet. Mint amikor bekötött szemmel vezetnek, és csak egy-egy lépést látsz előre. Ábrahám is így bízott Istenben. „A bizalom nem azt jelenti, hogy minden világos. Hanem azt, hogy tudom: akiben bízom, szeret engem.” (Pál Ferenc)

Beszélgetős kérdések:

1. Neked mi az a „biztonsági zónád”, amit nehéz elhagyni?
2. Miben kellene most Istennek engedelmeskedned, elindulnod?

Napi kihívás: Ma tégy meg egy apró lépést valami új felé, amit eddig halogattál – és közben mondd: „Istenem, Benned bízom!”

Megjelent: 2025. november 14.

„De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.” (9.)

Nem sok minden maradt meg a gyerekkori TV műsorokból, legalábbis azokból, amiket kifejezetten gyerekeknek csináltak. Ennek főleg az volt az oka, hogy vagy nem nagyon voltak ilyen műsorok, vagy mi nem nagyon néztünk TV-t. Persze aztán elég hamar megváltozott minden, akkor, amikor bejöttek a magyar klasszikusok (Pom-Pom, A nagy ho-ho-ho stb.) mellé az amerikai nagyágyúk.

Igaz közel 20 év csúsztatással, de mi is kaptunk azokból a mesékből, amiken annyi okos amerikai gyerek is felnőhetett. Egy mese különösen is megmaradt bennem, ami egy olyan kapitányról szólt, akit hozzám hasonló gyerekek keltettek életre a gyűrűikkel azért, hogy megmenthessék a Földet. Minden főszereplő gyereknek volt egy gyűrűje, s amikor már nem bírtak a gonoszokkal, akik csúnya környezetszennyezéssel akarták elpusztítani a Földet, egyesítették a gyűrűk erejét, és a Bolygó Kapitánya jött, látott és győzött. Búcsúzóul pedig mindig oda kiáltotta kis barátainak: Az erő a tiétek!, majd visszabújt a gyűrűkbe. Azt hiszem, akkor az fogott meg a leginkább, hogy egy átlagos kisgyerek is tehet valamit ezért a világért, s ha nem megy saját erőből, akkor jöhet a Kapitány.

Ma is aprócska gyermek vagyok csupán, aki néha gyermekien, néha gyermetegen, néha hiába, néha erőtlenül próbál tenni a világért, s a benne élőkért. Ma már nem a Captain Planet a hősöm, aki eljön ha segítség kell, hanem az a Krisztus, aki a legtökéletesebben bizonyítja, hogy ebben a világban az Isten ereje a mi erőtlenségünk által ér célhoz. Hiszen amikor mi kudarcot vallunk, Ő akkor mozgathat meg minden értünk és ezért a világért.

„Egy szombat reggel egy kisfiú a homokozójában játszott. Ott volt nála egy doboznyi autója és teherkocsija, a műanyag vedre és egy fényes, piros műanyag lapát. Ahogy utakat épített és alagutakat ásott a puha homokban, talált egy nagy követ a homokozó közepén. A fiúcska körül ásta a követ, és így sikerült kiszabadítania a homokból. Nem csekély vesződséggel nyomta-taszigálta a követ a lábával. (A fiúcska nagyon kicsi volt, a kő meg nagyon nagy.)

Amikor a homokozóláda falához ért a kővel, azt látta, hogy nem tudja átgurítani rajta. A kisfiú csak tolta, nyomta, és a lapáttal feszítve emelte, de valahányszor azt gondolta, hogy előbbre jutott, a kő megbillent, és visszaesett a homokozóba. A kisfiú morgott, küszködött, taszította, lökte, de csak annyit ért el, hogy a kő visszagurult, és meghorzsolta pufók ujjait. Végül csalódottságában sírva fakadt.

Közben édesapja a nappali ablakából követte az események alakulását.

Ahogy eleredtek a könnyek, egy óriási árnyék vetődött a homokozóban a sírdogáló kisfiúra.

A fiúcska édesapja volt az. Szelíden, de határozottan kérdezte:

- Fiam, miért nem vetettél be minden rendelkezésedre álló erőt?

A kisfiú megsemmisülten zokogta:

- De hát azt csináltam, apa, hát azt csináltam! Minden erőmet beleadtam!

- Nem fiam - helyesbített az apa kedvesen. - Nem adtad bele minden erődet. Nem kértél meg engem!

Azzal az édesapa lehajolt, megragadta a követ, és kirakta a homokozóból.”

Emlékezzetek a nagypénteki keresztre, a félig agyonvert és megfeszített férfire, a tökéletes erőtlenség mögött Isten hatalmas ereje célt ért és megváltoztatta ezt a világot.

(Forrás: http://tirekifi.hu/2018/04/captain-planet/)

Megjelent: 2025. november 13.

„Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13)

Az áldozócsütörtöki történet a Bibliában abban segít nekünk, hogy Isten igéjét, mint a keresztyén ember végtelen lehetőségét megérthessük. A tanítványok kikísérik Jézus Krisztust az Olajfák hegyére, ahol látják, hogy Mennybe megy. Mit kezdjenek ezek után magukkal? Voltunk már biztosan mi is ilyen csalódott helyzetben. Nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy én azt előre elképzeltem. Csodálatosak a Jézussal történt dolgok, de mi lesz most velünk?    Itt maradtunk, egyedül. NEM LEHETNE, hogy mégis itt maradj velünk? – kérdezik bizonytalanul. Jézus azonban mást mond nekik! Nem emberi biztosítékokra van most szükségetek, és nem is arra, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy ti gondoljátok, hanem mennyei erőre! Az Újszövetségben az ERŐ szó 57x fordul elő! Ezt a szót használja az Újszövetség, amikor Krisztus feltámadásáról beszél. Azt hiszem, hogy az az erő, ami képes volt Krisztust kihozni a sírból, elég kellene, hogy legyen a mi életünk megváltoztatására, átformálására is!

A legtöbben szeretnénk megváltozni – nem is kicsit – mert felismerjük, hogy mindig lehetnénk még jobbak. Egész fiatalon elkezdődik rajtunk ez a nyomás, hogy meg kell változnunk: először csak külsőleg akarunk változni, később egyre inkább belül is próbálunk, próbálkozunk. De minden próbálkozásnak ugyanaz a vége: Miért nem tudok megváltozni? Meg akarok változni tényleg! De nem tudom, hogyan tegyem! De nincs hozzá erőm! Olyan 1-2 hétig tart lelkesedésünk, aztán visszatérünk a régi kerékvágásba. Nem változunk meg.

Pál az erőre a görög DÜNAMISZ szót használja – ami a dinamit szó gyökere is! Így is fordíthatjuk a magunk életére nézve: Isten egy dinamitszerű erőt akar adni neked, ami képes megváltoztatni az életed! Nem kell az evezőkkel küszködni. Lehet várni a Szentlélek szelére, tőle kérni erőt, és engedni, hogy aztán Ő vigyen minket olyan célok felé, amiket Ő tűzött ki elénk. Tele van a Szentírás erre vonatkozó ígéretekkel. Ő nem a csüggedésnek a Lelke, hanem az erőnek a Lelke.

Vajon átformálta már a Szentlélek az életed?

Afrikában, a Zulu törzs egyik vezetőjének a felesége, férje tudta nélkül látogatta egy keresztyén gyülekezet istentiszteleteit és megkeresztelkedett. Amint ezt a törzsfőnök megtudta, addig verte feleségét, amíg az elvesztette eszméletét. Később, amikor visszatért arra a helyre, ahol feleségét otthagyta, látta, hogy felesége még mindig ott fekszik és túl gyenge ahhoz,hogy meg tudjon mozdulni. Ekkor a férfi ezt kérdezte gúnyosan: „Miben tud most segíteni neked ez a Jézus Krisztus?” A nő így válaszolt: „Abban segít, hogy megbocsássak neked.”

Beszélgetős kérdések

1. A tanítványok Jézus mennybemenetele után bizonytalanok lettek. Volt-e már olyan helyzeted, amikor teljesen elveszettnek érezted magad, és nem tudtad, hogyan tovább? Hogyan tapasztaltad meg Isten erejét abban?
2. Mi az a terület az életedben, ahol úgy érzed: „szeretnék változni, de nincs hozzá erőm”?
3. Hogyan segíthet neked a Szentlélek „dinamitszerű” ereje a hétköznapokban?

Napi kihívás: Írj le ma egy olyan területet (pl. szokás, félelem, kapcsolat, jövőbeli cél), ahol úgy érzed: „nincs erőm hozzá”. Aztán imádkozz így: „Uram, nekem nincs erőm, de hiszem, hogy Benned van. Kérlek, adj erőt, hogy veled újrakezdhessek!” Tedd ki ezt a mondatot a füzetedbe, a telefonod háttérképére vagy a szobád falára, hogy napközben is emlékeztessen: nem egyedül kell küzdened, Krisztus ereje benned van.

Megjelent: 2025. november 12.

„Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4,13)

Nick Vujicic, akit talán ismersz – kéz és láb nélkül született, mégis az egész világot bejárta, hogy reményt és hitet adjon az embereknek. Gyerekként sokszor kérdezte: „Miért én? Hogyan fogok így élni?” Volt, hogy annyira kilátástalannak érezte az életet, hogy fel akarta adni. De amikor megtapasztalta Isten szeretetét, megértette: az élete nem arról szól, hogy megvan-e mindene, hanem arról, hogy engedi-e Istent használni azt, amije van. Ma Nick több millió ember példaképe, mert gyengeségei ellenére Isten ereje árad át rajta. Ő maga mondja: „Ha csak egyetlen embernek tudok reményt adni, már megérte megszületni.”

Mindannyian találkozunk olyan helyzetekkel, amikor elfogy az erőnk. Amikor úgy érezzük: „Képtelen vagyok erre… Nem megy tovább…”

A Biblia azonban újra és újra azt mondja: nem a saját erőnkből kell megállni, hanem Isten erejére támaszkodva.

Pál apostol ezért írja: „amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12,10). Ez elsőre ellentmondásnak hangzik, de a lényege egyszerű: amikor felismerem, hogy kevés vagyok, akkor végre helyet adok Isten erejének bennem.

John Covey írja: az emberek gyakran túlbecsülik, hogy mire képesek egy nap alatt – és alábecsülik, mire képesek egy év alatt. Ugyanez igaz a lelki életünkre: mi a gyors, látványos erőt szeretnénk, de Isten csendesen, lépésről lépésre erősít meg bennünket.

Az igazi erő nem az, ha mindent egyedül kibírok, hanem ha merek segítséget kérni – Istentől és emberektől is. Az igazi erő az, amikor a kudarc után is felkelek. És az igazi erő az, amikor képes vagyok másokat felemelni, nem csak magamra gondolni.

Beszélgetős kérdések:

1. Mit jelenthet számodra a gyakorlatban az, hogy „mindenre van erőm Krisztusban”?
2. Szerinted mi a különbség aközött, hogy valaki „erősnek mutatja magát”, és aközött, hogy valóban Isten erejéből él?
3. Ki volt olyan ember az életedben, aki akkor is erőt adott, amikor te már feladtad volna? Hogyan tudnál te is ilyen ember lenni mások számára?

Napi kihívás: Ma, ha valamiben gyengének érzed magad, állj meg, hunyd le a szemed, és mondd ki: „Jézus, adj erőt, hogy Veled tudjam folytatni.” Ne erőlködj egyedül – hanem engedd, hogy Isten ereje áradjon át rajtad.

Megjelent: 2025. november 11.

„Isten ruház föl engem erővel” Zsolt 18,33

Amerikában, Oklahoma City egyik legszentebb jelképe egy fa. Egy terebélyes, árnyékot adó, egy 80 éves amerikai szilfa. A turisták képesek több mérföldet utazni csak azért, hogy láthassák és lefényképeztethessék magukat alatta. A város lakói nagyon vigyáznak erre a fára, gondosan őrzik, pedig vannak nála sokkal nagyobb, sokkal szebb, és sokkal zöldebb fáik is. Ám a város nem a külsejéért őrzi ezt a fát, hanem a kitartásáért kezeli kincsként. A fa ugyanis túlélte Oklahoma City legnagyobb pokolgépes merényletét. Ebben a merényletben, melyben az elkövető, a robbanóanyagot szállító teherautóját, alig néhány méternyire ettől a fától parkolta le, összesen 168 ember halt meg, és további 850 megsebesült. Több épület is romba dőlt, és a romok maguk alá temették ezt a fát is. Senki nem hitte volna, hogy túléli. Igazából akkor senki nem is igazán foglalkozott ezzel a fával, senki nem foglalkozott ezzel a poros, megcsonkított, ágaitól megfosztott fával. A fa azonban kihajtott, sérült ágain új hajtások nyomakodtak elő és hamarosan a zöld levelek is megjelentek rajta. A halál sújtotta földből új élet támadt. És az emberek észrevették ezt. De nemcsak ezt vették észre, hanem azt is, hogy ez a fa tulajdonképpen példát adott nekik, az élet szeretetéből, az élni akarásból és a rugalmasságból. Tehát pont azokból a dolgokból, amelyekre a megmaradt áldozatoknak és azok családtagjainak a legnagyobb szükségük volt. Ezért nevet is adtak ennek a fának, és elnevezték túlélő fának.

- Miben válhat számunkra példává ez a fa?

Sok minden van, ami megbénít bennünket. A bénító minden az az, hogy mikor úgy igazán komolyan átgondoljuk, milyen lenne, hogyha minden erőmmel beletenném magam valamibe… de aztán megszólal valami bennem: Na jó, hát ez teljesen reménytelen. S tulajdonképpen már el se kezdem, már eleve lemondok, neki se feszülök, mert megbénít a félelmem, és azt mondom „Hát, de teljesen esélytelen.” Gondoljuk csak végig mennyi minden akadályoz bennünket.  Ezzel szemben áll az Ige: „Isten ruház föl engem erővel”. Amikor te feladnád, Isten azt mondja, ne tedd! Adom az erőt, és ez az erő elég lesz!

Beszélgetős kérdések

1. Volt-e már olyan helyzeted, amikor úgy érezted: „ennek vége, innen nincs tovább”? Hogyan tapasztaltad meg mégis az újrakezdés lehetőségét?
2. Mit jelentenek számodra azok a szavak, hogy „Isten ruház föl engem erővel”?
3. Mit gondolsz, hogyan láthatják meg mások rajtad keresztül, hogy Isten erőt ad a nehézségek közepette?
4. Ha a fa példájára gondolsz: mik azok az „új hajtások” a te életedben, amelyek megmutatják, hogy Isten nem hagyott el?

Napi kihívás: Írj fel egy dolgot, amit most reménytelennek érzel. Tedd mellé ezt az Igét: „Isten ruház föl engem erővel”. Ma, amikor eszedbe jut ez a dolog, mondd ki hangosan az Igét – és hidd el, hogy nem egyedül kell szembenézned vele, hanem Isten erejével!

Megjelent: 2025. november 10.

„…akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok…” (Ézs 40,31)

Csiha Kálmán erdélyi püspök jegyzi le a következő történetet, ami lehet ismerősnek hangzik, de kicsit másabb, mint azt korábban már hallottátok!

Egy erdész fia talált két sastojást a hegyekben. Hazavitte, betette őket a kotlós alá. Az egyik összetörött, a másik megmaradt, kikelt belőle a sasfióka. Ott nevelkedett a tyúkok között a szemétdombon. Ott kapirgált, s megtanulta, hogy ő is tyúk. Aztán jött arra egy vendég, és mondta az erdésznek, hogy lám, van itt egy sas az udvarodon!

- Ó, nem, mondta a gazda, az már régen nem sas! Már régen elfelejtette, hogy sas! Az csak tyúk, most is a gilisztákat szedi.

- Nem hiszem, mondta a vendég. Felvitte a háztetőre a sast, és biztatta, hogy repüljön el. Fel is repült, de amikor két-három szárnycsapás után meglátta a szemétdombot, rászállt, visszatért a tyúkok közé.

- Látod, ez már rég elfelejtette, hogy sas – mondta az erdész.

De a vendég erősködött, felvitte a sast egy magasabb dombra, és onnan próbálta reptetni. Most messzebbre szállt a madár, de végül éles szemével újra észrevette a szemétdombot, a gilisztákat, s megint a tyúkok mellett kötött ki.

Akkor az ember harmadszor is megfogta a sast, hajnalban felvitte a magas hegyek közé, a sziklacsúcsra, amit beragyogott a napfény, és magyarázta neki, hogy ő sas, hogy arra teremtette az Úr, hogy bátran repüljön! Felreppent a sas, a Nap sugarai hirtelen belevilágítottak a szemébe, széles szárnyra kapott, és eltűnt az egek felé.

Kérd az Urat, hogy töltsön be téged, és lehessél Te is az Ő erejével teljes. Ma is számtalan olyan helyzetbe kerülhetünk és kerülünk, amiben nem tudunk már szárnyalni. Mi is gyakran ezt éljük át a hétköznapokban, hogy helyzetek, konfliktusok, indulatok a földre kényszerítenek, de nekünk újra fel kell emelkedni, hogy sasként szárnyalhassunk.

Higgyünk abban, hogy teljesek lehetünk Isten erejével. A sas a madarak királya. Két méter a szárnytávolsága, és hatalmas erővel repül akár a felhők között is! Különösen érdekes látni, hogyha a földön lépked, akkor szinte dülöngél. Bizonytalanul tud csak lépkedni. Azonban, ha szárnyra kel, akkor végtelen erő van a szárnycsapásaiban. Velünk ugyanígy van ez. Tudunk vánszorogni és szárnyalni. Vonszolni magunkat és szárnyra kelni. A titok pedig az Úr! Rátekintve, Benne bízva, az Ő nagyságát, hatalmát figyelembe véve megváltoznak az ember lehetőségei. És ezt nem csak egyszer tapasztalhatjuk meg, hanem újra és újra, folyamatosan.

Beszélgetős kérdések

1. Volt már olyan helyzeted, amikor úgy érezted, hogy „a szemétdombon kapirgálsz” – vagyis beleragadtál valamibe, amiből nem tudtál továbblépni?
2. Mit gondolsz, mi „tart a földön”? Mi az, ami visszahúz, és nem enged szárnyalni (pl. félelem, lustaság, társak véleménye)?
3. Ki az, aki az életedben olyan, mint a vendég a történetben — aki emlékeztet rá, hogy „többre vagy teremtve”?
4. Mit jelenthet számodra a hétköznapokban, hogy az Úrban bízva „szárnyra kelhetsz”?

Napi kihívás: Ma szánj időt arra, hogy felírsz három dolgot, ami most visszahúz vagy „a földön tart”. Ezután imában mondd el Istennek, és kérd Tőle, hogy adjon erőt „szárnyra kelni” ezek fölött.

Plusz: Ma, amikor nehézséggel találkozol, ismételd el magadban: „Nem tyúk vagyok, hanem sas, az Úrban bízom!”

Megjelent: 2025. november 07.

„Az én juhaim hallják az én hangomat, én ismerem őket, és ők követnek engem.” (Jn 10,27)

Egy tanítvány egyszer így panaszkodott a mesterének:
– Soha nem hallom Isten hangját. Úgy érzem, hiába imádkozom, hiába várok, csend van.
A mester mosolygott, majd így válaszolt:
– Ha igazán hallani akarod, először tanulj meg csendben lenni. A fül, amely mindig zajt hallgat, nem hallhatja meg a suttogást. (Anthony de Mello)

Sokszor mi is így vagyunk: keressük Isten válaszát, de közben szinte sosem állunk meg, hogy valóban hallgassunk. Töltjük az időt telefonnal, zenével, beszélgetésekkel, zajjal – és közben csodálkozunk, hogy Isten miért nem szól. Pedig szól! Csak legtöbbször nem villámlással, mennydörgéssel, hanem a „halk és szelíd hanggal” (1Kir 19,12).

Az engedelmesség azzal kezdődik, hogy meghalljuk, mit kér tőlünk Isten. Ha nem halljuk, hogyan is engedelmeskedhetnénk? Ezért a csend szeretete nem luxus, hanem alapfeltétel. Ahogy a juh is csak akkor tudja követni a pásztort, ha figyel a hangjára, úgy mi is csak akkor tudjuk követni Jézust, ha naponta időt szánunk a csendre.

Néha félünk a csendtől, mert előhozza bennünk a kényelmetlen gondolatokat, a szorongásokat. De ha elég bátrak vagyunk megmaradni benne, egyszer csak megtapasztaljuk: Isten ott van, és megszólít. Az igazi engedelmesség ott kezdődik, amikor nem a saját gondolatainkat, terveinket erőltetjük, hanem megállunk, meghallgatjuk, mit szeretne mondani nekünk a mi Atyánk.

Elcsendesedés – vezetett gyakorlat

Kényelmesen ülj le. Tedd a két lábad a földre, a hátad legyen egyenes, a kezeid nyugodjanak az öledben. Hunyd be a szemed, ha szeretnéd.

1. Légzés

Vegyél egy mély levegőt az orrodon keresztül… tartsd bent egy pillanatra… majd lassan fújd ki a szádon át. Ahogy kilélegzel, képzeld el, hogy minden feszültség távozik a testedből. A vállaid ellazulnak, az arcod kisimul, a mellkasod megnyugszik.

Ismételd meg háromszor. Lélegezz lassan és egyenletesen. Figyeld, ahogy a levegő be- és kiáramlik belőled.

1. Test ellazítása

Most engedd el a feszültséget a testedből.

– Lazítsd el a vállaidat…

– Engedd le az állad…

– Érezd, hogy a karjaid nehezednek…

– Lazítsd el a lábaidat, egészen a talpadig.

1. Gondolatok elengedése

Ha eszedbe jut valami, ami nyugtalanít – egy feladat, egy félelem, egy emlék –, képzeld el, hogy egy kis papírhajóra írod, és elengeded egy csendes folyón. A hajó elsiklik tőled, egyre messzebb, amíg már nem látod.

1. Csend figyelése

Most maradj csak a csendben. Figyelj a szíved dobbanására, a légzésed nyugalmára. Ebben a csendben Jézus is ott van. Ő nem harsog, hanem halkan szól. Hallgasd: talán ma is mond neked valamit.

1. Zárás

Vegyél még egy mély levegőt… lassan fújd ki… majd amikor készen állsz, nyisd ki a szemed. Vigyél magaddal ebből a csendből egy kis darabot a napodba.

Imádság: „Uram, köszönöm Neked a csendet. Segíts, hogy ne csak most, hanem a napjaimban is rád figyeljek. Taníts meg engedelmes szívvel hallgatni a hangodra, és békességedben élni. Ámen.”

Napi kihívás: Kapcsold ki ma egy időre a zajforrásokat (telefon, tévé, zene). Szánj legalább 10–15 percet teljes csendben arra, hogy Isten jelenlétét keresed. Ne akard feltétlenül kitölteni szavakkal. Csak legyél ott előtte, figyelve, hogy szól-e hozzád a szívedben. Most erre hoztam egy gyakorlatot beszélgetés helyett:

Megjelent: 2025. november 06.

„Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes.” Ef 6, 1

A gyermekek legfőbb dolga az engedelmesség. Isten ezt a Bibliában többször is kifejti! Figyeljünk fel rá, hogy direkt titeket szólít meg ez az igeszakasz! Elsődleges feladat az engedelmesség a tanárainknak és a szüleinknek. Miért? Mert ez a helyes, ez a kedves Istennek. Az 5 parancsolatban egy hatalmas ígéret is tartozik ennek a kérésnek a betartásához: Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked! (2 Móz 20, 12).

Mondd, mit teszel annak érdekében, hogy jó kapcsolatod legyen a szüleiddel? Miért kell erről beszélnünk? Mert akár tetszik, akár nem, a szüleid nagyon hosszú ideig az életed részei lesznek! 10 év múlva a jelenlegi barátaid valószínűleg nem lesznek melletted, bár most azt gondolod, hogy de – de lehet most ebben tévedsz. Mindenki megy majd a maga útján. Nem úgy a szülők! Szóval melyik lesz a te utad? Választhatod a jobbikat azzal, hogy jó kapcsolatot ápolsz a szüleiddel, igyekszel megoldani a problémáitokat, szereted és tiszteled őket, engedelmeskedsz nekik. Vagy mész a másik úton, nem törődsz a kapcsolatotokkal, a nézeteltéréseket hagyod veszekedésekbe, sértődésbe torkollni, és nem mutatsz feléjük semmi tiszteletet.

Sean Covey írja: Gyermekként jól tudtam, mivel lehet kiborítani anyámat: azzal, ha elfelejtem kivinni a kukát. Péntek reggelenként gyakran előfordult, hogy anyám bekiabált a szobámba: „Sean, kapard ki magad az ágyból! Már hallom a kukásautó hangját az utcában, és te elfelejtetted kitenni a szemetet – már megint!” Végül kénytelen volt kis emlékeztető cetliket tenni mindenhová – a bejárati ajtóra, a hűtőre, a fürdőbe, a párnámra. „SEAN, VIDD KI A KUKÁT, VAGY MEGHALSZ!” Ugyanakkor megtanultam, hogy járjak anyám kedvében. Nagyon szerette, ha jó jegyeket hozok. Kirakta a bizonyítványomat a falra, hogy a barátai lássák – és dicsekedett, dicsekedett és dicsekedett! Annak is nagyon örült, ha elmosogattam vagy segítettem behurcolkodni vásárlás után. Így tettem jóvá a sokszor elfelejtett kukát, ezzel tartottam egyensúlyban kapcsolatunk mérlegét.

Ha a szüleiddel való kapcsolatod ahhoz hasonlítjuk, hogy olyan, mint egy bankszámla – legyen Kapcsolati Bankszámla, ami a kapcsolatban levő bizalom mértékét fejezi ki –, akkor a szüleiddel kapcsolatban vajon milyen összeg van ezen a számlán? Ha, mondjuk 20000 Ft, az erős kapcsolatot jelzi, te mennyit töltöttél rá? Talán nincs annyi a számládon, csak 10000? Vagy nagyjából nullán vagy, esetleg túlköltekeztél, és már mínusz 20000-nél tartasz? Bárhogy is van, a képlet itt is ugyanaz: apránként, a befizetésekkel építed a kapcsolatot.

+ BEVÉTEL: megérteni a nézőpontjukat, igazmondás, segítőkészség, apróságokra figyelni, nyitottság, bűvös szavak használata

- KIVÉT: nagyképűsködés, hazugság, sumákolás, kibújás a feladatok alól, figyelmetlenség, bezárkózás, bűvös szavak mellőzése (Sean Covey: Életed 6 legfontosabb döntése, 134-137)

Beszélgetős kérdések:

1. Te hogy állsz most a „kapcsolati bankszámládon” a szüleiddel?
2. Mit tehetnél ma azért, hogy növeld a bizalmat köztetek?

Napi kihívás: Tegyél ma egy konkrét „befizetést” a kapcsolati bankszámlára: mondj köszönetet, segíts valamiben, vagy mutasd ki a szeretetedet szüleid felé!

Megjelent: 2025. november 05.

„… engedelmeskedjenek a hit által az ő nevének dicsőségére.” (Róm 1,5)

Egy kaliforniai középiskola diákjai három hónapon keresztül készültek arra, hogy a húsvéti szünidőre Mexikóba utazzanak, és ott segítsenek a szegényeken. Imádkoztak Istenhez, hogy használja őket csodálatos módon. Nagy várakozással a szívükben el is utaztak egy Mexicali melletti kis gyülekezethez.

Amikor vasárnap reggel megérkeztek a kis faluba, azt látták, hogy a templom, ahol szolgálni akartak, csúnyán leégett. A tető beszakadt, már csak a négy fal állt. Óvatosan léptek be az épület maradványai közé, ahonnan egy éneket hallottak felcsendülni spanyolul. Egy elcsigázott, csüggedt lelkész és kilenc gyülekezeti tagja, akik éppen délelőtti istentiszteletük közepénél tartottak, zavart tekintettel fogadta őket. Nyilvánvaló volt, hogy nem érkezett meg hozzájuk az a levél, amelyben a csoport a szolgálati szándékát jelezte, így aztán fogalmuk sem volt róla, hogy a

csoport eljön, hogy velük töltse ezt a hetet.

Az ének után a lelkész megszakította az istentiszteletet, hátrament a középiskolás diákokból álló csoporthoz, és azt kérdezte tőlük: „Qué pasa?" (amit a csoport így értelmezett: „Ugyan mi a csodát kerestek ti, gazdag fehér gyerekek, itt, a mi templomunkban?").

Hosszas hallgatás után az egyik tanuló megszólalt:

- Keresztyén fiatalok vagyunk, és azért jöttünk ide, hogy szolgáljunk.

Amikor a lelkész ezt meghallotta, a szeme megtelt könnyel.

- Három hónappal ezelőtt valakik a faluból felgyújtották a templomunkat - magyarázta.  - Azóta imádkozunk, hogy Isten küldjön segítséget, de már feladtuk a reményt, hogy valaha is jön segítség. Dicsőség Istennek!

A 35 tanuló döbbent csendben állt. Sokszor hallották már, hogy Isten használni akarja őket, és most életükben először meg is tapasztalhatták. Csodálkozásában az egyik tanuló odafordult egy másikhoz, és azt mondta: - Ezt nem tudom elhinni. Imameghallgatássá lettünk! (Wayne Rice: Fején a szöget, 24)

Az, amit engedelmességnek tudunk látni, annak a mélye az emberi szívben, az a bizalom. Tulajdonképpen az engedelmesség kérdése valójában bizalmi kérdés. Bizalmi kérdés, és az egész evangélium újból és újból hozza azokat a helyzeteket, ahogyan Jézus kér valamit, sőt kérlel, sőt azt mondja, hogy „Mit szeretnél?”, vagy „Mit akarsz, mi a vágyad?” Tulajdonképpen az ember az, aki ezekre, mint mondjuk … hogy egyet kiragadjak, mikor azt mondja. „Te Péter! Menjünk már el, halásszunk egyet itt napközben!” És akkor erre Péter azt mondja „Hát, szerintem ez nagy botorság. De a te szavadra kivetem a hálót.” Azt látjuk, hogy ezt nézhetjük engedelmességnek, és nézhetjük bizalomnak. Minél inkább erősödik az, hogy „a te szavadra, hát neked megcsinálom, érted megcsinálom”, vagy „veled együtt megcsinálom”, vagy „együtt miért ne csinálhatnánk meg?”, annál inkább látjuk, hogy ami kívülről engedelmesség, belülről egy kapcsolat, egy kölcsönösség, és mellérendeltség, amit a bizalom táplál. (Pál Ferenc)

Beszélgetős kérdések:

1. Volt már, hogy te lettél valaki imájának válasza?
2. Miben hív Isten most engedelmességre és bizalomra?

Napi kihívás: Ma kérdezd meg valakitől: „Miben segíthetek?” – és engedelmes szívvel légy Isten eszköze!

Megjelent: 2025. november 04.

„A kert minden fájáról egyél, de a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél!” (1Móz 2,16–17)

Két testvér a szülei bölcsességéről vitatkozott.

- Apa nagyon bölcs – mondta az egyikük. – Hallgatnunk kell rá, és azt kell tennünk, amit mond.

Az öccse azonban nem értett egyet vele.

- Apa nem olyan bölcs! Mi legalább olyan okosak vagyunk, mint ő. Be is bizonyítom!

Másnap a kisebbik fiú elment a házuk melletti erdőbe, és foglyuk ejtett egy kismadarat. Hazahozta, és azt mondta a bátyjának:

- Menjünk, keressük meg apát! Megmutatom neked, hogy nem is olyan okos!

A két fiú bement az apához a dolgozószobájába, a kisebbik összezárt kezében tartotta a madarat.

- Apa, van egy kérdésem! – mondta. – Egy kismadár van a kezemben. Mondd meg, hogy él-e, vagy halott?

A fiú biztos volt benne, hogy az apja nem fog helyesen válaszolni, mert ha azt mondja, hogy halott, akkor ő egyszerűen széttárja a kezét, és megmutatja, hogy a madár él. Ha viszont az apja azt mondja, hogy él a madár, akkor összenyomja a két kezét, és aztán megmutatja, hogy a madár halott. Így bebizonyíthatja a bátyjának, hogy az apjuk mégsem olyan okos.

Az apa egy pillanatig elgondolkozott a kérdésen, majd így válaszolt:

- Fiam…, a válasz a te kezedben van! (Wayne Rice: Fején a szöget 4., 44.)

Az Úr csupa jót készített az embernek. Édenkertet, és benne rengeteg ajándékát. Egy dolga volt csak Ádámnak és Évának, hogy szót fogadjanak. A kert minden fájáról egyél, csak a jó és a rossz tudásának a fájáról nem! Nem azért adta ezt a parancsot Isten, mert valamitől el akart tiltani, hanem azért hogy megvédjen a rossztól, a gonosztól. Ádám és Éva azonban nem engedelmeskedett. Jobban hallgattak a csábításra, nemet mondtak Istennek, fellázadtak a szava ellen, engedetlenek lettek. Ezzel a döntésükkel, ezzel az első engedetlenséggel elszakadt Ádám és Éva attól az Istentől, aki csak jót akart nekik.

Isten úgy döntött, nem lesz kozmikus bábjátékos, aki csak húzogatja az életünk zsinórjait. Isten az embert szabad akarattal teremtette. Nem gépeket alkotott, akik mindenáron engedelmeskednek, akik nem gondolkoznak, nincsenek vágyaik. Arra vágyott, hogy az emberek maguktól, önként hallgassanak rá. Nem azért mert Ő kényszerít erre, hanem felruházott a képességgel, hogy eldönthessük: szeretjük-e Őt vagy sem, engedelmeskedünk-e Neki, vagy sem. Azt akarja, hogy örök életünk legyen, de a „válasz a mi kezünkben van!”

Beszélgetős kérdések:

1. Mit jelent neked az, hogy Isten szabadságot adott?
2. Hol érzed most leginkább, hogy a „válasz a te kezedben van”?

Napi kihívás: Gondolj ma egy döntésedre, amit meg kell hoznod. Kérd Isten vezetését, és válaszd azt, ami az Ő akaratához igazodik!

Megjelent: 2025. november 03.

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből… Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Mt 22,36–40)

Egyszer egy nő egy maximalista férfihoz ment feleségül. Akármit csinált a feleség, az sosem volt elég. A férfi minden reggel listát készített az aznap elvégzendő dolgokról, és a nap végén gondosan ellenőrizte, hogy a felesége elvégzett-e mindent, amit kellett. A legnagyobb dicséret a közömbös morgás volt, amit akkor kapott, ha mindennel sikerült végeznie. Egy idő múlva a feleség gyűlölni kezdte a férjét. Amikor a férj váratlanul meghalt, a nő szégyenkezve ismerte be önmaga előtt, hogy megkönnyebbült.

Egy évvel később a férje halála után megismert egy melegszívű, szeretetteljes férfit, aki éppen az ellenkezője volt néhai férjének. Egymásba szerettek, és összeházasodtak. Minden együtt töltött nap szebbnek tűnt, mint az előző.

Egyik délután a nő dobozokat rendezgetett a padláson, amikor a kezébe akadt egy gyűrött papírdarab. Az egyik régi lista volt, amit annak idején az első férje írt neki. Bosszúsága ellenére nem tudta megállni, hogy el ne olvassa újra. Nagy megdöbbenésére és ámulatára észrevette, hogy az új férjének is megtette ugyanazokat a dolgokat, amiket annyira gyűlölt elvégezni a régi férjének. Az új férje egyszer sem mondta neki, hogy tegye meg – ő mégis megtette, mert szerette a férjét. (Wayne Rice, Fején a szöget 4., 91.o)

Sokszor így gondolunk a keresztyén életre is: szabályok és tiltások hosszú listája. Pedig Jézus a szeretet törvényét adta nekünk. Ha szeretjük Őt, természetessé válik, hogy engedelmeskedünk. Nem félelemből, nem kényszerből, hanem örömből. Ő új parancsolatot adott nekünk, a szeretet törvényét!

³⁶Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? ³⁷Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” ³⁸Ez az első és a nagy parancsolat. ³⁹A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” ⁴⁰E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Mt 22)

Ha szereted Istent, azt fogod tenni, ami helyes – nem azért mert félsz tőle, vagy mert félsz a büntetéstől vagy a következményektől, ha nem teszed meg… hanem azért, mert azt akarod tenni, mert ez a természetes számodra!

Beszélgetős kérdések:

1. Mikor tapasztaltad, hogy valamit örömmel tettél meg, mert szerettél valakit?
2. Istennek való engedelmességed inkább kötelesség, vagy inkább szeretetből fakad?

Napi kihívás: Tegyél ma valami apróságot Istenért – nem azért, mert muszáj, hanem pusztán szeretetből!

Megjelent: 2025. október 22.

„Kelj föl, mert ez a te dolgod, és mi veled leszünk. Légy erős, és cselekedj!” (Ezsd 10:4)

Eleazar Buffon, egy francia gazdálkodó ember, 1910-ben elveszíti egy évben a fiát és a feleségét, egyetlen fiát és a feleségét. Azt mondja Eleazar Buffon, „1910-ben, ahogy meghalt az egyetlen szem fiam, és meghalt a feleségem, összeestem, és rájöttem, hogy én már semmit nem várok az élettől. 50 felé vagyok. Két ember volt a világon, akit igazán szerettem, a feleségem és a fiam. Mit várjak az élettől?” Annyira úgy érezte, hogy tönkre ment benne a lelke, hogy fogta, és eladta a kis birtokát, ahol gazdálkodott, mert azt mondta „Képtelen vagyok ott élni, ahol minden, a ház, a bútorok, a szobák, a táj, a kert és minden, a feleségem és a fiamra emlékeztet, nem tudok itt élni.” Fogta a pénzt, és elköltözött Franciaországnak egy nap sütötte-perzselte vidékére. „Meghalni itt is lehet.”

Eleazar Buffon megvette a földet, és amikor eljött az első nyár, és kilépett a háza elé, ott volt a nap perzselte kopár vidékés, és érezte, ahogyan perzseli őt a nap. Körbenézett, és azt mondta. „Nem igaz! Nincs itt egy fa, aminek az árnyéka alatt valahogy lehetne egy picit élni?” És Eleazar Buffon, 1910-ben (!), azt mondja „Hát legalább egy fát ültetek. És ültetett egy fát. Eleazar Buffon 1947-ben halt meg. 1910 és 1947 között ültetett 100.000 fát.

Nem tévedtem, ennyit ültetett. Ültetett 100.000 fát. Már a II. Világháború előtt az történt, hogy az az egész környék kezdett megváltozni. A mikroklíma megváltozott, a növények, társulások jöttek létre, új állatok, új növények, egyszer csak az éghajlat megváltozott. Annyira jó vidék lett, hogy emberek kezdtek oda a néptelen falvakba költözni, és azt mondják „Ez érthetetlen. Ez zseniális vidék és régió. Miért nem élnek itt többen?” Amikor ’47-ben Eleazar Buffon idős bácsiként meghalt, tulajdonképpen nem a saját életét változtatta meg, az egész környék élete megváltozott. Ezt leírhatjuk így, hogy amíg meg nem halt a felesége és a fia, az volt neki fontos, hogy „Mit várok az élettől?”, és ez egy jó kérdés. Meghalt a fia és a felesége, egyszer csak azt mondta „Tulajdonképpen én azt hiszem, már semmit nem várok az élettől. De az élet még várhat tőlem valamit.” Ezt egészen fölemelőnek látom, hogy valaki, aki azt mondja, hogy „Nem várok semmit az élettől.”, de nyitott arra, hogy Isten vár még tőle valamit! (Pál Ferenc)

Napi kihívás: Ültess ma valamit – akár egy magot, növényt, vagy tegyél egy apró jó cselekedetet –, hogy emlékezz: a kis dolgok is megváltoztathatják a világot.

Megjelent: 2025. október 21.

„A restet megöli vágyakozása, mert a két keze nem akar dolgozni; egész nap csak vágyakozik, az igaz pedig ad, és nem fukarkodik.” (Péld 21:25-26)

Ismertem egy iskolás lányt, aki jó tanuló volt, ugyanakkor nagyon csábította a lustaság is őt. Délután leült tanulni, de ritkán sikerült neki. Sokszor eltöltötte az idejét minden mással. Álmodozott az íróasztalnál, rajzolt külön lapokra (nagyon szép rajzokat), és naplót is írt. Mindez neki jó volt, csak kifutott az időből. Egyszer csak este felfedezte, hogy még nem tanult semmit. Ekkor vagy éjszakázott, hogy behozza a lemaradást, de akkor nem pihente ki magát. Vagy másnap betegnek tettette magát, hogy ne kelljen iskolába mennie. Különben egy óra alatt meg tudott volna mindent tanulni, de ha nem figyelt, akkor minden mással elment az idő.

A felolvasott igeszakasz, egy idős ember életbölcsességét tartalmazza, amiben a restséget ítéli el. A rest ember nem a munkáját végzi, nem azzal tölti az idejét, ami a feladata lenne, ezért van ideje a vágyakozásra, az álmodozásra. Ez a vágyakozás azonban megöli őt. Nem az életét építi vele. Ráadásul a vágyait sem kaphatja meg, mert nem tesz érte semmit. Isten dolgos életre hívott el bennünket! Munkálkodjunk, ahogyan Ő, a hatalmas Isten is ezt teszi értünk. A rest emberen nincs Isten áldása és segítsége.

Sokszor ezt teszi velünk a TV, a YouTube, az Instagram, a Twitter, a TikTok – amit nem tudunk kikapcsolni. Nézzük, eltöltjük az időt vele és közben vágyakozásra, álmodozásra adnak ötletet azok a képek, jelenetek, filmek, amiket látunk. Egy hamis világba visznek bennünket. Végül az álmodozás miatt lesz gyötrődés a lelkünkben és konfliktusaink a szüleinkkel.

• Téged mi tud elcsábítani attól, hogy a dolgodat tudd végezni?
• Hogyan tudnád felfedezni, mi is a feladatod ebben a világban?

Ha hasznosan töltené az ember az idejét, azzal, ami a feladata, akkor adni tudna, segíteni másokat, és így sokak örömére lenne. (Somogyiné Ficsor Krisztina: Jellem ABC a Biblia alapján)

Beszélgetős kérdések:

1. Téged mi szokott a legjobban elcsábítani attól, hogy elvégezd a feladataidat? (pl. telefon, sorozatok, TikTok, játék, álmodozás…)
2. Szerinted mi a különbség a pihenés és a lustaság között? Hogyan tudod eldönteni, hogy mikor van tényleg szükséged pihenésre, és mikor „menekülsz” a teendők elől?
3. Volt már olyan élményed, hogy valamit halogattál, végül nagy stressz lett belőle? Mit tanultál belőle?
4. Mit gondolsz: ha hasznosan töltenéd az időd, az hogyan segíthetne abban, hogy másoknak is adhass valamit (pl. időt, figyelmet, szeretetet)?

Napi kihívás: Ma figyeld meg magadnál, mikor jön a „csábítás”, hogy inkább görgess, nézz videót vagy álmodozz a teendők helyett. Amikor észreveszed, állj meg, mondd ki magadban: „Most a feladatomat választom!” Csináld meg először a feladatot (legyen az tanulás, segítség otthon, gyakorlás…), és utána jutalmazd meg magad egy rövid pihenéssel vagy kedvenc tevékenységeddel.

Megjelent: 2025. október 20.

 ⁶Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! ⁷Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, ⁸mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor. ⁹Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? ¹⁰Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: ¹¹így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember. (Péld 6,6-11)

Egy tanító példabeszédet olvashattunk. A hangyáról szól ez a pár vers, akit talán alig veszünk észre. Mégis csodálatos, hogy ez a csaknem vak rovar rendkívül szorgalommal dolgozik. A szagok és a tapintás vezeti, és súlyának ötvenszeresét képes elbírni. Főleg a nyári hónapokban hihetetlen munka tanúi lehetünk. Érdemes megállni és megfigyelni az egész folyamatot. Senki sincs, aki csak úgy lófrálna, de nincs hajszolt szaladgálás sem. Nincs barátságtalan megnyilvánulás, hanem békében, súrlódásmentesen, kitartóan teszik a dolgukat. Céltudatos építőmesterek, de vannak például gombaterjesztő hangyák is.

Ezzel szemben mi kísérti az embert? A gyermeket és a felnőttet is! A restség! A lustaságból fakadó alvás! Az ember nagy bűne az, hogy különválasztotta a munkát Istentől. Hajtja magát Isten nélkül, csak a maga erejéből. Így azonban hamar kifárad, kimerül. A munka nyűggé, teherré válik. Vagy feladja és lusta lesz, mert Isten nélkül nem látja értelmét a munkájának. A teremtett világ Istent dicséri. A hangyák a Teremtő erejével végzik a munkát. A mi kedvünk is megváltozik, ha a munkát Istennel, az Ő vezetése alatt, és az Ő dicsőségére végezzük.

(Somogyiné Ficsor Krisztina: Jellem ABC a Biblia alapján)