Megjelent: 2026. január 05.

„Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.” (Józsué 1,8)

Egy felfedező az amazóniai dzsungel mélyén vérszomja kannibálok körében találta magát. Halkan azt mormogta:

- Nekem végem!

Hirtelen fénysugár villant az égből, és dörgő hang hallatszott:

- Nem, fiam, nincs még véged! Fogd azt a követ a lábadnál, verd be vele az előtted álló törzsfőnök fejét!

A felfedező felkapta a követ, és megtámadta a törzsfőnököt. Néhány gyors ütést követően a törzsfőnök élettelenül hevert előtte. A többi kannibál néma csendben meredt a felfedezőre.

A dörgő hang megszólalt:

- Na, most már tényleg véged!

Nem minden hang, nem minden tanács megbízható. Rengeteg üzenetet hallunk: barátoktól, netről, TikTokról, influenszerektől, de nem mindegy, kire hallgatunk. Honnan tudhatod, mi Isten akarata? Nem biztos, hogy dörgő hang szól hozzád az égből, de ott van a Biblia, az Ő élő és megbízható szava. Ez az igazi mérce. Ha valaki arra ösztönöz, hogy olyat tegyél, ami szembemegy Isten Igéjével – biztos lehetsz benne, hogy nem Istentől van. Az Ő szava olyan, mint a térkép a dzsungelben: nélküle eltévedsz.

Beszélgetős kérdések:

1. Te honnan szoktál tanácsot kérni, ha bajban vagy?
2. Előfordult, hogy hallgattál valakire, és később rájöttél, rossz tanács volt?
3. Miért lehet biztonságos Isten Igéjére építeni?

Napi kihívás: Keress egy rövid igét a Bibliában, ami megszólít téged ma, és írd fel a füzetedbe vagy a telefonod jegyzetei közé! Egész nap gondolkodj rajta!

Megjelent: 2025. december 19.

„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Gal 5,22)

Amikor a karácsonyra gondolunk, sok minden eszünkbe juthat: fények, ajándékok, finom ételek. De a legfontosabb mégis az, hogy Jézus eljött közénk, és a jelenlétével mindent megváltoztatott. Ő maga az ajándék, Ő az, aki megtölti az életünket „jó gyümölcsökkel”. Ha Jézus ott van az életünkben, akkor mások is láthatják rajtunk a szeretetet, a békességet, az örömöt. Ezek a gyümölcsök nem tőlünk származnak, hanem abból, hogy kapcsolódunk Hozzá. Ahogy egy fa sem magától terem, hanem abból, hogy gyökerei a földbe kapaszkodnak – úgy mi is Jézusból kapjuk az erőt a gyümölcsterméshez.

Elcsendesedés – Ráhangolódás a karácsony csodájára

(kb. 7–8 perc, nyugodt légkörben, lassan olvasva; a vezetőnek nem kell semmi eszköz, csak egy kis csöndet teremteni)

1. Elcsendesedés:

– Helyezkedj el kényelmesen a székedben. Hunyd le a szemed, ha szeretnéd.

– Vegyél egy mély levegőt az orrodon át… és lassan fújd ki a szádon.

– Ismételd meg még kétszer: mélyen beszív… lassan kifúj…

– Érezd, ahogy a tested kezd megnyugodni. A vállad elnehezedik, a kezed ellazul, a lábad megpihen.

2. A figyelem befelé fordítása:

– Most

képzeld el, hogy a szívedben van egy kis gyertya.

– Amikor belélegzel, a gyertya fénye erősödik. Amikor kilélegzel, a fény békét áraszt szét benned.

– Ez a fény Jézus jelenlétének a jele. Ő az, aki világosságot hoz a sötétségbe.

3. A karácsony képe:

– Képzeld el, hogy egy csendes éjszakán közeledsz a betlehemi istállóhoz.

– Belépsz, és látod a jászolt. Benne ott fekszik Jézus – kicsi, védtelen, mégis az egész világ Megváltója.

– Odalépsz, és leteszed mellé mindazt, ami most benned van: a gondjaidat, a fáradtságodat, a félelmeidet – és a háládat, az örömödet is. Ő mindent átvesz tőled.

4. Kapcsolódás:

– Maradj most néhány pillanatig csendben ennél a jászolnál. Figyeld meg, milyen érzések születnek benned.

– Mit jelent neked, hogy Jézus eljött közénk?

Ima: „Jézus, köszönöm, hogy eljöttél a világba. Köszönöm, hogy fényt hoztál a sötétségbe, és szeretetet a szívünkbe. Segíts, hogy életünkben jó gyümölcsök növekedjenek: szeretet, békesség és öröm. Ámen.”

Beszélgetős kérdések:

1. Mi volt a legszebb kép vagy érzés, ami eszedbe jutott a meditáció közben?
2. Mit szeretnél te Jézusnak „odaadni” most karácsonykor?
3. Milyen gyümölcsöt (pl. szeretet, békesség, türelem) szeretnél, hogy Jézus növeljen benned az ünnepen és utána is?

Napi kihívás: Ma szánj 5 percet arra, hogy teljes csendben legyél – telefon, zene, beszéd nélkül – és gondolj arra, miért ajándék Jézus születése.

Megjelent: 2025. december 18.

„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Gal 6,9)

Corrie ten Boom neve széles körben ismert a keresztények között, de kevesen hallottak unokaöccséről, Peterről, aki szintén részt vett a zsidók megmentésében a náci üldözés idején. Amikor a holland hazafiak meghallották, hogy az SS csapatok zsidó árvákat küldenek koncentrációs táborokba, kicsempészték a gyerekeket az árvaházakból és ten Boom-ék házába vitték őket addig is, amíg örökbefogadó szülőkre nem találtak. A tizenhat éves Peter, aki elkötelezett keresztény volt, úgy dacolt a németekkel, hogy a templomi orgona összes regiszterét kihúzva, teljes hangerőn játszotta a holland nemzeti himnuszt, miközben a gyülekezet felállva énekelt. Ellenállás vádjával bebörtönözték. A második világháború után bejárta a világot ugyanazzal az üzenettel, mint a nagynénje: a megbocsátás az egyetlen lehetséges válasz a gyűlöletre. Egy izraeli útján szívroham érte, és meg kellett műteni. Az operáció előtti éjszakán a kardiológus azt kérdezte tőle: „Véletlenül nem rokona a holland ten Boom-éknak?” Peter így felelt: „De igen, ők az én családom”. Az orvos így folytatta: „Egyike vagyok azoknak a kisgyermekeknek, akiket a családja megmentett.” Másnap az a férfi, akinek az életét negyven évvel korábban megmentették, visszafizette az adósságot azzal, hogy megmentette Peter ten Boom életét.

A jó soha nem vész el. Lehet, hogy nem látod azonnal az eredményt, de Isten idejében mindig „kinő” a mag, amit elvetettél. Nem érdemes feladni, még ha néha fárasztó is jónak maradni.

Beszélgetős kérdések:

1. Miért könnyű néha elfáradni a jóban?
2. Hogyan bátorít ez a történet, hogy ne add fel?
3. Mit jelent neked: Isten senkinek sem marad adósa?

Napi kihívás: Tegyél ma valamit úgy, hogy senki ne tudjon róla – csak Isten és te!

Megjelent: 2025. december 17.

„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is.” (Gal 6,7)

Volt egyszer egy szegény tudós, aki nem gyűjtött nagy vagyont, házat, autót, stb. Egész életét arra tette fel, hogy mindenféle egzotikus növényeket kutatott szerte a világban, melyek segítségével fertőző betegségeket lehet gyógyítani.

Ám a nagy felfedezés nem történt meg, mivel az egyik trópusi expedíciója során maláriában elhunyt. Végrendeletében két fiára nem hagyott mást, mint egy-egy értékes magot, amiről úgy vélte ebben lesz a megoldás.

Aztán telt múlt az idő, a fiúk keményen tanultak, felnőttek. Egyikük sikeres mérnök lett, a másik pedig apja nyomdokait követve kutatóorvos. Egymástól távol éltek, s csak ritkán, ünnepekkor találkoztak.

Egy ilyen alkalommal szóba került az apjuk, s az örökség. A mérnök elmondta, hogy ő vásárolt egy légmentesen zárható aranyból készült szelencét, amibe a magot tette, s ezt az egyik legbiztonságosabb bank páncéltermébe helyezte el.

S mi lett a te részeddel? – kérdezte öccsét. - Az én magom már nincs meg. – volt a válasz. S mielőtt bátyja méltatlankodni kezdett volna, így folytatta; - Tudod én elültettem azt a magot, ami kikelt és ez az én sikerem kulcsa, mert értékes gyógyszerek alapanyaga lett.

Az életben nekünk is van egy „magunk” – az evangélium, a hit, a szeretet. Elrejthetjük, félhetünk használni, vagy elültethetjük mások életében. A mag akkor válik értékessé, ha elültetjük. A hit akkor élő, ha megosztjuk. „Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.” (Gal.6:8)

Beszélgetős kérdések:

1. Te mibe „rejted” a hited magját – elülteted, vagy inkább félreteszed?
2. Miért nehéz néha másoknak beszélni a hitünkről?
3. Hogyan lehet „elültetni” a hit magját a barátaid életében?

Napi kihívás: Ma mondd el valakinek, miért fontos neked a karácsony – ne csak a díszekről, hanem Jézusról is beszélj!

Megjelent: 2025. december 16.

„Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt.” (Fil 2,4-5)

Egy indiai legenda szerint egy férfi minden nap a falu szélére járt vízért egy új és egy régi edénnyel. Az öreg edény már meg volt repedve, csorgott a víz belőle és a hazafelé úton a fele kifolyt. 2 éven keresztül minden nap ugyanazt az utat tette meg a férfi. Az új edény büszke volt, a teljesítményére és tudatában volt annak, hogy teljes mértékben megfelelt arra, amire készítették. Míg az öreg edény majd meghalt szégyenében, hogy a feladatát nem tudta tökéletesen ellátni még akkor is, ha tudta, hogy a repedések a hosszú évek hűséges munkájának a következményei voltak. Úgy szégyellte magát, hogy egy nap amint a kútnál pihentek így szólt a férfihoz:

- Sajnálom, hogy minden alkalommal csak félig telt edénnyel érsz haza így csak félig tudom a szomjadat oltani.

A férfi elmosolyodott és azt mondta:

- Nézz jól körül hazafelé az úton!

Így is tett az edény és látta, hogy az ő oldalán az árok széle sokkal zöldebb volt.

- Látod, hogy a te oldalad sokkal szebb - mondta a férfi. Mindig is tudtam, hogy repedések vannak rajtad és így kihasználtam ennek az előnyét. Virágokat, salátát és más zöldséget ültettem és te minden alkalommal megöntözted őket. Így rózsát szedhettem, hogy a házunkat szebbé tegyük, a gyerekeim salátát, káposztát, hagymát ehettek. Ha te nem olyan lennél, amilyen vagy, akkor mindez nem lenne. /Paolo Coelho/

Mi mindannyian repedt edények vagyunk. Vannak hibáink, gyengeségeink – de Isten még ezeket is tudja használni arra, hogy áldássá váljunk másoknak. Nem az a fontos, hogy tökéletesek legyünk, hanem hogy engedjük: a mi „repedéseinken” keresztül Isten másokat éltessen.

Beszélgetős kérdések:

1. Mit gondolsz, mik lehetnek a te „repedéseid”?
2. Láttad már, hogy Isten pont a gyengeségeden keresztül használt mások javára?
3. Hogyan tudnád mások hasznát keresni a saját hibáid ellenére is?

Napi kihívás: Ma figyelj oda valakire, aki szomorú vagy magányos – egy kedves szóval, mosollyal vagy üzenettel!

Megjelent: 2025. december 15.

„…amit tesz az ember, azt fizetik neki vissza.” (Péld 12,14)

Egy nő hajtott végig egy vidéki úton a fülledt, meleg időben, amikor elhaladt egy idős férfi mellett, aki a defektes gumiját próbálta kicserélni. Ha egy nő egyedül van, nem lehet elég óvatos – gondolta magában –, de azért remélte, hogy valaki megáll majd segíteni. Amikor senki nem állt meg, visszament. Az idős férfit elgyengülten és verejtékben fürödve találta. „Köszönöm” – suttogta az idős úr – „Imádkoztam, hogy álljon meg valaki.” A nő segítségért telefonált, és megvárta az öregúrral, míg a segítség megérkezett. Az öreg bemutatkozott: Bill Krumweide volt a neve. Beszélt a családjáról, és a hobbijáról, hogy régiségnek számító földművelő eszközöket gyűjt. Felajánlotta, hogy fizet a hölgynek a segítségéért, de „az irgalmas szamaritánus” azt mondta: „elég az a tudat, hogy válasz vagyok egy imára”. Tíz évvel később ugyanez a hölgy aggódott idős édesapja miatt, aki nem tudott többé gondoskodni a családi farmról. Amikor egy önkéntes szervezetet hívott segítségül, négy férfi érkezett komoly felszerelésekkel, és három nap alatt elültették a terményt. Az egyik férfi ismerősnek tűnt, és amikor bemutatkozott, a nő rájött miért. Kiderült, hogy ő az idős férfi fia, ifjabb Bill Krumweide. „Köszönöm, hogy segített apámnak akkor, sok évvel azelőtt” – mondta. „Én tartozom hálával önnek” – válaszolta a nő. „Csodálatos, ahogyan egy kis kedvességet követ egy másik, és összeköti családjainkat a hála kötelékével. És az egész egy idős ember imájával kezdődött.” (maiige)

Az élet olyan, mint egy vetés. Amit elültetsz, az nő ki. Ki mint vet, úgy arat: „…aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki lelkedet őrzi, ismer; ő megfizet az embernek cselekedete szerint” (Példabeszédek 24:12). Nem légüres térben élsz. A Biblia azt mondja: „mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól” (Efezus 6:8). Ha szeretetet, kedvességet, figyelmet vetsz, egyszer visszakapod – sokszor váratlan formában. Isten nem felejti el a jótetteidet. Lehet, hogy nem azonnal tér vissza, de egyszer biztosan „aratni” fogsz belőle.

Beszélgetős kérdések:

1. Tapasztaltad már, hogy egy régi jócselekedeted egyszer visszatért hozzád?
2. Mit jelent szerinted: „Ki mint vet, úgy arat”?
3. Ha belegondolsz: most mit vetsz inkább – jót vagy rosszat?

Napi kihívás: Tegyél ma valakivel egy apró kedvességet úgy, hogy nem várod érte a viszonzást!

Megjelent: 2025. december 13.

„Ma megszületett nektek a Megváltó, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,11)

Karácsony arról szól, hogy Isten Fia megszületett. Nem palotában, nem hatalmas hódítóként, hanem egy egyszerű jászolban. Azért jött, hogy közel legyen hozzánk, és megmutassa: gondoskodó szeretete mindenkié. Most képzeletben együtt megyünk oda a jászolhoz, hogy találkozzunk a megszületett Jézussal.

Elcsendesedés – Jézus jászolához érkezve:

– Üljetek kényelmesen, csukjátok be a szemeteket, és vegyetek három mély levegőt…

– Képzeljétek el, hogy egy csendes téli éjszakán sétáltok egy földúton. A távolban egy apró fény pislákol. Ahogy közelebb mentek, halljátok a pásztorok halk beszélgetését, és énekszót a mennyből. Az angyalok örömhírt hoznak: „Megszületett a Megváltó!”

– Elindultok a fénypont felé. Egy kis istállóhoz értek. Belépve látjátok Máriát és Józsefet, akik mosolyogva hajolnak egy jászol fölé.

– A jászolban egy kisbaba fekszik. Ő Jézus. Őt küldte Isten, hogy gondoskodjon rólunk, hogy megmentsen bennünket.

– Most gondoljatok arra: mit vinnétek ajándékba neki? Nem tárgyakat, hanem valamit a szívetekből. Egy jó szót, egy mosolyt, egy imát, vagy valami jót, amit másokért tesztek.

– Képzeljétek el, hogy odaléptek a jászolhoz, és leteszitek ezt az ajándékot Jézus elé. Ő pedig rátok néz, és mintha azt mondaná: „Köszönöm. Te is értékes vagy nekem.”

– Maradjatok így egy pillanatra csendben, aztán lassan nyissátok ki a szemeteket.

Ima: „Jézus, köszönöm, hogy eljöttél közénk, és gondoskodsz rólunk. Segíts, hogy mi is gondoskodó szívvel forduljunk másokhoz. Ámen.”

Beszélgetős kérdések:

1. Hogyan képzelted el Jézust a jászolban?
2. Mit ajándékoznál neki most a szívedből?
3. Hogyan készítheted fel magad arra, hogy karácsonykor igazán befogadd Őt?

Napi kihívás: Írj egy kis „ajándékkártyát” Jézusnak (pl. egy papírra), amelyre ráírod, mit szeretnél Neki adni karácsonyra. Tedd el, és Szenteste vedd majd elő!

Megjelent: 2025. december 12.

„Ti gonoszt gondoltatok ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy úgy cselekedjék, mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.” (1Móz 50,20)

Józsefet a testvérei irigységből eladták rabszolgának. Aztán mikor már kezdett javulni kicsit az élete Egyiptomban, hamisan megvádolták, és börtönbe került. Éveken át szenvedett, és valószínűleg ő maga sem értette, miért történik ez vele. Végül azonban Isten különleges terve bontakozott ki: József Egyiptom második embere lett, és épp rajta keresztül mentette meg Isten a családját az éhínségtől. És József a testvéreinek ezt mondja a történet végén: „Ti gonoszt gondoltatok énellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy, mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.” (1Mózes 50: 20).

Sokszor nem az a rossz, ami rossznak látszik. (Jézus halála is rossz volt! A tanítványok nem értették, sőt csődnek érezték az egészet. Kilátástalan lett a jövő: meghalt a Mester! Pilátus nem értette, miért hozták ezt az embert elé, és miért kell elítélnie. A legnagyobb rossz, amit elkövettek, hiszen gyalázatos módon félre akarták állítani Isten Fiát. De a Sátán látszólagos győzelme – valójában az ő legnagyobb veresége lett!!! Így a legnagyobb tragédia – mégis a jót szolgálta!!!)

Mi sokszor csak a rosszat látjuk. Amikor megbántanak, amikor nehézségek érnek, amikor csalódunk. József élete arra mutat, hogy Isten a rosszból is tud jót kihozni. Nem tudjuk, mit rejt a teljes összefüggés. Sokszor nem állnak össze a darabok egésszé. Homályos. Nem tiszta. De ahogy telik az idő, egyre több dolog válik - utólag – érthetővé, és rájövünk, hogy nincs ellentmondás Isten szeretete és életünk eseményei között. Mert olyan Istenünk van, aki látja az összefüggéseket, látja az egész képet, nemcsak az adott pillanatot, az adott darabot! Lehet, hogy most te sem érted, miért történnek veled dolgok – de Isten látja az egész képet. Ő nem hagy magadra, és gondoskodó szeretete akkor is munkálkodik, amikor minden összeomlani látszik.

Beszélgetős kérdések:

1. Mit érezhetett József, amikor a testvérei eladták? És amikor börtönbe került?
2. Hogyan változott át a rossz József életében jóvá?
3. Volt-e már olyan veled, hogy egy nehéz helyzetből utólag jót hozott ki Isten?
4. Hogyan segíthet ez a történet abban, hogy most bízz Isten gondoskodásában?

Napi kihívás: Írj egy levelet vagy üzenetet valakinek, akivel összevesztél vagy akiben csalódtál – és fejezd ki benne, hogy meg akarsz bocsátani, vagy újra békét akarsz kötni vele.

Megjelent: 2025. december 11.

Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. (Jak 4,8)

Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken.

Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette: "Én nem hiszem, hogy Isten létezik." "Miért ilyen biztos ebben?" - kérdezte a vendég. "Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk."

A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni. Miután a fodrász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott tőle és kilépett az utcára. A következő pillanatban szemébe ötlött egy ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak és kulturálatlannak tűnt.

A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol megszólította a fodrászát: "Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a világon!"

"Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász. - Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön hajának és szakállának a rendbetételét."

"Nem, nem! - erősködött a vendég. Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen, ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az az ember ott, látja?"

"Ah, de hát attól még léteznek fodrászok!" - válaszolt a mester. - Tehetek én arról, hogy az az ember nem jön be hozzám?"

"Hát ez az! - bólintott rá a vendég. - Éppen erről van szó! Tehet Isten arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik meg Őt?"

Beszélgetős kérdések:

1. Mit akart megmutatni a vendég a fodrásszal szemben?
2. Mit jelent számodra: „Közeledjetek Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok” (Jak 4,8)?
3. Te hogyan tudsz közeledni Istenhez?

Napi kihívás: Ma szánj 5 percet arra, hogy imádságban beszélj Istennel, és csak rá figyelj!

Megjelent: 2025. december 10.

Gondoltál már arra, hogy Isten folyamatosan „dolgozik” – tervez és cselekszik körülötted? Sok emberrel találkozhatsz, akiknek ez teljesen új gondolat! Sőt vannak, akik úgy érzik, ha nem történik valami rendkívüli az életükben (mondjuk, a leves nem válik ketté a tányérjukban, mint annak idején Mózesnek a Vörös-tenger), Isten megfeledkezett róluk. És ha már ilyen feledékeny, akkor a mi dolgunk, hogy emlékeztessük. Voltaképpen úgy használjuk az imát, mint valamiféle zsetont, amit bedobunk egy automatába, hogy aztán egy gombnyomásra megkapjuk, amit kiválasztottunk.

Egyszer egy faluban nagy árvíz volt. Mindenkinek sikerült nagy nehezen elmenekülnie, csak az öreg plébánosnak nem. Felmászott hát a templomtorony tetejére, és ott így imádkozott:

- Kérlek Istenem, ments meg a vízbefulladástól!

Majd nagy hittel várta a választ. Nemsokára arra jött egy csónak, odament hozzá, és mondták neki, hogy szálljon be. Azt válaszolta, hogy nem megy, mert őt maga Isten fogja megmenteni. Hiába győzködték, hogy nemsokára elmerül a templomtorony is, csak nem volt hajlandó beszállni.

Kicsivel később egy másik csónak vetődött arra, de ő ugyanúgy elküldte őket. Végül egy helikopter is próbálta őt kimenteni, de azt sem fogadta el, mondván, hogy őt majd Isten menti meg! Végül annak rendje és módja szerint összedőlt a torony, és a derék pap vízbe fulladt vala…

A Mennybe kerülvén aztán Isten színe előtt állva megkérdezte:

- Uram, hát imádkoztam hozzád, hittem Benned, és mégis hagytál megfulladni?! Miért nem segítettél??

- Fiam - szólt az ÚR – talán nem küldtem érted két csónakot, és az utolsó pillanatban még egy helikoptert is? De hát neked semmi sem volt elég jó…

Mi a lelkész hibája? Miért gondolkozott hibásan a gondviselésről? Mit várt?

Sokszor téves elképzeléseink vezetnek minket félre – ezért nem vesszük észre, mit tesz Isten az életünkben. A zsidó nép évszázadok óta várta a Messiást – de valahogy úgy, hogy majd idepottyan a földre, mint Thor, aztán meglóbálja a kalapácsát, és jól lezúzza a rómaiakat, felszabadítva Isten népét az elnyomó hatalomtól. Nem valószínű, hogy pólyás babaként istállóban született szabadítót vártak volna. De Isten nem a mi elképzelésünk szerint cselekszik! (7 lépés, hogy megtapasztald Isten vezetését)

Beszélgetős kérdések:

1. Mit tudnál tenni azért, hogy jobban észrevedd, amit Isten tesz?
2. Mi segítene észrevenni, hogy Ő gondot visel rád?
3. Te hogyan lehetsz gondviselés eszközévé?

Napi kihívás: Ma figyelj fel egy apró jó dologra, amit Isten adott – és mondd ki hangosan: „Köszönöm, Istenem!”

Megjelent: 2025. december 09.

„Mert ahova te mész, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg.” Ruth 1,16

Ez a csodás mondat egy fiatal nő szájából hangzott el, aki elveszítette férjét, és aki minden nehézség ellenére kitartóan anyósa mellett maradt. A lehetőség megvolt, hogy új életet kezdjen, de mégis úgy látta jónak, ha azzal marad, akinek szüksége van a szeretetre.

Ez tanulság lehet a mi számunkra is, hogy nem feltétlen kell új életet kezdeni ahhoz, hogy boldog, vidám, örömteli napokat éljünk át. Olykor olyan sok időt töltünk el a „Mi lett volna ha...?” kérdés megválaszolásával. Isten még a sivatagban is vizet fakasztott, és ugyan így képes mindent megadni a számunkra. Milyen csodás, hogy ma reggel a kegyelmes Isten ezt üzeni nekünk: "Mert ahova te mész, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg."

Lehet, hogy a szívünk az évek alatt egy kissé megkeményedett, mert jobban bízunk a látható dolgokban (étel, ital, pénz, puska, súgás), hogy általuk jobb életet élhetünk, DE leginkább Isten szeretetére van szükségünk. Ő nem marad el tőlünk, mindig ott lesz mellettünk, és ezt nem mondani kell, hanem elhinni!

Nehéz elhinni azt, hogy Isten nem marad el tőlünk? Emberileg keressük a kérdésekre a választ, hogy: Miért történik...... az életünkben? De ma reggel a kérdésekre kaptunk egy választ: "Istenünk harcol értünk!" (Neh 4:14).

A biblia örömhíre az, hogy nem mi harcolunk Istenért, hanem Isten harcol értünk.

"Érted. Igen, érted! Érted, akinek foltos a múltja. Érted, akinek ott van a céltábla a hátán. Érted, akinek a gyermeke veszélyben van. Érted, akinek fáj a háta, aki fizeti a hitelt, aki legszívesebben otthagyná a szörnyű munkahelyét… Harcol az egészségedért, a családodért, a hitedért és a biztonságodért. Úgy érzed, hogy összecsapnak a hullámok a fejed fölött? Kikészít a főnököd? Nem érted, hogy lehet ilyen gonosz a világ? Minden kétséget kizáróan nehéz időket élünk. De Isten harcol érted!" (Max Lucado)

--- Ez a Max Lucado idézet a felnőttekre van szabva… de a gyerekek életében is jelen van az érzés, hogy néha céltáblák lesznek, hogy meg kell felelniük a rájuk nehezedő elvárásoknak, hogy küzdenek a testvéreikkel, szüleikkel, hogy nehéz nekik a tanulás! Emeljük ki: Isten ott van velük, és harcol értük is ezekben a helyzetekben! (Van Erőm blog)

Beszélgetős kérdések:

1. Miben mutatta meg Ruth, hogy gondoskodó?
2. Mikor érzed úgy, hogy neked is szükséged van valaki támogatására?
3. Mit jelent neked az, hogy Isten „harcol érted”

Napi kihívás: Figyelj ma oda valakire, aki szomorú vagy magányos, és próbálj kedvesen mellé állni (egy szóval, gesztussal, mosollyal).

Megjelent: 2025. december 08.

Ha 1809-ben kézbe vettél volna egy napilapot, a következő szenzációs friss híreket olvashattad volna:

1. Napóleon, a francia császár leigázta a Habsburg birodalmat a wagrami csatában, hozzájuk csatolta Illíria tartományait és bekebelezte az egyházi államit Itáliában.

Az 1809-es év sok más szempontból is jelentős dátum a történelemben.

Franciaországban… ebben az évben született a francia Louis Braille, a vakok által használt egységes írásrendszer (Braille írás) megalkotója.

Németországban… megszületett Felix Mendelssohn, a híres német zeneszerző és karmester-

Angliában… megszületett William Gladstone, Anglia négyszeresen újraválasztott miniszterelnöke, a közoktatás intézményének szülőatyja. Szintén itt megszületett Afred Lord Tennyson, nagy Britannia koszorús költője. Megszületett Charles Darwin, a 19. század legbefolyásosabb természettudósa.

Amerikában… megszületett Edgar Ellen Poe, amerikai költő és novellista. Megszületett Oliver Wendel Holmes, orvos és író, akinek a mai műtéti technikák nagy részét köszönhetjük. Megszületett Abraham Lincoln, az Egyesült Államok 16. elnöke.

Ennek ellenére 1809-ben az év legfontosabbnak vélt eseménye továbbra is napóleon Ausztria felett aratott győzelme maradt. Mindenki csak erről beszélt. Ki az, aki még ma is emlékszik az 1809-es szenzációra? Szinte senki. Napóleon nagy hódításai ma már csak egyetlen filmkocka a történelem filmvásznán. Az a néhány gyermek viszont, akikről akkoriban még nem sokat tudhatott a világ, örökre átírta a történelem forgatókönyvét. (Wayne Rice: Fején a szöget 3., 255-257.o)

Ugyanígy Jézus születése is szinte észrevétlen maradt: csak néhány pásztor, néhány bölcs látta meg, hogy az Isten gondoskodása elérkezett a világba. Isten sokszor csendben munkálkodik, de Ő akkor is ott van, és gondot visel ránk!

Beszélgetős kérdések:

1. Miért nem figyelt fel a világ Jézus születésére?
2. Mit gondolsz, ma hol lehet észrevenni Isten gondoskodását?
3. Volt-e olyan, hogy valami kicsi dologban tapasztaltad meg, hogy Isten veled van?

Napi kihívás: Írj egy rövid listát (legalább 3 dolgot), amiért ma hálás vagy, mert Isten gondoskodott rólad!

Megjelent: 2025. december 05.

„Virrasszatok, mert nem tudjátok, melyik órában jön el a ti Uratok.” (Mt 24,42)

Az advent lényege a várakozás. De nem akármilyen várakozás: figyelmes szívvel, Jézusra hangoltan. Az ember sok mindenre figyel: karácsonyi vásárlásra, ajándékokra, dekorációra… de vajon figyelünk-e arra, AKI jön?

„Most egy pár percre lecsendesedünk. Nem kell semmi különöset csinálnod, csak engedd, hogy kicsit megnyugodj. Ebben segít a légzésünk. Figyelni fogunk önmagunkra, egymásra és Isten jelenlétére.”

1. Légzésre figyelés

• „Ülj le kényelmesen a székeden. Helyezd mindkét lábad a földre.
• Csukd be a szemed, ha szeretnéd, vagy nézz le a padodra.
• Vegyél egy mély levegőt… (vezesd: beszív… kifúj…).
• Figyeld, ahogy a levegő ki- és beáramlik. Nem kell erőltetni semmit.
• Most vegyél még három nyugodt, lassú levegőt… egy… kettő… három…”

2. Test ellazítása

• „Most figyeld meg, hogy a testedben van-e bárhol feszültség.
• Engedd, hogy a vállad leereszkedjen… a kezed lazán pihenjen…
• Ha szorítod az állkapcsod, lazíts rajta.
• Hagyd, hogy a tested megnyugodjon.”

3. Figyelj a szívedre

• „Most képzeld el, hogy a szívedben egy apró gyertya ég. Ez a gyertya Jézus szeretetét jelképezi.
• Advent idején egyre több gyertyát gyújtunk – most képzeld el, hogy benned is egyre fényesebben világít ez a kis láng.
• Figyelj a gyertyára. Nem lobog erősen, de nem is alszik ki. Nyugodt, tiszta fény.”

4. Figyelj másokra

• „Most gondolj valakire, aki melletted ül, vagy aki fontos számodra. Képzeld el, hogy az ő szívében is ott világít egy ilyen gyertya.
• Aztán képzeld el, hogy az egész teremben minden szívben ott ég egy kis fény.
• Isten mindenkit értékesnek tart, és mindenki számára világítani akar.”

5. Istenre figyelés

• „Most képzeld el, hogy Isten szeretete, mint egy nagy fény, körülölel bennünket.
• Az Ő fénye, jelenléte békét és biztonságot ad.
• Engedd, hogy betöltsön ez a szeretet.”

Lezárás – közös ima: „Most együtt imádkozzunk így: Jézus, segíts figyelni Rád, nyisd ki a szívemet, és töltsd meg szereteteddel. Ámen.”

Befejezés: „Most lassan nyisd ki a szemed, és térj vissza ide. Őrizd meg magadban a fényt, amit elképzeltél.”

Beszélgetős kérdések

• Mi az, ami leginkább elvonja a figyelmedet Jézusról az adventi időben?
• Mit jelent számodra figyelmesen várni Őt?
• Hogyan tudnád idén tudatosabban megélni a karácsony üzenetét?

Napi kihívás: Ma gyújts meg egy gyertyát este, ülj le mellé csendben 5 percre, és mondd ki Jézusnak: „Várlak!”

Megjelent: 2025. december 04.

„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanezt cselekedjétek velük…” (Mt 7,12)

Jézus azt mondja, hogy amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek, ti is tegyétek meg azt másokkal. Ne elégedjünk meg azzal, ha nekünk valami jó, ha mi kaptunk valamit, ha mi örülhetünk valaminek. Ezt mind azért kaptuk, hogy másoknak továbbadjuk.

Minden, amivel utadon találkozol, azt a célt szolgálja, hogy jobban szerethess! Indulj el az úton. Fogadj be mindent, ami jó, de azért, hogy odaadhasd. Azért szedsz virágot, hogy csokorba kösd. Azért kötsz csokrot, hogy a kedvesnek ajándékozd... mert a virág nem azért van, hogy elhervadjon kezeid között, hanem hogy örömet szerezzen, és így gyümölcsöt hozzon.

Egy fiatal lány mesélte el: „Egy alkalommal édesanyám kérte, hogy mosogassak el. Mindenfélével foglalkoztam, aztán el is felejtettem. Később, ahogy átmentem a konyhán, meglepődve láttam, hogy mosogat. Nem kérte számon, nem is figyelmeztetett, csak egyszerűen megtette helyettem. Legközelebb, amikor újra megkért valamire, már nem kellett kétszer szólnia. Cselekedete aranyfedezet volt arra nézve, hogy másodszorra már ne tartozzam az engedelmességgel!” Egy jó cselekedet mindig jó befektetés, aranyfedezet a másiknak!

Jézus arra hívott bennünket, hogy azt a szeretetet éljük meg ebben a világban, amit tőle kaptunk, és általa tapasztaltunk meg. Azért hallgatja meg a kéréseinket, hogy be tudjuk tölteni a feladatunkat ebben a világban. Nem az a feladatunk, hogy csupán jól érezzük magunkat, mint ahogy ezt sokszor szeretnénk, hanem hogy mindazt a sok ajándékot, amit kaptunk, továbbadjuk másoknak. Mint ahogy egy segélyszervezet munkásai sem arra szerződnek, hogy ami segélyszállítmányt kapnak, azt otthon bespájzolják, és így egy-egy délután ne kelljen elmenniük vásárolni. Hanem arra szerződnek, hogy minél több éhezőt megelégítsenek. Minél több szükségben levőnek segítsenek. Erre hívott el minket is az Úr. Nem azért, hogy saját magunkat ápolgassuk csupán, hanem azért, hogy megkeressük azokat, akiket Isten ránk bízott.

Itt sincsen semmifajta szűkítés. Az emberek kifejezés, mindenkit, minden jó és rossz embert, barátot és ellenséget, testvért és a véleményünkkel ellentétesen gondolkodót is magába foglal.

Ha azt hisszük, hogy könnyű szeretni, csalódni fogunk. Minden szeretet -- ha valódi -- egy nap keresztet hoz majd, mert a bűnbeesés óta szeretni annyi, mint késznek lenni arra, hogy keresztre feszítsük önmagunkat másokért.

Ha kapni akarsz, nem fogsz elérni semmit. Adnod kell.

Ha úgy adsz, hogy azt gondolod: így én is kapok majd, nem fogsz elnyerni semmit. Ellenszolgáltatás nélkül kell adnod.

Ha becsületesen adsz, anélkül, hogy várnál érte valamit, mindent megkapsz.

A legnehezebb a szeretetben a kockázat, a sötétbe ugrás! Éppen ezért gyakran meghátrálunk a valódi szeretet elől. Habozunk, és attól félünk, hogy nem kapunk semmit viszonzásul vissza!

A hamis szeretet -- az önzés, az önmagunkba zárkózás -- mindig csalódást okoz, a személyiség elszegényedéséhez vezet, mert megakadályozza a kibontakozást.

Az igazi szeretet mindig örömöt nyújt, mert az a személyiség kibontakozását és beteljesülését jelenti -- életet hoz. Légy figyelmes!

Beszélgetős kérdések:

1. Milyen érzés, amikor valaki észrevétlenül jót tesz veled?
2. Miért nehéz viszonzást nem várva adni?
3. Hogyan tudsz adventben önzetlenül szeretni?

Napi kihívás: Tegyél ma egy „láthatatlan jót” valakinek – olyat, amiért nem fog dicséretet mondani, de érzed, hogy a szeretet miatt tetted.

Megjelent: 2025. december 03.

¹Péter és János felment a templomba a délutáni imádkozás idejére, három órára.²Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit mindennap letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől.³Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük.⁴Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk!⁵Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit.⁶Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!⁷És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája,⁸felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. ⁹Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent.¹⁰Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt. (ApCsel 3,1–10)

Péter és János a Feltámadás és a Pünkösd csodája után először mennek a templomba. Bennük hatalmas változás történt. Megtapasztalták, hogy Jézus legyőzte a halált és él, aztán pedig betelnek Isten Lelkének az erejével. Korábban elbújtak volna egy zárt szobában, most meg jönnek, hogy bizonyságot tegyenek a hitükről és megváltozott életükről. Az evangélium hirdetése tovább folytatódik rajtuk keresztül.

Felmentek a templomba imádkozni, és észreveszik a koldust. Azon az úton, ahol Isten követségében járnak, pont ott ül. Lehet, hogy 2 hónappal ezelőtt is ott ült, de akkor nem vették észre ők sem, és nem is tudtak a Lélek által szólni hozzá. Most azonban ugyanúgy figyelnek rá, ahogy Jézus Krisztus tette korábban. Más indulat vezérli őket. Mindezek után a nép vezetői is felfigyelnek Péterre és Jánosra, és egyre több embernek tehetnek bizonyságot Jézus Krisztusról. Aki az Úr követője az hasonlít rá! Kire vagyunk figyelmesek a környezetünkben magunkon kívül? Istennek kedves, ha felfigyelünk arra, akinek szüksége van. Isten szerinti, ha mellé állunk, ha hozzá szólunk, ha segíteni akarunk neki. Nem belerúgni, nem gyötörni, bántani, kínozni, gonoszságot okozni kell a másiknak. Könnyű bántani, mert erősebb vagyok. Az Úr azonban figyelmesen a javát keresi a gyengének. Ezen a héten kivel lehetnénk sokkal figyelmesebbek?

(Somogyiné Ficsor Krisztina: Jellem ABC a Biblia alapján)

Beszélgetős kérdések:

1. Kik azok, akiket „észre sem veszel” a mindennapjaidban?
2. Mi változtatja meg Pétert és Jánost, hogy most figyelnek a koldusra?
3. Hogyan tudsz hasonlítani Jézus figyelmes szeretetére?

Napi kihívás: Ma keresd tudatosan a „láthatatlan embereket”: a takarítót, a portást, a bolti pénztárost. Mosolyogj rájuk, vagy szólj hozzájuk kedvesen!

Megjelent: 2025. december 02.

 „Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd! Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!” (Péld 3, 27-28)

Úgy emlékszem arra a napra, mikor a kis bice-bóca először kocogott be az iskolánkba, mintha tegnap lett volna. Még csak ősz vége volt, de már porka havak szállingóztak a levegőben…

- Van mit ennem - sietett a bice-bóca a megnyugtatással. Belenyúlt a ruhája egyik feslésébe, és kimarkolt belőle néhány szem kökényt. Egy szem elgurul, Cintula azt mindjárt fölkapta és beleharapott. El is fintorította a száját, úgy, hogy a füléig ért.

- Tanító úr, kérem, ez nem jó - jelentette olyan komolyan, mintha csak parancsba kapta volna, hogy mondjon véleményt a kökényről.

- Jó az - mosolyodott el a bice-bóca -, csak sok legyen belőle. A rigók is szeretik.

„No, én nem szeretnék kökényt ebédelni” - gondoltam magamban délben, mikor a tejbetáska levesbe belemerítettem a kanalamat. S arra gondoltam akkor is, mikor elém tolták a lekváros buktát. Kivettem egyet a tálból, és belecsúsztattam a ködmönzsebbe, azzal hónom alá csaptam a könyveimet, és húzódtam kifelé az ajtón …

- Ezt teneked hoztam. Bukta.

- Tudom - mosolyodott el, és mindjárt bele is harapott. - Szeretem.

De aztán Tarán Laci is ott volt egy naranccsal. Egy másik fiú fügét hozott, a harmadik almát, a negyedik mákos kalácsot. Kisvártatva úgy be volt terítve mindenféle finomsággal az egész padka, akár egy cukrászbolt kirakata. A kis bice-bóca pedig zavartan kapkodott hol egyikhez, hol a másikhoz:

- Ez az enyém? Ez is az enyém? Mind az enyém? …

Azt hiszem, soha olyan jók nem voltunk az iskolában, mint azon a délutánon. Korán alkonyodott, s ahogy bepiroslottak az ablakon a napáldozati felhők, mintha az angyalok dobáltak volna odafentről piros rózsákat az egész osztályra. (Móra Ferenc: A kis bice-bóca (részlet))

Ifjúsági gyülekezetbe járó keresztyén fiatalok között megtalálható néhol az a szokás, hogy olyan karkötőt hordanak, amin három betű van: MTJ. Emlékeztető ez arra a kérdésre: „Mit tenne Jézus?” (WWJD – What Would Jesus Do?) Mit tenne Jézus abban a helyzetben, amelyben éppen vagyok? Csendes törekvés ez arra, hogy mindenütt figyeljünk Isten akaratára és keressük úgy a helyes, jó dolgokat, hogy emlékezetünkben tartjuk: Kihez is tartozunk. Advent a Krisztus-várás különösen hangsúlyozott időszaka. De Jézus Krisztust akkor várjuk jól, ha a tőle való jót akarjuk tenni minden élethelyzetben. Ha a tőle származó jót akarjuk megélni minden körülmények között. Ha róla akarunk vallást tenni, bárhol vagyunk, bármibe fogunk. S igen, ehhez érdemes kérdezni: MTJ. Mit tenne Jézus a helyzetemben?

Beszélgetős kérdések:

1. Mi volt a legszebb jócselekedet, amit valaki veled tett?
2. Neked ki jut eszedbe elsőként, akinek ma segíthetnél?
3. Mit tenne Jézus a te helyedben ma?

Napi kihívás: Válassz ki egy embert, akinek ma kifejezetten figyelmesen segítesz: egy apró ajándék, egy üzenet, vagy csak egy kedves szó is lehet.

Megjelent: 2025. december 01.

„Az első napon tartsatok szent összejövetelt. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát!” (4 Móz 28,20)

Valahol azt olvastam, hogy az ember ma már nem nagyon tud egyedül lenni. Csak úgy. Önmagával kettesben. Amióta megy ez a mobil őrület, azóta mindenhova visszük az infót magunkkal. Még oda, ahová a királyok is egyedül járnak, még oda is elkísér minket az információs kütyü. Megszoktuk, hogy nem kapcsoljuk ki, bármikor elolvassuk, bármikor felvesszük, mert kell a hír, mert aptudét (up to date=naprakész). Aztán, amikor meg nem egyedül kellene lenni, hanem közösségben, ott is csörög, jelez, „még ezt bepötyögöm…” szóval se egyedül, se társaságban, furcsa világ ez. Pedig a mi Istenünk a szétválasztásnak is az Istene, s ahogyan egykor elválasztotta a vizeket, vagy a nappalt és az éjszakát, úgy választja el az időt is, amit magunkra, egymásra, az ünnepre vagy éppen a munkára kell fordítanunk. Annyira jó lenne újra magunkénak tudni ezt az állapotot, amikor mindennek rendelt ideje van. Amikor összejövünk egymással, akkor egymásra figyelni, meghagyva ezzel magunknak és a másiknak a társaság szentségét, hiszen nem jó az embernek egyedül. Amikor tanulunk, akkor nem haverkodni, meg szórakozni (ránézek a facebookomra/instámra/youtube-ra), hanem belevetni magunkat a munka értékes és szent idejébe, amit lehet és kell az Isten dicsőségére végezni. Az ünnepben ünnepet megélni, a pillanat szentségét, amikor ideje van a találkozásnak, vagy éppen a magányban az önmagunkra találás lehetőségét látni. A lényeg: Mindennek van megfelelő ideje az életünkben, mint ahogyan rendje is kell legyen a dolgoknak, amit jó lenne nem felborítani! (http://tirekifi.hu/2018/11/kikapcs/)

Beszélgetős kérdések:

1. Te mennyire tudsz lelassítani? Könnyen kapcsolod ki a telefonod?
2. Van olyan pillanat a napodban, amikor tényleg csak egy dologra figyelsz?
3. Hogyan tudnád az adventet tudatosan elválasztani a „rohanós” hétköznapoktól?

Napi kihívás: Kapcsold ki ma egy órára a telefonodat, és szánd azt az időt csendes figyelemre: beszélgess valakivel, olvass Bibliát, vagy csak sétálj és figyeld Isten teremtett világát.

Megjelent: 2025. november 28.

„Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek…” (Ézs 43,4)

Az egész héten arról beszélgettünk, mi alapján gondoljuk magunkat értékesnek: a kinézetünk, a teljesítményünk, mások véleménye alapján… És újra meg újra oda jutottunk, hogy a legfontosabb: Isten szemében mindannyian értékesek vagyunk. Ő az, aki úgy szeret, ahogy vagyunk – nem a hibátlan teljesítményünkért, hanem egyszerűen azért, mert az övéi vagyunk.

Elcsendesedés – „Én az Úr szemében értékes vagyok”

Ülj le kényelmesen, hunyd be a szemed, és engedd, hogy a tested is megnyugodjon.

1. Légzés – Vegyél lassan mély levegőt… és fújd ki. Ismételd ezt háromszor, figyelve arra, ahogy a mellkasod emelkedik és süllyed. Érezd, ahogy a feszültség távozik belőled.
2. Test-csendesítés – Engedd el a vállaidat, lazítsd el a karjaidat, majd a lábaidat. Mondd magadban: „Itt vagyok. Elfogadom, hogy most Isten jelenlétében vagyok.”
3. Gondolat-fókusz – Ismételd lassan magadban: „Én értékes vagyok… mert Isten szeret.” Minden kilégzésnél engedd el a kételyeket és önvádat, minden belégzésnél fogadd el Isten szeretetét.
4. Képzeld el– Lásd magad előtt, hogy Isten átölel téged. Ő nem a teljesítményedre, nem a hibáidra figyel – csak rád, mint szeretett gyermekére.

Maradj így csendben egy percig, és engedd, hogy ez a szeretet átjárjon.

Beszélgetős kérdések

1. Hogyan változtatná meg az életedet, ha tényleg elhinnéd: Isten szemében mindig értékes vagy?
2. Mi az, ami gyakran elbizonytalanít az értékedben?
3. Hogyan tudnál te is emlékeztetni másokat arra, hogy értékesek?

Napi kihívás: Írj fel egy nevet – valakiét, akinek ma elmondod vagy kimutatod: „Fontos vagy nekem, értékes vagy!”

Megjelent: 2025. november 27.

„Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!” (Lukács 12:7)

Jézus a verebeket használta példaként arra, hogy megtanítsa, hogyan éljünk. Egy értéktelen veréb. „Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!” (Lukács 12:6-7). Krisztus földi életének idején nem árultak hamburgereket, de pálcára tűzött sült veréb kapható volt. Egy rézpénzért kettőt is lehetett belőle venni. Két rézpénzért viszont már öt verebet adtak, az árus az ötödiket ráadásnak adta. Egyetlen veréb ennyire értéktelen volt. Mire akart ezzel Krisztus rámutatni? Arra, hogy Isten szemében értékes vagy!

Volt már olyan, hogy úgy érezted, ha nem lennél, senkinek sem hiányoznál, mintha az életed semmit sem jelentene? Vagy éreztél már olyat, hogy kevesebb vagy a többiektől? Meglepődnél, ha tudnád, hogy milyen sok ember, még híresek vagy magas beosztásban lévők is küzdenek kisebbrendűségi érzéssel, és elégtelennek, alkalmatlannak érzik magukat… Amikor értéktelennek érzed magad, arra a következtetésre jutsz, hogy nyilván mások is annak tartanak, ezért félve közeledsz hozzájuk, vagy éppen támadóan, vagy sértődötten. Mi a megoldás? Ne feledd, hogy Isten szemében értékes vagy! Az ő szeretete nem utasít el, nála teljes elfogadás vár. Így jó összeköttetésed van! Magas helyen van barátod. Jézus azt mondta: „titeket… barátaimnak mondalak…” (János 15,15). Mindenki el fog fogadni? Nem. De ha önértékelésed Isten szeretetén és elfogadásán alapul, akkor szabadon élvezni tudod az életet.

Van egy nagyszerű jelenet az Oroszlánkirály c. filmben. Miután Mufasát, a királyt meggyilkolják, a trónt a fiának, Szimbának kellett volna elfoglalnia. De mivel felelősnek érzi magát apja haláláért, inkább elmenekül… egy este aztán egy látomásban apja szól hozzá…

• Szimba, elfelejtettél!
• Nem! Sosem tudnálak!
• Elfelejtetted ki is vagy valójában, ezért engem is elfelejtettél. Nézz mélyen önmagadba! Sokkal több vagy annál, mint amivé váltál. Foglald el a téged megillető helyet!
• Hogy mehetnék vissza? Nem az vagyok, aki voltam.
• Emlékezz arra, hogy ki vagy! Te az én fiam vagy! Tehát vérbeli király! Emlékezz rá, hogy ki vagy! Emlékezz… Emlékezz… Emlékezz….”

Mindannyian képesek vagyunk elfoglalni, vagy újra elfoglalni helyünket Isten rendjében. Váljatok azzá, akik valóban vagytok! A boldogságotok és azon képességetek, hogy egyensúlyt találjatok az életetekben, akkor fog bekövetkezni, amikor megtaláljátok, felismeritek és elfogadjátok valódi kiléteteket Mennyei Atyánk gyermekeként, majd pedig e tudás szerint kezdtek el élni.

Beszélgetős kérdések:

1. Volt már olyan, hogy értéktelennek érezted magad? Mi váltotta ezt ki?
2. Mit jelent számodra, hogy Jézus „barátomnak” nevez (Jn 15,15)?
3. Mit üzen neked Szimba története: „Emlékezz, ki vagy”?

Napi kihívás: Írd fel egy cetlire: „Értékes vagyok Isten szemében!” és tedd ki olyan helyre, ahol ma többször látod.

Megjelent: 2025. november 26.

„Örök szeretettel szeretlek, ezért terjesztettem ki rád irgalmamat.” (Jer 31,3)

Egy képzeletbeli levél Jézustól:

Szeretném elmondani neked, milyen nagyon szeretlek, hogy érdekel a sorsod, és szeretném, ha elbeszélgethetnénk. Ma reggel, amikor felébredtél a csodálatos napfényben, mely betöltötte szobád, ott voltam az ágyad mellett, reméltem, hogy azt mondod nekem: "JÓ REGGELT!"-, de nem tetted.

Azt gondoltam, talán túl korán van még és ezért nem vettél észre. Próbáltam felhívni figyelmedet, mikor az ablakodat kinyitottad sietve, friss levegővel csókoltam meg arcod. Rád árasztottam a virágok édes és illatos szelencéjét, a madarak csicsergésében szerelmi dalt énekeltem neked. Te elmentél mellettem, siettél.

Később figyeltelek, amikor a barátaid társaságában voltál, nagyon jól elbeszélgettetek. Ó, mennyire szerettem volna, ha velem is váltasz néhány szót, közelebb jöttem. Reméltem, hogy mondasz nekem valamit, de elmentél, és nem vettél észre.

Délután küldtem neked friss megelevenítő esőt, és rád mosolyogtam minden cseppjével. Kiáltottalak mennydörgő hangon hátha-hátha meghallasz. Azután festettem neked, egy csodálatos naplementét, majd minden csillagból rád tekintettem..., remélve, hogy meglátsz,és te is ezt teszed. De csalódtam..., most is!

Éjjel, amikor ágyban voltál, rád árasztottam a holdfényt, és ezzel emlékeztettelek arra, hogy nem felejtelek el. Reméltem, hogy most elalvás előtt beszélgethetünk, te egy szót sem szóltál hozzám. Ez nagyon fájt nekem. Mégis vigyázok rád, és remélem, hogy holnap észreveszed jelenlétem.

De mindennap így ment ez. Folytattam kinyilatkoztatásom, hogy majd barátul választasz.  Én úgy viselnék rád gondot, mint senki más. Szeretetem irántad mélyebb a tengernél, és magasabb az égnél.

Örök szeretettel szeretlek, ezért vagyok ilyen jó hozzád. Azt szeretném, hogy együtt járjunk, annyi mindent szeretnék veled közölni a TE javadért, kérlek, válaszolj Nekem: Jézus, aki nagyon szeret téged.

Gyakran érezzük úgy, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha teljesítünk. Pedig Jézus nem a jegyeink, a sporteredményeink vagy a kinézetünk miatt szeret minket. Ő akkor is szeret, amikor figyelmen kívül hagyjuk. Nem számít, hogy épp sikeresek vagy kudarcot vallók vagyunk, mert a szeretetét nem lehet kiérdemelni és nem lehet elveszíteni. „Az emberi kapcsolatokban sokszor a feltételes szeretetet éljük meg: szeretlek, ha… Jézus viszont azt mondja: szeretlek, PONT.” (Pál Ferenc) Az értékünk forrása tehát nem bennünk van, hanem Istenben, aki kimondja ránk: „Drágának és becsesnek tartalak.”

Beszélgetős kérdések

1. Volt már olyan, hogy úgy érezted, senki nem figyel rád? Hogyan hat rád, hogy Jézus mégis mindig figyel?
2. Mit üzen neked ez a „levél”?
3. Ha te írnál egy rövid választ Jézusnak, mit mondanál neki?

Napi kihívás: Írj ma egy rövid levelet vagy üzenetet valakinek (barátnak, családtagnak), amiben kifejezed, hogy értékes számodra!