Kiss Bálint Református Általános Iskola - Beiratkozás - előzetes igényfelmérő, 2026/2027. tanév
„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Példabeszédek 17,17)
PÉTER
Péter életének ebben a szakaszában 3 fejezet különíthető el.
- Nagypéntek előtt Pétert a magabiztosság jellemzi! Talpraesett, bátor, kezdeményező ember, aki nem fogyott ki az ötletekből, és aki nem ijed meg a saját árnyékától. Hősködik, hogy az életét is kész odaadni, de amikor Jézus arra kéri, hogy egy rövid ideig imádkozzon együtt vele, arra már képtelen. Elalszik, mint a többi. Hortyog a hős tanítvány a Gecsemáné-kertben. Amikor álmából felriad, a kardjához kap, elkezd vagdalkozni a sötétben és súlyosan megsebesíti a főpap egyik szolgáját.
Vajon mi nem vagyunk hasonlók? Amikor mi jobban tudjuk, mit kellene tennünk. Amikor tele vagyunk jó szándékkal és ötletekkel, segítőkészséggel, mint Péter. Csak elfelejtjük megkérdezni: vajon erre van szükség? Ez az én dolgom?
- Nagypéntek hajnalán Péter még azt is letagadja, hogy ismerte Jézust. Péter belseje láthatóvá válik (talán önmaga számára is). Mikor a kakas megszólal, Péter sírva fakad. Könnyes tekintete találkozik Jézusével, s hirtelen eszébe jutnak az előző este mondott szavak. Szembesülve a valósággal, csak sírni lehet! Végre lehetett Péteren segíteni! Végre üres volta a keze! Már nem vagdalkozott! Már elcsendesült, kifogyott az ötletekből.
- Húsvét után Jézus és Péter beszélgetnek egymással. Jézus ezt kérdezi Pétertől: Szeretsz-e engem? Nem feszegeti a múltat, egy szó sem esik róla. Nincs számonkérés, nincs dráma. Jézus tudja, hogy Péter könnyei őszinték voltak. Tudja, hogy Péter felismerte: nem képes magán segíteni, Jézus azonban segített neki! Nem azt mondja: ilyen hitvány alakkal nem dolgozom együtt, hanem azt mondja: Gyere és kövess engem! Cs.K.
- Mi a szerepe a megbocsátásnak a barátságban?
- Kellett-e már megbocsátanod a barátodnak?
„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Példabeszédek 17,17)
Kiket másokat lehetne Jézus barátainak nevezni, mint a tanítványait, azt a 12-őt, akik a közelében éltek, vele voltak, mikor tanított, csodákat tett. Ki más lenne a barátja Jézusnak, ha nem ők? Nézzünk meg pár tanítványt, s azt, hogy ki is volt barátja Jézusnak?
JÚDÁS
Júdás valamikor nagyon szerette Jézust, lelkesedett érte, szívesen hallgatta, és ő is mindent elhagyott, hogy a tanítványa lehessen. Aztán eljött az idő, amikor csalódott Jézusban, kiábrándult az ügyéből és akkor elhatározta, hogy radikálisan véget vet a tanítványságának. Júdás csalódott, és igenis hátat fordított neki lélekben, aztán pedig szilárd és végiggondolt elhatározással, a saját fejéből kipattant ötlettel el is árulta őt.
Mi volt a csalódása igazi oka? Az, ami minden csalódás mélyebb magva lenni szokott, hogy valaki jobban szereti a saját vágyait, mint a valóságot. Beleszeret a saját elképzeléseibe, ami Júdás esetében a rómaiak kiűzése és Izrael dicsőségének helyreállítása volt, és amikor úgy találja, hogy itt nem erről van szó, a valóság „nem olyan”, mint az ő vágyai, akkor csalódik és kiábrándul. Szeretném a rajtunk túlnövő vágyaink megregulázására ezt a hasznos jelszót mindnyájunknak ajánlani, hogy „nem olyan”. Az ember a fejébe vesz valamit, dédelgeti és vágyik rá, kiszínezi, és amikor eléri, akkor azt tapasztalja, hogy az nem olyan, mint ő elgondolta. Nem olyan nagyszerű élmény egy vágyott diadal valami ellenség felett, mint azt a fantáziájában kiszínezte az ember, nem olyan édes a lopott gyümölcs, mint azt előzetesen elhitette a vágyakozóval, nem olyan boldogító, amikor kitálalunk és szemébe vágjuk valakinek, hogy milyen hitványnak is látjuk őt. A vágyainkban olyan, de a valóságban nem olyan. Ez a „nem olyan”, mint általános és bölcs tudás nagyon fontos megelőzése lehetne sok bajnak és fölösleges vargabetűnek.
Júdás először azt hitte, hogy Jézus olyan megváltó, amilyenek szerinte egy megváltónak lennie kellene, és ő ezt a saját vágyában termett megváltót szerette, nem pedig a valóságos Jézust. Amikor pedig csalódott, és a csalódás megsebezte a szívét, nem is akart ebből gyógyulni, és itt volt a nagy baj. A gyógyulás ugyanis mindig belül történik, ő pedig kívül, az intézkedések világában kereste a gyógyulást. Nem fordult befelé, nem imádkozott, nem tartott önvizsgálatot, hanem kifelé fordult és intézkedett.
- Mit tanulhatunk Júdás hibájából?
- Mire kell figyelnünk a baráti kapcsolatainkban?
„Tudás nélkül nem jó egy léleknek sem, és aki csak a lábával siet, hibázik!” (Példabeszédek 19,2)
Gondolkoztál-e már azon, miért jó a tudás? Mire jó a tudás?
Sok mindenre jó! De a leginkább megvéd attól, hogy hibázzunk, megvéd attól, hogy mindig mások tanácsára hallgassunk, megvéd attól, hogy mindig mások mondják meg mit tegyünk és mit ne! Ismeritek a mesét?!
Egyszer az öreg gazda, mivel igen nagy szegénységben élt a családjával, úgy döntött, hogy eladja a szamarát. Maga mellé vette a fiát és a szamarat, és elindultak a vásárba. Ahogy úgy ballagtak az úton, elhaladtak a földeken dolgozó emberek mellett. Hallják, amint az emberek ezt mondják.
Nézd, milyen buta vén ember, ott a szamár, oszt Ő meg gyalog jár!
Gondolta az öreg, őt már ki ne nevessék, ezért felült a szamár hátára, és úgy haladtak tovább.
Mennek tovább, elérnek egy patak partjára, ahol asszonyok mosnak a vízben. Hallják, amint az asszonyok összesúgnak. Nézd azt az embert, úgy ül ott mint egy méltóság, a szegény gyermek meg nyakig a porban jár. Na erre elszégyellte magát az öregember, leszállt a szamárról, és felültette a gyereket rá. Így mentek tovább. Alig haladtak valamit, elértek a malomhoz. A molnár legények kint sütkéreztek a napon. Amint meglátták őket, így szóltak. Nézd, a kis taknya a szamáron, a szegény öreg meg mint a szolga kullog! Na, gondolta az öreg, Őt senki meg ne vesse, hát felült a gyerek mellé, és így haladtak tovább. Mennek tovább az úton, jönnek velük szembe a kereskedők. Azt mondják maguk közt. Nézd azt a két léha embert, szegény állat majd bele pusztul a cipelésbe, így még a vágóhídra se érnek vele! Erre lepattant az öreg és a fia szamárról. Fogta az öreg, nyakába vette a szamarat a két elülső lábánál, a fia meg a két hátsó lábánál, és így a hátukon cipelték a szamarat egészen a vásárig. Ahogy beértek a vásárra, mindenki dőlt a nevetéstől, milyen két buta ember ez!
„Az Úrnak ad kölcsön, aki könyörül a szegényen” (Példabeszédek 19,17)
Na, ez egy érdekes ige! Mit is olvasunk benne? Ha segítesz (önzetlenül!!!) másoknak, az olyan, mintha kölcsönadnál Istennek! Ízlelgessük kicsit ezt a mondatot! Kölcsönadni Istennek! Hiszen mindent Istentől kaptunk! (Mégis azt hisszük, hogy minden a miénk!) Mit is adunk neki vissza?
- Mennyire van jelen ez életünkben a segítés, az adakozás (nyilván gyerekeknél nem feltétlenül a pénzről tudunk beszélni, de legyünk kreatívak, hiszen az adakozásnak rengeteg formája létezik!)
- Hogyan küzdhetünk a KÖZÖNY ellen?
Ha nem tudnád: mások segítése jót tesz az egészségnek. Egy 44 nagy egyetemen végzett felmérés azt az eredményt adta, hogy az adakozás kétszer akkora mértékben védi az egészséget, mint amekkora mértékben az aszpirin segít megelőzni a szívbetegségeket. A kutatás vezetője, Dr. Stephen Post így nyilatkozott: „Az adakozás a leghatékonyabb erő a földön, védi életünket és egészségünket.”
„Bölcs dolog, ha fékezed haragod, és dicsőségedre válik, ha nem veszed fel a sértést.”
(Példabeszédek 19,11 – EFO)
Mondd meg mi tudja teljesen felhúzni az agyad, és én megmondom ki vagy. – talán így is át lehet írni a klasszikus mondást, hiszen a legjellemzőbb dolgunk általában az, hogy minek tudunk örülni, vagy éppen mi az, ami felbosszant minket. Biztosan neked is megvan az, amitől ideges leszel! Nade! Mit érsz el vele? Vezetett-e már eredményre, ha kiabáltál, toporzékoltál, ideges voltál? Mit oldott meg?
Egy alkalommal egy kislány kint játszott az udvaron, miközben egy mondókát mondogatott: „Gumiból vagyok, a ragasztó te vagy. Bármit mondasz, rólam lepattan, s rád ragad!” Mikor meghallottam, először csak magamban kuncogtam, de aztán rájöttem, hogy mekkora igazságot rejt magában ez a régi angol mondóka. Ha kicsit is komolyan vennénk e mondóka szavait, nagy szolgálatot tennénk magunknak!
Könnyű engednünk annak a kísértésnek, hogy a negatív, és bántó megjegyzéseken járassuk az agyunkat, újra és újra. Az emberi természetünk azt diktálja, hogy vagy mindenáron próbáljuk megmagyarázni a hallottakat, vagy mindenáron próbáljuk bebizonyítani, hogy egy szó sem igaz belőle. Viszont, ha abban szeretnénk járni, amit Isten megálmodott számunkra, akkor nem szabad hagynunk, hogy ezek a negatív szavak ránk tapadjanak.
Ha megbántottak, vagy negatív dolgokat mondtak rólad, és most ezeken tépelődsz, akkor vedd fel a hit pajzsát a tépelődés helyett. Túl értékes, túl drága, túl becses és túl fontos vagy ahhoz, hogy megengedd magadnak, hogy mások negatív szavai hátráltassanak. Mindig emlékezz rá, hogy Isten örökkévaló szeretettel szeret téged. Igéje igaz és örökké megmarad, és azt mondja, hogy Isten elfogadott, értékesnek tart, és igenis számítasz ebben az életben. Ne hagyd, hogy a negatív szavak határozzanak meg, hanem inkább engedd, hogy lepattanjanak rólad!
Victoria Osteen
„Az értelmes ember türelmes...” (Példabeszédek 19,11)
John Dewey, híres pszichológus-pedagógus azt mondta, hogy a világon a leghasznosabb erény a türelem. Tény, hogy állandóan és mindenütt szükségünk van rá. A Biblia azt mondja a Példabeszédek 16,32-ben, hogy „Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít”.
Könnyű türelmesnek tűnni, amikor minden úgy megy, ahogy szeretnénk. De mi történik, ha nem valósul meg, amit akarunk. Téged mi hoz ki a türelmedből?
- ha félbeszakítanak…te hogy kezeled?
- ha kellemetlen dolgok érnek… hogy reagálsz?
- bosszantó körülmények – azok az apróságok, amik dühítenek…
- amikor várni kell valamire…
Amikor a türelmet választod, akkor egy negatív körülményre pozitív módon reagálsz. A türelmetlenségére haragos leszel, túlreagálod a dolgokat, olyanokat gondolsz és teszel, amiket később megbánsz. A harag soha nem fordítja jóra a dolgokat, sőt csak további problémákat okoz. A türelem, sokkal több annál, hogy az ajkadat harapdálod, vagy a szádra csapsz… a türelem egy nagy levegővétel. Azt jelenti, hogy eldöntötted, hogy uralkodsz az érzelmeiden, és nem engeded, hogy az érzelmeid uralkodjanak rajtad.
Nem véletlenül van a Lélek gyümölcse felsorolásában a türelem rögtön a békesség után, ugyanis a türelmetlenség legfőbb oka a békétlenség. Ha békétlenség van a szívedben, szinte bármi türelmetlenné tud tenni. Ha viszont békesség van benned, az a türelmedre is kihat.
„A vagyon sok barátot szerez, a nincstelentől a barátja is elválik.” (Példabeszédek 19,4)
Most ne csak a pénzről beszéljünk, hanem minden olyanról, ami külsőség. Mert tapasztaljuk a bőrünkön, hogy az, aki jó ruhákban jár, aki jól néz ki, akinek sok pénze, sok játéka van, annak valahogy több barátja is akad! Ez a világi értékrend. Sok mesebeli királyfi is szenvedett már ettől, hiszen számos mesében a királyfiak éppen azért bújnak egyszerű ruhába, mert csak így tudják kideríteni, hogy ki is az, aki nem a pénzéért szereti, hanem önmagáért!
Egyszer egy hölgy említette, hogy a pénztár előtti hosszú sorban egy férfi előre akart jutni, mert nem vásárolt semmit. A hölgy ezt nem vette észre, ezért a férfi ránézett, durván rászólt: „kiengedne”, majd méltatlankodva, indulattal nyugtázta, amikor a hölgy félreállt: „köszönöm”. Ez a hölgy hozzátette: ha én egy „jó” nő lennék, akkor nem így beszélt volna velem, ebben biztos vagyok. Valóban valahogy a „szépekkel”, az előkelőkkel, a vagyonosokkal mindig „kedvesebbek” vagyunk.
VIGYÁZZ! Azért mert az ember így tesz különbséget, még nem jelenti azt, hogy ez helyes!! Nem jelenti azt, hogy ez jó így! Rögtön a következő versben azt olvassuk, hogy ez a hozzáállás „nem marad büntetlen” (Példabeszédek 19,5)! Ha arra tanítjuk meg a gyermekeinket, hogyan szerezzenek meg mindent maguknak, és hogyan tegyenek szert hatalomra, hogy boldogulni tudjanak a világban – mi lesz ebből? Mi lesz veled, ha legyőztél valakit? Félhetsz, hogy ha nem vigyázol, valaki téged fog legyőzni. Az életünk tehát bizonytalanságban, óvatoskodásban, gyanakvásban és szorongásban telik.
Ám tegyük fel, hogy megtartod a hatalmadat, és minden anyagi jószágot és javat megkapsz, amit csak akarsz? Tudnak beszélni hozzád ezek a tárgyak? Van karjuk, hogy megvigasztaljanak, megsimogassanak? Sosem láttam még szerető, gyengéd vagyont vagy pénzt! Nem gondolom azonban, hogy ez vagy-vagy kérdése. A kérdés középpontjában a hatalom használata áll. A kulcsszó itt: a használat! Hiszen használhatom a hatalmamat a saját növekedésemre és a te fejlődésedre is! Ez a fajta használat nem zárja ki az emberi értékeket, hanem növeli őket!
- Hogyan értelmezed ezeket a mondatokat?
- Hogyan tud sok barátot szerezni a vagyon? Vagy a pénz adta „hatalom”?
- Bár még neked nincs saját vagyonod, hogy élsz a családod adta anyagi háttérrel?
- Az embereket körülötted hogyan kezeled? A ruhájuk mutatja számodra az értéküket? Vagy adsz lehetőséget megismerni, és a belső értékeiket is észrevenni?
„Aki arra felel, amit még meg sem hallgatott, az bolond, és szégyen éri” (Példabeszédek 18,13)
„Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit.” (1Thesszalonika 2,7)
A buldózerek jók a dolgok lebontására, de építésre alkalmatlanok. Ezt a képet szem előtt tartva kérdezd meg magadtól: arra használod-e a személyiséged erejét és a pozíciódból eredő befolyásodat, hogy rákényszerítsd akaratodat az emberekre, és rávedd őket arra, hogy a te elképzeléseid szerint cselekedjenek? Ha a válaszod igen, akkor értsd meg: a leginkább irányító típusú emberek gyakran azok, akik a legjobban félnek attól, hogy mások irányítsák őket! Kérdés: mitől félsz, mi történne, ha tisztelettel bánnál másokkal, és figyelembe vennéd a véleményüket, ötleteiket és választásaikat? Tényleg a félelem és a megfélemlítés az egyetlen módja annak, hogy megtartsd a kapcsolataidat? Nem lenne jobb, ha figyelmességgel érdemelnéd ki mások szeretetét? Vagy megelégszel a félelemből eredő engedelmességgel? Ha szükséges, beszélj erről egy barátoddal vagy egy lelkigondozóval, és próbálj a viselkedésedet meghatározó problémák gyökeréig hatolni! A következő hétvégén próbálj meg senkit sem kritizálni vagy megfosztani a döntési jogától! Ne feledd, hogy még Isten is megadja az embereknek a szabad akaratot – te pedig nem vagy Isten! Tarts ki ebben a kihívásban még két hétig, vagy addig, amíg uralmad alá nem hajtod a leuraló hozzáállásodat! Pál elég termékeny volt ahhoz, hogy leveleket írjon a gyülekezeteknek, hatalma volt a holtak feltámasztására is, mégis azt mondta: „olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit” (1Thesszalonika 2,7). Arra az esetre, ha valaki hibát követne el, azt mondta: „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!” (Galata 6,1). A mai üzenet tehát számodra: légy szelídebb!
maiige
„Aki arra felel, amit még meg sem hallgatott, az bolond, és szégyen éri” (Példabeszédek 18,13)
Nézzük ma meg, hogyan is hallgatunk általában! Mert hallgatás és hallgatás között, bizony nagyon nagy különbségek vannak!
Helytelen hallgatási stílus:
- Bambulás. Beszélnek ugyan hozzánk, de agyunk valahol egy másik galaxisban kalandozik.
- Álhallgatás. Megjátsszuk a figyelmet. Ám hiába szúrjuk be a főbb fordulatoknál a tartalmas „aha”, „ja-ja”, „igen”, „jól hangzik” visszajelzéseinket, a beszélő előbb-utóbb veszi a lapot.
- Szelektív hallgatás. Ekkor csak arra figyelünk, ami minket érdekel
- A szavak meghallása. Ilyenkor csupán a szavakat halljuk meg, a testbeszédet, az érzéseket nem vesszük észre.
- Az énközpontú hallgatás. Amikor mindent saját tapasztalatunk szerint értelmezünk. Ehhez gyakran társul hencegés, megpróbálunk a másik felé kerekedni, mintha versenyeznénk… „Az semmi!”
Mi a valódi meghallgatás?
Emlékeztek, hogy már beszéltünk arról, hogy a kommunikációnak csupán 7%-át alkotják a szavak. A maradék a testbeszédből származik (53%), és abból, ahogyan a szavakat mondjuk, vagyis a hangsúlyból és a hanglejtésből, azokból az érzésekből, amelyek a hangunkban tükröződnek.
- Hallgass a szemeddel, a szíveddel és a füleddel.
- Vedd fel a másik szemüvegét! Meg kell próbálnunk úgy látni a világot, ahogyan mások látják. Az indián közmondás szerint le kell vennünk a saját cipőnket és belelépnünk a másikéba. (Tegyük fel, mindenkin színes szemüveg van – rajtad piros, a másikon zöld J)
- Légy olyan, mint egy tükör! Mit csinál egy tükör? Nem ítélkezik, nem pletykál, nem ad tanácsot. Visszatükrözi a képet. Elismétled (nem szó szerint), újrafogalmazod a saját szavaiddal, amit a másik mond vagy érez.
- Ha jól értem…
- Úgy érzed, hogy…
- Úgy tűnik…
- Tehát azt mondod, hogy…
Szeretnél javítani a szüleiddel való kapcsolatodon? Azt mondod: nem értenek meg – de mi van akkor, ha te nem érted meg őket? Rajtuk is rengeteg nyomás van! Nekik is lehet rossz napjuk! Van, hogy megbántják őket munkahelyükön, és kimennek sírni a mosdóba. Van, hogy nem zidják, miből fogják kifizetni a számlákat. Lehet, hogy vannak álmaik, amik nem teljesülhetnek. Nevetnek, sírnak, megbántódnak, és nem mindig tudják összeszedni magukat – akár csak te vagy én! Ha veszed a fáradtságot, hogy megértsd a szüleidet, átrendeződhet a kapcsolatotok!
Hogyan kezdd el? Kérdezz tőlük! Mikor kérdeztél utoljára?
- Milyen napod volt ma?
- Mondd, mit szeretsz vagy mit nem a munkádban?
- Van valami házimunka, amiben segíthetek?
PRÓBÁLD KI! Vegyél észre magadon kívül mást is! Gyakorold az odafigyelést, hidd el, nem marad áldás nélkül! Ez a bölcsesség útja!
Sean Covey
„Aki arra felel, amit még meg sem hallgatott, az bolond, és szégyen éri” (Példabeszédek 18,13)
Tegyük fel, hogy új mobiltelefont veszel. Az eladó megkérdezi:
- Milyen okostelefont keresel?
- Igazából olyasmit, ami nem kerül többe, mint…
- Tudom, mire gondolsz – szakít félbe. – Most mindenki ilyet akar!
Elrohan és a legvékonyabb, legokosabb telóval tér vissza, amelyet valaha is láttál.
- Nézd csak meg a kicsikét! – mondja.
- Ez tényleg nagyon jó. De nem engedhetem meg magamnak…
- Máshol sorban állnak érte! Alig kapható még az országban!
- Köszönöm, de nincs rá pénzem.
- Nekem elhiheted, megéri a pénzt! Odaleszel érte!
- De…
- Ide figyelj! 10 éve foglalkozom telefonokkal, és azt mondom, ha valamelyik, ez megéri az árát.
Visszamennél ebbe a boltba egy ilyen élmény után? Nyilván nem! Nem bízhatsz olyan emberekben, aki azelőtt kínál neked megoldást, hogy tisztában lenne a lehetőségeiddel, igényeiddel, szükségeiddel. De belegondoltál már abba, milyen gyakran beszélgetünk mi is így?
(A következő történet példa - biztos tudnak a gyerekek is olyan történetet mondani, amikor nem hallgatták meg őket!)
- Szia Melissa, mi a pálya? Elég levertnek tűnsz. Valami baj van?
- Úgyse értenéd, Colleen! Azt hinnéd bekattantam.
- Dehogy hinném. Mondd csak el, mi a helyzet! Csupa fül vagyok!
- Hát, nem is tudom.
- Ugyan már. Nekem elmondhatod.
- Hát, jól van… Hmmm… Már nem ugyanolyan a kapcsolatom Tyrone-nal, mint régen.
- Mondtam, hogy ne zúgjál bele! Előre tudtam, hogy ez fog történni.
- Nem Tyrone-nal van a baj.
- Ide figyelj, Melissa, és a te helyedben szépen elfelejteném és továbblépnék.
- De Colleen, én nem így érzek!
- Hidd el, tudom mit érzel. Én ugyanezt éltem át tavaly. Nem emlékszel? Gyakorlatilag ez egész évemet tönkretette.
- Felejtsd el az egészet, Colleeen!
- Melissa, én segíteni akarok. Tényleg szeretném megérteni, mi folyik itt. Na gyerünk. Mondd csak el, mit érzel!
Hallottátok már az indián közmondást? „Hallgass, vagy a nyelved süketté tesz téged!” Fontos, hogy először meghallgass, és csak utána beszélj! Ha megtanulsz belehelyezkedni a másik nézőpontjába, egy egészen új világ tárul eléd!
Sean Covey
„Élet és halál van a nyelv hatalmában…” (Példabeszédek 18,21)
Diákjai jutalmazására egy tanárnő azt találta ki, hogy mindegyikőjüknek adott egy kis szalagot, amire ez volt írva: „Ez az ember sokat számít”, és megkérte őket, hogy adják tovább valakinek, aki valami olyat tett, ami sokat jelentett az életükben. Az egyik diák egy fiatal ügyintézőnek adta, aki segített neki a pályaválasztásban. Az ügyintéző továbbadta a szalagot a főnökének, akivel nehezen tudott kijönni. Azt mondta, hogy nagy hatással volt rá főnöke kreativitása, és kérte, hogy ő is adja tovább a szalagot valakinek, akit csodál. Aznap este a főnök azt mondta tizennégy éves fiának: „Gondolkoztam azon, kit illethet ez a megtiszteltetés, és arra jutottam, hogy téged. Én állandóan elfoglalt vagyok, folyton rohanok, közben pedig kifogásolom a jegyeidet és a rendetlenséget a szobádban. Ma szeretném, ha tudnád, hogy milyen sokat számítasz nekem. Édesanyádon kívül te vagy a legfontosabb ember, akit ismerek, és szeretlek téged.” Könnyeivel küszködve a fiú így válaszolt: „Ma délután egy levelet írtam, amiben elmagyaráztam, hogy miért akarom elvenni az életemet, és azt kértem, hogy bocsáss meg. Akkor akartam megtenni, amikor mindenki alszik. Nem gondoltam, hogy érdekelne. Azt hiszem, most már nincs szükség erre a levélre.” Fent a fiú szobájában az apa megtalálta a fájdalommal teli levelet egy töltött fegyver mellett.
Isten segíthet abban, hogy a megfelelő időben tudjuk „…szólni igéjét az elfáradtaknak…” (Ézsaiás 50,4). A szavak megváltoztathatnak egy életet: „Élet és halál van a nyelv hatalmában.” Igyekezz ma te is biztató szavakat mondani valakinek, valaki olyannak, akire általában nem is gondolsz. „…milyen jó az idején mondott szó!” (Példabeszédek 15,23).
maiige
„Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi”
(Példabeszédek 18,21)
Nick Vujcic, a karok és lábak nélkül született férfi írja gyermekkoráról:
Azok, akik szerettek engem, állandóan bátorítottak. Magvakat vetettek a szívembe. Biztosítottak róla, hogy olyan tehetségem van, ami mások hasznára válik. Néhanap hittem nekik. Máskor nem. Mégsem mondtak le rólam. Tisztában voltak vele, hogy néha az útburkolatra szórták a vetést, vagy a gyom közé. Mégis hittek benne, hogy a magjuk gyökeret ereszt,
Még mindig a fülembe cseng, ahogy a családom minden reggel elveti a magokat, amikor elindulok az iskolába.
- Legyen szép napod, Nicholas! Tedd meg, ami tőled telik, és Isten megteszi a többit!
Voltak olyan napok, amikor azt gondoltam: Persze! Persze! Istennek elég rossz a humora, mert biztos vagyok benne, hogy ma is engem fognak gyötörni a játszótéren.
Naná, hogy amint begurultam az iskolaudvarra a kerekesszékemben, akadt egy suttyó, aki rögtön megjegyezte, hogy lapos a gumim – vagy kellenék a könyvtárban ajtótámasztéknak. Marhára vicces.
Azokon a napokon, amikor elvették a bátorságomat, a szüleim támogató szavai kemény talajra hullottak. Esély sem volt, hogy vigaszt leljek bennük, mert annyira nekikeseredtem a helyzetem miatt.
Élet és halál! Mire használod a szavaidat? Sokszor bármennyire pozitív szavakat hozunk otthonról, a társaink szavai, gúnyos megjegyzései, „viccei” romba döntik a képet, amit felépítettünk, amit mások építgetnek bennünk!
- Milyen szavakkal indítanak el otthon téged?
„A vidám szív a legjobb orvosság.” (Példabeszédek 17,22)
Akár kuncogsz, akár vihogsz vagy hahotázol, a nevetés egy olyan nyelv, amelyet mindenki ért. Még csak meg sem kell tanulnod. Ez a képesség veled születik. A kisbabák körülbelül 3 hónapos korukban kezdenek el nevetni, sokkal korábban, mint hogy ki tudnák mondani hogy: mama vagy papa.
Az igazi nevetés egy olyan dolog, amely csak úgy megtörténik. Ha valami viccesnek tűnik, időd sincs arra gondolni: „Ez aztán vicces!” A nevetés emellett még ragályos is. Ha hallod, hogy valaki nevet, jó eséllyel hamarosan te is elkezded. Egyesek szerint a nevetés gyógyít, mint egy orvosság. Tanuljunk meg nevetni a körülményeinken! Valahogy fedezzük fel a bosszantó dolgok mulatságos oldalát.
Példabeszédek 14,30 „A nyugodt hozzáállás meghosszabbítja az ember életét!
Tudományos kutatások támasztják alá, hogy aki sokat nevet, tovább él. A humor jó feszültségoldó. Jó ellenszere a szorongásnak. Olyan nyugtató, aminek nincsenek mellékhatásai. Sok híres komikus szegény környéken nőtt fel, rengeteg problémával. Úgy boldogultak a bajaikkal, hogy megtanultak nevetni és másokat megnevettetni.
Tanulj meg hát nevetni! Ha tudsz nevetni dollgokon, kibírod!
Istennek is van humorérzéke. Láttad már az orángután arcát? Isten találta ki! Szeretnél jobban hasonlítani Istenre? Tanulj meg nevetni! A humorérzék megóvhat attól, hogy becsavarodj! Az élet tele van humoros helyzetekkel!
A nevetés Isten ajándéka! Gyógyítja a szívünket, és boldogsággal tölt el. Hatalmas azonban a különbség aközött, hogy valakivel együtt nevetünk, vagy rajta nevetünk. ne használd a nevetést fegyverként, hogy megbánts esetleg megalázz vele másokat! Mindig bánj úgy a többiekkel, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak! (Lk 6,31) – azt pedig senki nem szereti, ha kinevetik. A nevetés ajándék, úgy jó, ha megosztod másokkal. „A vidám szív a legjobb orvosság” (Példabeszédek 17,22)
„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Példabeszédek 17,17)
A barátság majdnem olyan nehéz téma, mint a szerelem - ha nem nehezebb. Mert a szerelem jobban definiálható: vagy van, vagy nincs. A barátság azonban megfoghatatlanabb. Ki a barátod? Mi a barátság? Honnan nevezhető egy kapcsolat barátságnak? Meghúzható-e a különbség a "haverok" és a barátok között? Mi van, ha úgy érzed nincs barátod, és minden vágyad, hogy barátot szerezz?
Ki a barát? Aki a fészen ismerősnek jelöl? Lájkol? Akivel együtt sportolsz? Akivel jókat dumálsz a szünetben? Akivel jól tudsz együtt szórakozni, és felfrissülsz általa? Annak jó, aki népszerű - sokan veszik körül, annak sok barátja van?
Wisconsin államban, Milwaukee-ben egy tizenéves fiú rákos volt, és több hetet töltött a kórházban, ahol sugárkezelésnek és kemoterápiának vetették alá. Közben kihullott a haja. Amikor hazafelé tartott a kórházból, aggódott - nem a rák miatt, hanem a szégyenérzet miatt, hogy kopaszon kell visszamennie az iskolába. Azt már korábban elhatározta, hogy nem fog parókát viselni vagy sapkát hordani.
Amikor hazaért, bement az ajtón, és felkapcsolta a villanyt. Legnagyobb meglepetésére mintegy ötven barátja ugrott fel, és üdvözölte:
- Isten hozott itthon! - kiáltották.
A fiú körülnézett, és alig akart hinni a szemének, barátai mindnyájan kopaszra nyiratkoztak!
Nem szeretnénk-e mindannyian azt, hogy olyan barátaink legyenek, akik törődnek velünk, és olyan érző szívűek és elkötelezettek irántunk, hogy a hajukat is feláldoznák értünk, ha ezáltal érzékeltethetik, hogy szeretnek és elfogadnak minket? A mai világban nagyon nehéz ilyen barátokra lelni.
„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Példabeszédek 17,17)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, s annak három lánya. A király azon törte a fejét, hogy vajon a lányai mennyire szeretik őt. Maga elé hívatta őket.
Megkérdezte a legidősebb lányát:
- Mondd meg nekem, leányom, mennyire szeretsz engem?
A legidősebb jól ismerte az apját, és tudta, mit szeretne hallani.
- Jobban szeretlek az aranynál, apám – válaszolta a legidősebb leány.
Ezután a második leányát is megkérdezte:
- Úgy szeretlek, apám, ahogy az ezüstöt – felelte a második.
Végül a legfiatalabb leányát kérdezte:
- Gyermekem, mondd meg nekem, mennyire szeretsz engem?
- Jobban szeretlek a sónál is, apám.
- A só semmit sem ér! – üvöltötte a király. – Akkor te nem is szeretsz engem!
A legkisebb leány sírva szaladt ki a trónteremből. Lefutott a lépcsőn a palota konyhájába. Megparancsolta a szakácsoknak, hogy a király ételébe egyáltalán ne tegyenek sót.
- Miért nem volt őszinte a nagyobb lány?
- Szerinted miért fontos az őszinteség, ha valóban szeretünk valakit?
- Mi történhetett, miután felszolgálták az ételeket a királynak?
- Miből érezzük, hogy mások szeretnek minket?
- Mikor segítünk önzetlenül a társunknak?
- Mit jelent: Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik?
„Drágakőnek véli ajándékát… amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele.” (Példabeszédek 17,8)
Pál beszél Isten bennünk lévő ajándékáról (ld. 2Timóteus 1:6-7). Ez nem olyan dolog, amit meg lehet tanulni, ez valami, amit Isten ad neked, és senki más nem tudja működésbe hozni számodra. Úgy lehet „felgerjeszteni”, ha használod és fejleszted. Salamon azt mondta: „Drágakőnek véli ajándékát, aki adja, amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele” (Példabeszédek 17:8) Az Istentől kapott ajándék sok különböző területen gazdagítja életedet, nem csupán anyagiakban. Míg a pénz nem megfelelő indok arra, hogy bármire is rááldozd életedet, az Istentől kapott ajándék fejlesztése több szinten is „kifizetődő”. Sajnos sok ember irigy mások ajándékaira. Te ne pazarold az idődet féltékenységre! Ez ellopja az ajándékodat és leszívja az energiádat. Azzal kellene foglalkoznod, hogy felgerjeszd ajándékodat, így nem is maradna időd másokéra irigykedni.
Amikor Louis Armstrong zeneiskolába felvételizett, megkérték, hogy skálázzon. Ő azonban csak két hangot tudott tisztán kiénekelni, ezért nem vették fel. Armstrong sírt, amikor elutasították, de később ezt mondta barátainak: „A zene ott van bennem, ezt nem tudják kizárni belőlem.” Így aztán folytatta az éneklést, és a világ egyik legsikeresebb, legszeretettebb énekese és zenésze lett, aki több lemezt adott el, mint mások, aki tehetségesebbek voltak. Mind eredeti példányoknak születünk, de sokan megelégszenek azzal, hogy fénymásolatok legyenek. Gondold végig: ha olyan leszel, mint mindenki más, és beszállsz a patkányok versenyfutásába, akkor, még ha nyersz is, csupán nagy patkány leszel! Az ajándékod teret nyit számodra (ld. Példabeszédek 18:16), rajta hát, töltsd be azt a helyet, amire Isten tervezett!
„Drágakőnek véli ajándékát… amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele.” (Példabeszédek 17,8)
Isten adott nekünk tehetséget, de a mi dolgunk azt fejleszteni. Ez nem is olyan nehéz, hiszen a tehetségünk rendszerint olyan dologhoz kapcsolódik, amiért lelkesedni tudunk. Gondold csak végig: Isten teremtett, ő programozta be szíved vágyait. Ha ezt tudod, könnyebben megérted, hogyan kapcsolódnak össze veled született adottságaid és képességeid azokkal a dolgokkal, amiket szívesen teszel. Valaki így fogalmazta meg: „A vadászkutyának természetes ösztöne a vadászat. Házőrzőként azonban csak fekszik egész nap minden lelkesedés nélkül. Ám amikor vadászni viszik, rögtön feléled. Azért van ez így, mert Isten így tervezte a vadászkutyákat. Bennük van a szenvedély. Nem kell külön feltüzelni magukat, vagy azt mondani: »Hallgassunk meg egy prédikációt vagy motivációs üzenetet, ami segít felizzítani életkedvünket és lelkesedésünket.« Nem, amikor ezek a kutyák tudják, hogy vadászni indulnak, magától értetődően fellelkesednek… Mi is, ha azt tesszük, amiről tudjuk, hogy erre kaptunk elhívást, akkor magától feltámad bennünk a lelkesedés és izgalom. Lehet, hogy éppen nem ugrabugrálunk… de mélyen belül tudjuk: »Erre kaptam elhívást. Erre születtem.« Másrészt viszont, ha olyasmit csinálunk, ami nem jön természetesen, akkor csak küszködünk. Ha próbálkozol, gyakorolsz, edzel, erőlteted magad, és mégsem tudod elsajátítani azt a képességet, akkor ismerd el, hogy ez talán nem része a természetednek. Persze igaz, hogy kitartónak kell lennünk… igyekeznünk kell megtanulni nehéz dolgokat is… de általánosságban az élet nem lehet folyamatos küszködés.” Amikor sikerül elérni célodat, az egyik legfeltűnőbb eredmény az a jutalmazó érzés, hogy természetes adottságainkat kiaknázva fel tudjuk gerjeszteni Isten bennünk lévő ajándékát.
„Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít” (Példabeszédek 16,32)
John Dewey, híres pszichológus-pedagógus azt mondta, hogy a világon a leghasznosabb erény a türelem. Tény, hogy állandóan és mindenütt szükségünk van rá. A Biblia azt mondja a Példabeszédek 16,32-ben, hogy „Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít”.
Könnyű türelmesnek tűnni, amikor minden úgy megy, ahogy szeretnénk. De mi történik, ha nem valósul meg, amit akarunk. Téged mi hoz ki a türelmedből?
- ha félbeszakítanak…te hogy kezeled?
- ha kellemetlen dolgok érnek… hogy reagálsz?
- bosszantó körülmények – azok az apróságok, amik dühítenek…
- amikor várni kell valamire…
Amikor a türelmet választod, akkor egy negatív körülményre pozitív módon reagálsz. A türelmetlenségére haragos leszel, túlreagálod a dolgokat, olyanokat gondolsz és teszel, amiket később megbánsz. A harag soha nem fordítja jóra a dolgokat, sőt csak további problémákat okoz. A türelem, sokkal több annál, hogy az ajkadat harapdálod, vagy a szádra csapsz… a türelem egy nagy levegővétel. Azt jelenti, hogy eldöntötted, hogy uralkodsz az érzelmeiden, és nem engeded, hogy az érzelmeid uralkodjanak rajtad. (Rick Warren)
„Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít” (Példabeszédek 16,32)
Egy hírügynökség rovatvezetője, Sydney Harris mesélte egyszer, hogy elkísérte a barátját az újságoshoz, és látta, milyen udvariasan köszön a férfi az újságosnak. Az azonban mogorván, udvariatlanul viselkedett vele, és durván odalökte elé az újságot. Harris barátja udvariasan mosolygott, és kellemes hétvégét kívánt az újságosnak. Ahogy továbbmentek, Harris megkérdezte a barátját: ‘Mindig ilyen durván bánik veled?’
‘Igen, sajnos így van.’
‘Te mindig ilyen barátságos és udvarias vagy vele?’
‘Igen, az vagyok.’
‘Miért vagy ilyen rendes vele, amikor ő olyan barátságtalan hozzád?’
‘Mert nem akarom, hogy ő döntse el, én hogyan reagálok.’
Ez a szelídség. Ez a megzabolázott erő — amikor eldöntjük, hogyan válaszolunk az embereknek. Amikor eldöntjük, hogy reakció helyett hatást gyakorlunk.
Te hagyod, hogy más emberek szabják meg az érzelmi állapotodat? Hagyod, hogy az emberek miatt emelkedjen a boldogság-érzeted szintje, vagy éppen az emberek taszítsanak aggódásba, félelembe vagy haragba? A Példabeszédek 16,32 azt mondja: ‘Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít.’ Az az ember, aki képes uralkodni a hangulatán, erősebb, mint a fallal körülvett városban állomásozó hadsereg. Az viszont, aki nem képes a saját lelkén uralkodni, védtelen, mint a falak nélküli város. Kiszolgáltatott; bárki kénye-kedve szerint bánhat vele.”
(Rick Warren: Isten életet átformáló ereje, Új Remény Alapítvány, Debrecen, 2008. pp. 211-212.)
„Akinek útjaira jóindulattal tekint az Úr, annak még ellenségeit is a jóakaróivá teszi”
(Példabeszédek 16,7)
Egy Mary Bartels nevű asszony háza közvetlenül egy kórház bejáratával szemben volt. Az asszony családja a földszinten lakott, az emeleti szobákat pedig kiadták a kórház járóbetegeinek.
Egyik este egy kimondottan rossz kinézetű idős férfi kopogott be az ajtaján, és megkérdezte tőle, hogy megszállhatna-e nála egy éjszakára. Görnyedt és ráncos volt, feldagadt arca pedig torz, vörös és heges. Elmondta, hogy már aznap dél óta keres kiadó szobát, de eddig nem járt szerencsével. „Talán az arcom miatt – mondta. Tudom, hogy szörnyen néz ki, de az orvosom azt mondta, hogy néhány kezelés múlva már jobb lesz.” Azt is mondta, hogy boldogan elalszik a verandán lévő hintaszékben is. A beszélgetés közben Mary rájött, hogy ennek az apró öreg-embernek amúgy hatalmas szíve van. Bár akkor épp minden szobája foglalt volt, azt mondta neki, üljön le a székre, amíg keres neki egy helyet, ahol majd elaludhat.
Amikor eljött a lefekvés ideje, Mary férje felállított egy kis összecsukható vendégágyat a férfi számára. Amikor az asszony reggel benézett, látta, hogy az ágynemű szépen össze volt hajtogatva, a férfi pedig már kint volt a verandán. Nem kért reggelit sem. Mielőtt még elindult volna a buszhoz, megkérdezte, hogy visszatérhet-e a következő alkalommal is, amikor kezelésre jön. „Nem fogok zavarni – ígérte. Elalszom egy székben is.” Mary biztosította, hogy legközelebb is szívesen látják.
A férfi több évig járt kezelésre, és mindig Maryéknél szállt meg. Közben kiderült, hogy halász, és így mindig vitt nekik ajándékba valamilyen halfélét vagy zöldséget a kertjéből. Máskor pedig postán küldött nekik csomagokat.
Amikor Mary megkapta ezeket a kedves ajándékokat, gyakran gondolt azokra a megjegyzésekre, melyeket a szomszédja tett neki, miután először meglátta a torz, görnyedt öregembert távozni Mary otthonából. „Csak nem fogadtátok be tegnap este azt a borzasztó kinézetű embert? Én bizony elküldtem. Elveszítheted a többi vendéget, ha ilyen embereknek adsz szállást.”
Mary tudta, hogy egy-két vendéget talán elvesztettek, de ezt gondolta magában: „Bárcsak megismerhették volna. Akkor a saját betegségeiket is könnyebben viselték volna.”
A férfi halála után Mary elment az egyik barátjához látogatóba, akinek volt egy melegháza. Amikor végignézett barátja virágjain, észrevett egy gyönyörű, aranyszínű krizantémbokrot, mely meglepő módon egy öreg, rozsdás vödörben növekedett. Barátja elmagyarázta a dolgot: „Kifogytam a cserepekből, és mivel tudtam, hogy ez a virág majd milyen szép lesz, gondoltam nem bánja, ha ebben az öreg vödörben kezd el növekedni. Csak kis ideig kell kibírnia, amíg kiültethetem a kertbe.”
Mary mosolygott, amikor elképzelt egy ehhez hasonló jelenetet a mennyben. Isten e kicsi öregember lelkéhez érve talán ezt mondta: „Itt van egy különösen szép lélek. Talán nem bánja, hogy ebben az apró, torz testben kell növekednie.” De ez már régen volt, és azóta mily magasan állhat ez a kedves lélek Isten kertjében.
Ha nem is ellenségről van ebben a történetben szó, mégis kifejezi azt, amire az Ige gondol! Aki hűséges Istenhez, annak Isten a furcsa helyzetekből is áldást tartogat! A furcsa helyzeteket is a javára fordítja. Miért nem tenne ellenséget jóakaróvá? Ha Jákóbbal és Józseffel is megtette, ma miért ne tenné?
