Megjelent: 2025. szeptember 22.

„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is” (Filippi 2,5)

A becsületesség nem mindig nagy, hősies tettekben mutatkozik meg. Néha abban, hogy nem élsz vissza egy helyzettel, amikor minden lehetőséged meglenne rá.

A második világháborúban vagyunk. Két család élt egy kis amerikai városban. Mind a ketten virágok nemesítésével és termesztésével foglalkoztak. És miután ketten foglalkoztak ezzel az egész településen, a piacon mind a ketten el tudták adni az árut. Jóban is vannak egymással. Az egyik család sok száz éve ott élt az újvilágban, a másikuk egy japán család, akik csak két-három nemzedék óta vannak ott. Igen ám, de jött 1944-ben a Pearl Harbour-i Japán bombázás, egyszer csak egyik napról a másikra minden japán ellenséggé vált Ezt a családot elvitték hadifogolynak, és karanténba zárták őket. A család mindenét elvesztette, több nemzedéknyi munka ment kárba. Amikor vége lett a háborúnak, 1945 végén visszament a japán família oda, ahol a kertészetük volt. Meg akarták nézni legalább a romokat, azt, ami a kertészetből maradt.  És akkor odaérve, a romok helyett azt látják, hogy minden úgy néz ki, mint hogyha ott lettek volna. Nem értik, hogy mi történt. Bekopognak a másik kertészhez, akivel jóba voltak, és kérdik, hogyan lehetséges mindez? A másik kertész így válaszolt: Tudjátok, mi nem üzentünk hadat egymásnak. Mi mindig is testvérei voltunk egymásnak, és amikor titeket elvittek, mi úgy döntöttünk, az egész nagycsalád, hogy a ti kertészeteteket is tovább fogjuk éltetni. Ezért ugyanúgy gondoskodtunk róla, mint a sajátunkról. Majd a házigazda odamegy a fiókhoz, kihúzza, egy köteg pénzt odaad ennek a japán családnak. Azt mondja: Mi ugyanúgy elvittük a ti árutokat is a piacra, ez a tiétek. Üdvözlet itthon!

Becsületesnek lenni gyakran azt jelenti, hogy akkor is tisztességesen cselekszel, amikor senki nem látja, és senki nem kérhetné számon. Gondoljátok végig. Csináltak bármi hihetetlen dolgot? Nem. Csak nem lopták el a japán család kertjét, meg a pénzét (mert ezt is megtehették volna). Hiszen senki nem garantálta, hogy visszajönnek még. Gondozták, eladták a termést, és a pénzt félrerakták. Nem maguknak. És itt ez a kulcs. A Lélek ugyanis ezt végzi el: az önzést alakítja át. És amikor az önzés szeretetté változik, ott történik meg a csoda! Ez a Szentlélek csodája, hogy nem magad körül forgolódsz többé, hanem a másik fontossá válik, olyanná, akiért áldozatot hozni már nem vagy lusta. Ez nem csupán emberség, hanem Krisztus jelleme: a Lélek munkája, ami az önzést szeretetté formálja. A becsület próbája nem akkor jön, amikor könnyű tisztességesnek lenni, hanem amikor senki nem venne észre, ha másként tennél.

Beszélgetős kérdések:

1. Volt már, hogy kísértésbe estél, hogy „kihasználj” egy helyzetet, mert úgysem tudná meg senki? Mi lett a vége?
2. Miért olyan értékes a becsületesség, ha egyszerűen el is lehetne sumákolni dolgokat?

Kihívás mára: Ma figyeld meg, lesz-e olyan helyzeted, ahol senki nem ellenőriz, mégis dönthetsz tisztességesen — és válaszd a becsület útját!

Megjelent: 2025. szeptember 19.

„Ne a magatok hasznát keressétek, hanem másokét is.” (Filippi 2,4)

A barátságosság nem csak szép gesztusokban mérhető, hanem abban is, hogy észrevesszük a csendben maradókat, a háttérben lévőket, és odafordulunk hozzájuk. Néha egy apró figyelmesség egész életre szóló változást hozhat.

Egy középiskolai osztályban volt egy fiú, Marci, aki mindig a hátsó padban ült. Nem volt vele gond, de nem is kereste senki a társaságát. Nem hívta senki focizni, a csoportos feladatoknál pedig gyakran maradt ő az utolsó, akit bevettek. Egyik nap az osztály új tanára bejelentette: „Mindenkinek legyen társa a következő projekthez.” Marci már előre tudta, hogy egyedül fog maradni… amikor az egyik népszerű fiú, Ádám, odalépett hozzá, és csak annyit mondott:

– Szia, van kedved velem dolgozni? Marci arca felragyogott. Ez az egyszerű kérdés elég volt ahhoz, hogy kinyíljon, és később az egész osztályban több barátja is legyen.

Pár évvel később, az érettségi után, Marci egy köszönőlevelet írt Ádámnak: „Nem tudod, mekkora ajándék volt nekem az a nap, amikor odajöttél hozzám. Az volt az első alkalom, hogy úgy éreztem: számítok valakinek.”

Barátságosnak lenni gyakran nem hősies, nagy tetteket jelent, hanem apró figyelmességeket — de ezek mögött Jézus szíve dobog. Ő észrevette a háttérben állókat: a vámszedőt a fán, a vak koldust az út szélén, a magányos asszonyt a kútnál. Amikor másokat előrébb engedsz, helyet csinálsz nekik az életedben, akkor valójában Isten országának értékeit éled meg. Lehet, hogy valakinek az egész önértékelése azon múlik, hogy ma odafordulsz-e hozzá, vagy sem.

Beszélgetős kérdések:

1. Te észre szoktad venni a magányos, háttérbe húzódó embereket?
2. Miért fontos, hogy a „barátságos” ne csak a barátaidra vonatkozzon, hanem mindenkire?

Napi kihívás: Figyeld meg ma, ki az, aki kicsit „láthatatlan” a közösségedben — és tégy lépéseket felé.

Megjelent: 2025. szeptember 18.

„Ne tévelyegjetek: a jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” (1Korinthus 15,33)

Mindannyian hasonlítunk valakire — de nem mindig tudatosan választjuk meg, kire. A környezetünk, a barátaink, a társaságunk lassan formál minket, sokszor észrevétlenül.

1954-ben egy kisfiút találtak a balrampuri kórház mellett Indiában. Az orvosok tanácstalanul álltak a kisfiú állapota láttán, és számos vizsgálat után sem tudták eldönteni, hogyan kezeljék.

A fiú térdén és kezén meg volt keményedve a bőr, mintha fiatal életének nagy részét mezítláb töltötte volna. Szörnyen hegyes fogai voltak, az ínyében repedések, amit arra utaltak, hogy kőbe vagy nagyon kemény fába harapott. A tarkóját sebek borították, ami arra utalt, hogy hegyes fogú állatok hurcolták a nyakánál fogva. Nem beszélt érthető nyelven, és senkivel sem volt képes kommunikálni. A kórházi személyzet elnevezte Ramunak.

Ramut nem érdekelték más gyerekek, a felnőttektől pedig kifejezetten rettegett. Egy nap azonban a kórház egyik gondozója elvitte Ramu néhány más gyerekkel együtt az állatkertbe. A dolgozó észrevette, Ramu rendkívül izgatott lett, amikor meglátta a farkas ketrecet. Úgy tűnt, hogy képes kommunikálni a farkasokkal.

Ez kísérletezésre késztette az orvosokat. Észrevették, hogy Ramu nem issza a tejet a pohárból, hanem lefetyeli. Az ételt széttépte, és órákig rágcsálta a csontokat. Az orvosok végül arra jutottak, hogy Ramu egy ghaida ka bacha volt, vagyis farkasfiú, aki a vadállatok között nőtt fel, ezért inkább farkasként viselkedett, mint emberként. (Wayne Rice: Fején a szöget 4., 210-211.o)

Ramu nyilván nem volt farkasfiú. Ember volt – olyan kisfiú, mint az összes többi – „félelmetes és csodálatos” alkotás (Zsoltár 139,14), a mennyei Atya képmására teremtve. Csak farkasok között nőtt fel, ezért olyanná vált, mint azok. Lehet, hogy neked nem kell amiatt aggódnod, hogy farkasszerű jellegzetességek alakulnak ki nálad, de ha hagyod, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik nem osztoznak a te meggyőződéseidben és értékrendedben, azt kockáztatod, hogy te is olyanná válj, mint ők. Az 1 Korinthus 15,33 emlékeztet bennünket: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” Ha olyan emberekkel vesszük körül magunkat, akik nem osztoznak a hitünkben és értékeinkben, és engedjük, hogy ők legyenek ránk a legnagyobb hatással, lassan mi is olyanná válhatunk, mint ők. A barátságos ember nem csak kedves, hanem tudatosan választja a társaságát. Jézus is úgy élt, hogy a bűnösöket szerette és kereste, de a legközelebbi barátai (a tanítványok) osztoztak az Atya akaratában. Nem mindegy, hogy ki formál téged — mert végül olyanná válsz, mint akik körül vesznek.

Beszélgetős kérdések:

1. Volt már, hogy észrevetted: kezded átvenni valakinek a szokásait, beszédstílusát, gondolkodásmódját?
2. Hogyan tudod úgy megőrizni a hitedet, hogy közben szeretettel jelen vagy azok között is, akik máshogy gondolkodnak?

Napi kihívás: Gondold át: kik azok az emberek, akik a legnagyobb hatással vannak rád? Segítenek közelebb kerülni Jézushoz, vagy eltávolítanak Tőle?

Megjelent: 2025. szeptember 17.

„Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” (Efézus 4,29)

Az, hogy mit mondunk másokról, sokszor többet árul el rólunk, mint róluk. A barátságosság nemcsak a jelenlétünkben, hanem a távollétükben is megmutatkozik: akkor, amikor valaki nincs ott, hogy megvédje magát.

Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása miatt. Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:

- Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?

- Várj egy pillanatot! - válaszolt Szókratész. - Mielőtt bármit mondanál, szeretném ha megfelelnél - három kérdésre. Ezt hívják a tripla szűrőnek. Az első szűrő az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit mondani akarsz igaz?- Nem. - Válaszolta az ember. - Éppenséggel csak hallottam róla, és...

- Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy nem.

Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?

- Nem, épp ellenkezőleg...

- Szóval - folytatta Szókratész - valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz. Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van: a Hasznosság. Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem?

- Nem igazán.

- Nos - vonta le a következtetést Szókratész - ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?

A pletyka olyan, mint a lassan szivárgó méreg: először észrevétlen, de szépen lassan megmérgezi a kapcsolatokat. A barátságos ember nem ad helyet annak, hogy igaztalan, rosszindulatú vagy felesleges beszéd áramoljon rajta keresztül. Jézus szavai szerint „a szív teljességéből szól a száj” (Lk 6,45). Ha a szívünkben szeretet van, akkor a szavaink is építeni fognak.  A te beszéded mennyire erősít másokat? Szavaid bátorítanak, vagy elcsüggesztenek? Felemelsz vagy lerombolsz másokat? Lehet, hogy ma te vagy valakinek az egyetlen „védelmi vonala” a pletykával szemben.

Beszélgetős kérdések:

1. Volt már, hogy mások rólad mondtak valótlan vagy rosszindulatú dolgokat? Hogyan élted meg?
2. Hogyan reagálhatunk úgy a pletykára, hogy ne vigyük tovább?

Kihívás mára: Mielőtt bármit mondasz valakiről, tedd fel magadnak a három kérdést: Igaz? Jó? Hasznos? Ha nem, inkább ne mondj semmit.

Megjelent: 2025. szeptember 16.

„A szelíd válasz elfordítja a haragot, a bántó szó viszont felgerjeszti azt.” (Példabeszédek 15,1)

Lehet, hogy nem gondolunk bele, de a szavaink sokszor erősebbek, mint egy ütés. Egy rosszul kimondott mondat mély nyomot hagyhat valakiben — és nem biztos, hogy teljesen eltűnik.

Volt egyszer egy kisfiú, akinek igen rossz természete volt. Az apja adott neki egy zacskó szöget, hogy mindannyiszor, amikor elveszíti a türelmét, vagy veszekszik valakivel, üssön egy szöget az udvar végében lévő kerítésbe. Az első napon 37 szöget ütött a fiú a kerítésbe. Az elkövetkezendő hetek során megtanult uralkodni magán, és a kerítésbe ütött szögek száma napról napra csökkent: felfedezte, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mint szöget ütni a kerítésbe. Végül elérkezett a nap, amikor a fiú egyetlenszöget sem ütött be a kerítés fájába.

Ekkor megkereste apját és elmesélte, hogy már egyetlen szöget sem kellett a kerítésbe ütnie. Ekkor az apja azt mondta neki, hogy minden nap amikor megőrzi nyugalmát húzzon ki egy szöget a kerítésből.  A napok teltek, amikor egy nap a fiú közölte apjával, hogy már egy szög sincs a kerítésben. Az apa elkísérte a fiát a kerítéshez és így szólt:

- Édes fiam, te igen becsületre méltóan viselkedtél, de nézd csak meg, mennyi lyuk van ezen a kerítésen! Ez már soha sem lesz olyan, mint azelőtt! Amikor összeveszel valakivel, és amikor egy gonosz dolgot mondasz neki, megbántod őt, ugyanolyan sérüléseket hagysz benne, mint ezek itt a kerítésen.  Mindegy hányszor kérsz bocsánatot, a sérülés ott marad. A szavakkal okozott seb is olyan, mint a fizikai seb.

Barátságos embernek lenni nem csak azt jelenti, hogy mosolyogsz és kedves vagy, hanem hogy vigyázol a szavaidra és a tetteidre. Jézus is arra hív, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak (Mt 7,12). Egy igaz barát nem hagy mély sebeket maga után — inkább gyógyítja a meglévőket. A szavak gyógyíthatnak is, de sebezhetnek is. A kérdés: melyikre használod őket? Lehet, hogy valakinek a szívében most is ott van egy „szög”, amit te vertél be régen.

Beszélgetős kérdések:

1. Mikor érezted úgy, hogy egy mondat mély nyomot hagyott benned?
2. Hogyan tudnál tudatosabban vigyázni a szavaidra?

Napi kihívás: Gondold végig: kinek kellene ma bocsánatot kérned, vagy kinek kellene jó szavakkal gyógyítani a szívét?

Megjelent: 2025. szeptember 15.

„Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (János 15,13)

A barátság nem csak szelfikből, közös bulikból vagy vicces mémekből áll. A barátság próbája akkor jön, amikor választanod kell: magadat helyezed előtérbe, vagy a másikat.

Kay Poe és Esther Kim kiskoruktól kezdve legjobb barátnők és kemény vetélytársak voltak a taekwondo-ban. Mindketten olimpiai álmokat kergettek, és egyszerre jutottak el az amerikai válogató döntőjéig. Egy meccsel a végső győzelem előtt Kay térdkalácsa kificamodott. Bár hatalmas fájdalommal megnyerte a fordulót, a döntőben barátnője, Esther ellen kellett volna küzdenie — sérülten esélye sem volt. Esther tudta, hogy így automatikusan övé lenne az olimpiai hely.

Elképesztő szeretetet és áldozatkészséget tanúsítva Esther úgy döntött, lemondja a végső meccset. és átengedi a győzelmet sérült barátnőjének. Feladta saját álmát az olimpiával kapcsolatban, hogy Kay megvalósítsa az övét.

Amikor beszámolt Kay-nek a döntéséről, a lány tiltakozott:

- Ne merészelj vitatkozi velem erről! – mondta neki Esther. Egymást átölelve sírtak. – Kérlek, ne gondold, hogy eldobom az álmaimat! – mondta Esther. – Ez nem így van! Beléd helyezem az álmaimat!

Esther aláírta a pontozólapot, visszamondta a mérkőzést. A két barátnőnek meg kellett hajolnia egymás előtt a szőnyegen, hogy hivatalos legyen a dolog. Kay az edzője segítségével odaállt a szőnyeg egyik végére. Esther szembeállt vele. Mire odaértek a középen álló bíróhoz, mindkettőjük könnyei csorogtak. A két fiatal nő meghajolt. A bíró kihirdette, hogy Kay Poe a győztes. Azután a két nő zokogva egymásba karolt. Ahogy együtt lassan lelépkedtek a szőnyegről, a taekwando bírák felálltak és meghajoltak, a szurkolók pedig mindkettőjüket megtapsolták.

Esther később így nyilatkozott a döbbent újságíróknak: Nem csak egyféleképpen lehet valaki bajnok. (Wayne Rice: Fején a szöget 4., 224-226.o.)

Jézus a barátságról nem felszínes kapcsolatként beszél. Azt mondja: a legnagyobb szeretet az, ha valaki önként lemond a saját előnyéről a másik javára. Ez a barátságos szív lényege: nemcsak kedves szavakban, hanem áldozatvállalásban mutatkozik meg. Barátságosnak lenni nem mindig könnyű. Van, hogy jelentős árat kell fizetni érte — akár lemondani valamiről, ami neked fontos. De ezek a pillanatok formálnak minket Jézushoz hasonlóvá, aki értünk mindent feladott. Lehet, hogy ma nem az olimpiai álmaidról kell lemondanod — de talán a büszkeségedről, az igazadhoz való ragaszkodásról, vagy az első helyről egy barátod érdekében. Te mit tennél meg a barátaidért?

Beszélgetős kérdések:

1. Volt már olyan helyzet, amikor valaki érted áldozott? Hogyan hatott rád?
2. Mi a legnehezebb része annak, hogy a barátod érdekét a sajátod elé helyezd?

Kihívás mára: Figyeld meg, mikor kerülhetsz ma olyan helyzetbe, hogy a másikat előrébb engedd magadnál — és tedd meg!

Megjelent: 2025. szeptember 12.

„A jótéteményben pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk.” (Galata 6,9)

Vannak helyzetek, amikor úgy érzed: bármit teszel, semmi sem változik. Olyan, mintha a munkád, a hited, az imáid mind a semmibe mennének. Pedig lehet, hogy a változás már elindult — csak még nem látod.

A kínai bambusz különleges növény. Amikor elültetik, az első évben semmi látható nem történik — csak gondozni kell, locsolni, gyomlálni. Második év: még mindig semmi. Harmadik év: ugyanaz. Negyedik év: semmi változás. De az ötödik évben, mindössze hat hét alatt, akár 25 métert is nő! A gyökerei éveken át mélyre hatoltak, hogy megtartsák ezt a gyors növekedést.

Az állhatatosság azt jelenti: akkor is folytatod a jót, amikor még nem látsz eredményt. Sokszor Isten előbb mélyre engedi a gyökereidet, hogy amikor jön a növekedés ideje, megtartsd azt. Ha idő előtt feladod, lehet, hogy pont a beteljesedés előtt állsz meg. Lehet, hogy a „semmi” időszaka épp az a szakasz, amikor Isten készít fel a legnagyobb áttörésre.

Beszélgetős kérdések:

1. Miért nehéz folytatni, ha nincs látható siker?
2. Hogyan tudsz bízni Isten időzítésében?

Kihívás mára: Válassz egy dolgot, amit már régóta hűségesen csinálsz, és ma új szívvel folytasd — akkor is, ha nem látod még az eredményt.

Megjelent: 2025. szeptember 11.

„Hiszen tudjátok, hogy hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez, az állhatatosság pedig tökéletessé teszi a cselekedetet.” – (Jakab 1,3)

A legtöbben már a tizedik próbálkozás után feladjuk. De mi lenne, ha minden próbálkozást egy lépéssel közelebbinek látnánk a megoldáshoz?

Edisonnak több mint tízezer próbálkozásból sikerült megalkotnia az első használható szénszálas izzólámpát.

Arra már rájött, hogy üvegbúra alatt, vákuumban kell elektromos árammal izzítani egy szénszálat, és az fényt ad, de nem talált alkalmas anyagot, ami elszenesítve elég sokáig működött volna. Ezért aztán egy időben mindent szenesítettek, ami csak a kezük ügyébe került. Amikor Edison egy régi gyerekkori ismerőse érkezett a Menlo-parkba (ez volt Edison laboratóriumának a neve), akinek rőt szakálla volt, ebben is egy újabb lehetőséget látott: “rőt szakállat még nem próbáltunk.” És már vágták is le a szakállát, és vitték szenesíteni.

Körülbelül a kétezredik kísérlet után riportot készített Edisonnal egy francia újságíró, aki ezt kérdezte: „Mister Edison! Nem kellene ezt abbahagyni? Önnek van kétezer sikertelen kísérlete. Látszik, hogy ez nem fog menni.”

Mit felelt erre Edison? „Uram, ön téved. Nekem nincs egyetlen sikertelen kísérletem sem. Nekem van kétezer sikeres kizárásom.”

Az állhatatosság a kudarcokhoz való hozzáállásodban mutatkozik meg. Minden „nem sikerült” egy lépés, ami közelebb visz ahhoz, ami működni fog. Isten nem siet — Ő formálja benned a kitartást, hogy a célba érve erősebb és bölcsebb legyél. A kérdés nem az, hogy hányszor buktál el, hanem az, hogy hányszor álltál fel, és mentél tovább Istennel.

Beszélgetős kérdések:

1. Mi segít újra és újra felállni egy kudarc után?
2. Miben kellene ma újra nekifutnod, ahelyett, hogy feladnád?

Napi kihívás: Ne hagyd abba azt, amiről tudod, hogy jó és helyes, még ha eddig nem is láttad az eredményét.

Megjelent: 2025. szeptember 10.

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” (2Timóteus 4,7)

Van különbség a makacsság és az állhatatosság között. Az egyik a saját fejed után megy bármi áron, a másik Isten útján marad bármi áron.

Egy farmer, ahogy egy nap az úton haladt, egy hirdetést pillantott meg a helyi repülőtérnél, amelyen ez állt: Tapasztalja meg a repülés izgalmát! A farmer azt gondolta magában: Holnap lesz a feleségem születésnapja. Ez biztosan egy szép születésnapi ajándék lenne.

A farmer bement a reptérre, és hamarosan talált is egy pilótát, aki hajlandó volt őt és feleségét elvinni egy repülésre a farmjuk felett. A pilótának egy kisebb, nyitott pilótafülkés repülője volt, ami minden bizonnyal kellő izgalmat nyújthat a feleségének, de az ár túl magas volt. A farmer sokáig alkudozott a pilótával, ragaszkodva ahhoz, hogy alacsonyabb legyen a tarifa. A pilóta végül engedett, de egy feltétellel: ha a farmer megígéri, hogy sem ő, sem a felesége nem szól egy szót sem az egész repülőút alatt. Egyetlen hangosan kimondott szó, a legrövidebb is, megnöveli a viteldíjat az eredetire. A farmer elszántságát, hogy feleségét a repülés izgalmában részesítse, csak azon elszántsága múlta felül, hogy minél kevesebbet költsön, így aztán ráállt az alkura.

Másnap reggel ők hárman felszálltak a repülővel, és nemsokára a magasban szárnyaltak. A pilóta tudta, hogyha bevet néhány hullámvasút-ereszkedést és fordulást, a hátsó ülésen lévőknek mindjárt megered a nyelve, és akkor kérheti az eredeti árat.

Ebből a megfontolásból bukott és fordult, emelkedett és ereszkedett, még néhány hurkot is vetett. De hátul egy pisszenés sem hallatszott. Semmi sikoly, semmi jajgatás, csak mélységes csend.

Leszállás közben a pilóta, csodálkozva utasai elszántságán, hátrakiáltott a farmernek:

- Nem hittem volna, hogy szó nélkül megállják. Hiszen úgy buktam, fordultam, emelkedtem és ereszkedtem, mint még soha, de maguk ketten végig csendben maradtak. Azt hiszem, nyertek!

Az öreg farmer visszakiáltott:

- Hát, majdnem te nyerted meg, fiam! Majdnem nyertél. Nem sok hiányzott hozzá, hogy felüvöltsek, amikor a feleségem kiesett. (Wayne Rice: Fején a szöget 1., 223-225.o)

Az öreg farmer eltökélte magában, hogy eléri feltett célját. El is érte, de olyan áron, amivel valószínűleg maga sem számolt. Néhányan közülünk hasonlítanak a farmerre. Megdöbbentő elszántsággal tudunk küzdeni, hogy úgy sikerüljenek dolgaink, ahogy elképzeltük. Engedjük, hogy a büszkeség és csökönyösség megakadályozzon abban, hogy a józan észre hallgassunk, vagy azt tegyük, amiről tudjuk, hogy helyes.

Te is ilyen vagy időnként? Tudod, hogy mi Isten akarata, de te mást akarsz. Hamarosan összeütközik a két akarat. Ki fog győzni? Az igazság az, hogy megnyerhetsz néhány csatát, de mindig el fogod veszíteni a háborút. Ha erős akaratú, határozott ember vagy, Istennek szüksége van rád! Isten át akarja formálni az elszántságodat, és abba az irányba terelgetni, hogy Krisztus szolgálatára irányuljon, és hozzá ragaszkodj, bármi jöjjön is. Isten olyan embereket keres, akik makacsul visszautasítják azt, hogy elforduljanak Jézus Krisztustól. Vizsgáld meg: amit most mindenáron el akarsz érni, az biztos, hogy Isten akarata?

Beszélgetős kérdések:

1. Hogyan különböztetheted meg a makacsságot az állhatatosságtól?
2. Volt már, hogy Isten más irányba vitt, mint amit te terveztél?

Napi kihívás: Ma figyeld meg magadban, hogy van-e olyan helyzet, ahol inkább makacs vagy, mint állhatatos.Írd le egy mondatban, mi az a dolog, amit mindenáron el akarsz érni mostanában (pl. egy vita megnyerése, jó jegy, bizonyítás valakinek). Ezután tedd fel magadnak a kérdést: Ez tényleg Isten akarata, vagy csak az én büszkeségem?

 „Uram, szeretném, ha a makacsságomból állhatatosságot formálnál. Segíts, hogy a Te utadon maradjak bármi áron!” 

Megjelent: 2025. szeptember 09.

„Megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.” (Filippi 4,11)

Néha nem tudsz változtatni a helyzeteden, de mindig változtathatsz azon, hogyan nézel rá. Az, ahogyan értelmezed a dolgokat, akár teljesen átformálhatja a napodat.

Valaki hallott egy kisfiút magában beszélni, miközben peckesen járkált a hátsóudvarban, fején baseballsapkával, kezében ütővel és labdával. „Én vagyok a világ legügyesebb ütőjátékosa!" - jelentette ki. Feldobta a labdát, meglóbálta az ütőt, és melléütött.

- Első ütés! - kiáltotta.

Rendíthetetlen nyugalommal felvette a labdát, és újból azt mondta: „Én vagyok a világ legügyesebb ütőjátékosa!" Azzal feldobta a labdát. Amikor lefelé esett, újból felé csapott, és elszúrta. - Második ütés! - kiáltotta.

Ezután rövid szünetet tartott, hogy gondosan megvizsgálja az ütőjét és a labdáját.

Köpött egyet a markába, majd összedörzsölte kezeit. Megigazította a sapkáját, és még egyszer azt mondta: „Én vagyok a világ legügyesebb ütőjátékosa!" Azzal ismét feldobta a labdát, és felé ütött. Elvétette. „Harmadik ütés! Hűha!" - kiáltotta. „Én vagyok a világ legügyesebb adogatójátékosa!"  (Wayne Rice: Fején a szöget 1., 111-112.o.)

Az állhatatosság nem csak kitartás, hanem a hozzáállásod ereje. A hozzáállásod határozza meg, hogy milyen hatással vannak az életedre a körülmények és hogy hogyan éled meg azokat. A kisfiú körülményei nem változtak, de optimista beállítottsága arra késztette, hogy bizakodóan értelmezze a történteket. Tudsz-e valamit tenni annak érdekében, hogy megváltoztasd a körülményeket? nem mindig tudod megváltoztatni ami körülötted van, de mindig eldöntheted, hogy a remény szemével nézel-e rá!!!

Beszélgetős kérdések:

1. Volt olyan helyzeted, amikor csak a hozzáállásod segített talpon maradni?
2. Hogyan tanulhatod meg „átkeretezni” a kudarcokat?

Napi kihívás: Ma figyelj oda arra, hogyan reagálsz, amikor valami nem úgy sikerül, ahogy szeretted volna. Írj fel este három dolgot, ami először kudarcnak tűnt, de próbáld meg átkeretezni őket úgy, hogy meglásd bennük a tanulási lehetőséget, az apró örömöt, vagy a humort! Ez a feladat segíthet abban, hogy átkeretezd a kudarcot, és a hozzáállásodon keresztül formáld a napodat.

Megjelent: 2025. szeptember 08.

„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.” (Jakab 1,2–3)

Ezen a héten a következő jellemmel foglalkozunk: Á, mint ÁLLHATATOS. De mit is jelent ez?

Egyszer egy gazdálkodó öszvére beleesett egy kiszáradt kútba. Amikor a gazda meghallotta az öszvér ordítását, és látta, hogy mi történt, úgy döntött, hogy sem az öszvér, sem a kút nem ér annyit, hogy kimentse az állatot.

Összehívta a szomszédait, és segítséget kért tőlük, hogy betemessék az öreg öszvért, és véget vessenek a kínlódásának.

Az öreg öszvér először nagyon zaklatott lett. Te is az lennél, ha egy mély lyukban lennél, és az emberek elkezdenének földet dobálni rád! Ám ahogy hullott a föld a hátára, az öreg öszvérnek támadt egy gondolata. Úgy döntött, ahányszor egy lapát föld a hátára kerül, ő lerázza, és rálép, így is lett.

Ahogy a föld hullott a kútba, az öreg öszvér folyton lerázta, és rátaposott.

Néhány órával később a kikerült öszvér végül kilépett a kútból. Amivel be akarták temetni, az valójában segített neki.                          (Wayne Rice: Fején a szöget 4., 239.o.)

Az állhatatosság nem azt jelenti, hogy nem érnek bajok, hanem azt, hogy nem hagyod, hogy a bajok betemessenek. A hívő ember a terheket lépcsőként használja — minden nehéz helyzetben lehetőség van növekedni. Jakab apostol szerint a próbák formálnak, megerősítenek, és felkészítenek arra, hogy Isten használhasson. Lehet, hogy épp az a dolog, ami most a legjobban nyomaszt, az lesz az a lépcső, amin feljebb lépsz Istenhez.

Beszélgetős kérdések:

1. Volt már olyan az életedben, hogy egy nehézség később áldássá vált?
2. Hogyan tudsz „lerázni” egy terhet, ahelyett, hogy maga alá temetne?

Napi kihívás: Amikor ma nehézség ér, kérdezd meg: „Uram, mit akarsz ezzel formálni bennem?”

Megjelent: 2025. szeptember 05.

„Aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lk 18,14)

Volt már olyan, hogy két ember közül kellett választanod, ki a „jobb” vagy „szimpatikusabb”? Talán a suliban, ha összeveszett két barátod, vagy amikor csapatot választottatok. Néha nagyon egyértelműnek tűnik, ki a „jófiú” és ki a „rosszfiú” — aztán kiderül, hogy nem is olyan egyszerű…

¹⁰Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. ¹¹A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. ¹²Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. ¹³A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! ¹⁴Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik. (Lukács 18, 10-14)

Ez a történet könnyen összezavarhat minket. Ki a jó, ki a rossz? A farizeus vallásos, példamutató életet él, mégis Jézus nem őt állítja elénk példaként. A vámszedő pedig, bár őszinte, a kor pénzügyi maffiájának tagja volt — erőszakos, pénzéhes, könyörtelen.

Jézus nem azért mondta ezt a példázatot, hogy az egyik embert szeressük, a másikat meg utáljuk, hanem hogy lássuk: nem a külső teljesítmény, nem a jó cselekedeteink száma a legfontosabb, hanem az, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel.

A farizeus hibája itt nem az, hogy jó dolgokat tesz, hanem az, hogy miközben ott áll a templomban, nincs valódi kapcsolata Istennel. Olyan, mintha egy telefont tartana a kezében, de nem lenne vonal. Beszél, de nem beszélget.
A vámszedő viszont — minden hibája ellenére — lehajtott fejjel, őszintén, alázatosan áll meg Isten jelenlétében, és így fordul Istenhez. És ez a különbség: az egyik magáról beszél, a másik Istenhez beszél. Az egyik a saját nagyságát mutatja, a másik Isten irgalmát keresi.

Akkor mi lenne az az út, amin szeretné Jézus, hogy járjunk? Mi az a jellem, amit szeretne Jézus, hogy elsajátítsunk? Nos, ha kicsit belenézünk ebbe a példázatba, akkor megláthatjuk, hogy valami rögtön az elején feltűnik – így kezdődik: "Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta …" – és így fejeződik be: „aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” Az elbizakodottsággal és lenézéssel szemben az alázatot állítja Jézus elénk.

Az alázat azt jelenti: tudom, ki vagyok — a hibáimmal együtt —, és tudom, hogy Isten kegyelmére van szükségem. Nem magamat hasonlítom másokhoz, hanem Istennel keresem a kapcsolatot.

Beszélgetős kérdések:

1. Szerinted miért gondolta a farizeus, hogy ő jobb a vámszedőnél?
2. Te hogyan tudod gyakorolni az alázatot a barátaiddal vagy az osztálytársaiddal?

Napi kihívás: Figyeld meg, ma hányszor jut eszedbe másokról véleményt mondani („ő jobb”, „ő rosszabb”). Próbáld meg Isten szemével nézni őket — és magadat is!

Megjelent: 2025. szeptember 04.

 „Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel...” (Fil 2,6-7).

Joe-t mindenki a környéken reménytelen részegesként ismerte. Egy nap mégis eljutott egy missziós alkalomra, ahol Isten olyan erővel érintette meg, hogy teljesen megváltozott. Nem lett belőle híres tanító vagy szónok, de valami sokkal fontosabb történt: az élete tele lett szeretettel és alázattal. Joe bármit megtett, amire szükség volt. Felmosott, vécét pucolt, megetette a gyengéket, ágyba fektette a betévedt hajléktalanokat. Mindig mosolygott, és hálás volt, hogy segíthet. Nem válogatott — mert tudta, hogy Jézus sem válogatott, amikor Őt szolgálta.

Egyik este, amikor a missziós igazgató esti evangelizációs üzenetét mondta el a csöndes, fásult emberek szokásos tömegének, akik lecsüggesztett fejjel ültek ott, az egyik férfi felnézett, előrejött, és letérdelt, Istenhez kiáltva, hogy változtassa meg. A bűnbánó iszákos egyre azt kiabálta: „Ó, Istenem, tegyél olyanná, mint Joe! Tegyél olyanná, mint Joe! Tegyél olyanná, mint Joe! Tegyél olyanná, mint Joe!"

A misszió igazgatója odahajolt hozzá, és azt mondta: „Fiam, azt hiszem, inkább azt kellene imádkoznia: "Tegyél olyanná, mint Jézus!"

A férfi zavartan nézett az igazgatóra, és megkérdezte: „Ő olyan, mint Joe?" (Wayne Rice: Fején a szöget 2., 160.o.)

Ez a kérdés döbbenetes. Képzeld el, ha valaki először látna téged — és azt mondaná: „Ha Jézus ilyen, mint te, akkor én is akarom!” Az alázat nem arról szól, hogy magunkat lekicsinyítsük, hanem hogy önként alacsonyodjunk le mások szolgálatáért. Pál így ír Jézusról: „Nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel.” (Fil 2,6–7) Az alázat a csendes, következetes szolgálatban látszik. Nem a tapsra vár, hanem arra, hogy Isten örüljön annak, amit tettünk.

A cél az, hogy az emberek Jézust lássák bennünk, hogy Őt tükrözzük vissza. Lehet, hogy valaki számára te vagy az egyetlen Jézus, akit valaha lát. Lehet, hogy ma te vagy valakinek az egyetlen „Jézus-kép”. Lehet, hogy ma valaki rajtad keresztül dönt arról, hogy érdemes-e Istent keresni. Mit fognak látni? Egy önző, fáradt, kapkodó embert — vagy egy Jézusra hasonlító, szeretettel teli szívet?

Beszélgetős kérdések:

1. Miért könnyebb „nagy” dolgokban szolgálni, mint észrevétlen apróságokban?
2. Hogyan tudnád ma megmutatni Jézus alázatát a saját környezetedben?

Napi kihívás: Tedd ma úgy a dolgaidat, hogy este, ha valaki rád gondol, azt mondhassa: „Ő olyan, mint Jézus.”

Megjelent: 2025. szeptember 03.

„És bár különböző tagok, mégis egy test vagyunk.” (1Kor 12,20)

Volt már olyan, hogy úgy érezted: „Senki sem figyel rám. Amit én csinálok, az úgyis jelentéktelen”? Talán az osztályban, a családban vagy a baráti társaságban. Mintha észre sem vennék, hogy ott vagy… Ilyenkor könnyű azt gondolni: „Ha nem számítok, akkor minek csináljam tovább?” De ma megtudjuk, hogy Isten szerint nincs „jelentéktelen” ember — még a legkisebb is fontos része a nagy egésznek.

A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt:
- Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés...
A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit.
- Megőrültél, kiscsavar! Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk!
A vasgerendák nem hittek a fülüknek:
- El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is!
Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón.
- A kiscsavar forgat valamit a fejében! Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolattól is remegni kezdett, a kiscsavar kieshet a lyukból...
A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldenek a kiscsavarnak.
- Nagyon kérünk, légy szíves, maradj nyugton. Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt! Ne tedd ezt velünk!
Ez hízelgett a kiscsavar büszkeségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő ennyire fontos a többiek számára. Visszaüzente: - Maradok, ahol vagyok!  (Rudyard Kipling nyomán)

Ez a kis csavar bizony elgondolkodtató példát ad nekünk. Az iskolában, a családban vagy a gyülekezetben sokszor nem látjuk azonnal, mi értelme annak, amit teszünk. Egy mosoly, egy bátorító szó, egy segítő kéz… apróságnak tűnik. De Isten pont ezekből építi fel az Ő „hajóját”.

A Biblia „testként” beszél rólunk, ahol minden tagnak megvan a maga feladata. Egyik sem fontosabb vagy értéktelenebb a másiknál. Az alázatos ember nem azt kérdezi: „Mikor leszek híres?”, hanem azt: „Uram, hűséges vagyok-e ott, ahová Te tettél?” Alázatosnak lenni azt is jelenti: ott maradni, ahol Isten elhelyezett. Nem kevesebbre és nem többre vágyva, mint amit Ő bízott rád. Sokszor a világ azt sugallja: ha nem látnak, nem számítasz. De Isten a szívedet vizsgálja, és látja a benned levő értékeket! A hajó nem érne célba, ha a kis csavar nem tenné a dolgát — ugyanígy a te szereped is kulcsfontosságú a családban, az osztályban, a gyülekezetben. Lehet, hogy épp a te csendes kitartásodon múlik, hogy mások célba érjenek.

Beszélgetős kérdések:

1. Szerinted miért érezzük néha, hogy a feladatunk jelentéktelen?
2. Hogyan segíthet az alázat abban, hogy örömmel végezzük a ránk bízott dolgokat?

Napi kihívás: Figyeld meg, ma hányszor ad Isten olyan helyzetet, ahol „kis csavarként” csak a helyeden kell maradnod és tenned a dolgod — akkor is, ha senki nem veszi észre. Végezd ma örömmel azt a feladatot, amit más talán észre sem vesz – Isten kedvéért.

Megjelent: 2025. szeptember 02.

„Amilyen a vízben az arc tükörképe, olyan az ember szíve is az emberben.” (Példabeszédek 27,19)

Volt már olyan, hogy ugyanarról az emberről két teljesen más véleményt hallottál? Az egyik szerint kedves és segítőkész, a másik szerint idegesítő és öntelt. Ilyenkor nem csak az számít, milyen az illető — hanem az is, hogy mi milyen „szemüvegen” keresztül nézünk rá.

Volt egyszer egy öregember, aki egy város kapujában üldögélt.
Egy vándor megkérdezte tőle:
– Milyenek e város lakói?
– Milyenek voltak ott, ahonnan jöttél? – kérdezte az öreg.
– Önzők és rosszak – válaszolta a vándor.
– Ilyenek itt is – felelte az öreg.

Nem sokkal később jött egy másik vándor, ugyanazt kérdezte.
– Milyenek voltak ott, ahonnan jöttél? – kérdezte az öreg.
– Jók, kedvesek, becsületesek.
– Ilyenek itt is – felelte az öreg.

Egy kereskedő, aki hallotta a beszélgetést, felháborodva kérdezte:
– Hogy adhatsz két különböző választ ugyanarra a kérdésre?
Az öreg mosolyogva felelt:
– Fiam, mindenki a szívében hordja a saját világát. Az embereket olyannak látod, amilyen te vagy. Ha te gőgös vagy, akkor mindenkit olyannak látsz, akik lenézi a másikat. Ha te gonosz vagy és rosszindulatú, mindenkit gonosznak és rosszindulatúnak látsz. Ha te becsületes vagy, másokat is becsületesnek látsz. Ha te együtt érző vagy, másokat is együtt érzőnek látsz. Ha te alázatos vagy észreveszed mások értékeit. Ahogy te vagy, úgy látod a többieket is.

Ez a történet arról szól, hogy a szívünk állapota meghatározza, hogyan látjuk a világot és az embereket. A történet öregje pontosan tudta: ha valaki gőgös, mindenkit gőgösnek fog látni. Ha valaki irigy, mindenki másban is irigységet fog keresni. De ha a szívében van alázat, akkor észre fogja venni mások értékeit is.

Ez azért fontos, mert amit másokról gondolunk, az visszahat arra is, hogyan viselkedünk velük. Ha valakiről azt hiszed, hogy lenéz téged, te is elzárkózol tőle. Ha azt feltételezed, hogy segítene, könnyebben nyitsz felé. Az alázatos szív nem azzal kezdi, hogy megítéli a másikat, hanem azzal, hogy nyitottan figyel: „Milyen érték van benne, amit Isten adott neki?” Az alázat tehát nemcsak lefelé nézés — „én semmi vagyok” —, hanem fölfelé és körbenézés is: Istenre nézek, és észreveszem, hogy Ő másokban is munkálkodik. Ez a hozzáállás változtatja meg a kapcsolataimat, és ez teszi lehetővé, hogy ne a gőg szűrőjén keresztül lássam a világot, hanem Isten szemüvegén keresztül.

Az alázat nem azt jelenti, hogy nem látjuk a hibákat — hanem hogy nem ezek alapján ítéljük meg az embereket. Ez Isten tulajdonsága: Ő úgy lát bennünk értéket, hogy tudja, mennyi hibánk van. És amikor mi is így látunk másokat, akkor tükrözzük az Ő szeretetét.

Beszélgetős kérdések:

1. Szerinted miért látjuk az embereket másképp, ha a szívük tele van gőggel, vagy tele van alázattal?
2. Te hogyan tudod tudatosan „Isten szemüvegén” keresztül nézni a többieket?

Napi kihívás: Próbáld ma minden emberben észrevenni legalább egy értékes tulajdonságot, és mondd is el neki!

Megjelent: 2025. szeptember 01.

¹Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Ki a nagyobb a mennyek országában? ²Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította,³és ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.⁴Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. (Máté 18, 1-4)

A tanítványok egyszer odamentek Jézushoz egy nagyon emberi kérdéssel: – Ki a legnagyobb a mennyek országában? Ők talán abban reménykedtek, hogy Jézus majd valamelyikük nevét mondja. De Jézus nem kezdett el vitatkozni velük, vagy érveket soroni bármi mellett, hanem odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és azt mondta: „Ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.”

A kisgyermekeknek vannak olyan tulajdonságaik, amik Isten szemében hatalmas értéket jelentenek. Nem azért, mert ők sosem hibáznak — hanem mert egyszerűen és bizalommal tudnak kapcsolódni.

• Őszinték: nem játszanak szerepeket, azt mondják, ami a szívükben van.
• Függnek a szüleiktől: tudják, hogy szükségük van rájuk minden nap.
• Tanulékonyak: nyitottak, kíváncsiak és képesek befogadni az újat.

Jézus szerint a mennyek országába belépni nem lehet versenyzéssel vagy bizonyítványokkal. Csak úgy, ha elismerjük: Isten nélkül nem boldogulunk. Az alázat egy igen fontos tulajdonság, ha a kapcsolatainkról van szó. Az alázat megmutatja, mit gondolok magamról, mire tartom magam, mit gondolok Istenről, a világról, a környezetemről és más személyekről. Mit mondok, hogyan teszem, milyen hozzáállással viseltetek. Rólam és a kapcsolataimról szól. Arról, hogy mennyire tisztelem Istent és az embereket, köztük magamat is.

A világ azt mondja: mutasd meg magad, tűnj ki, legyél első. Jézus pedig azt mondja: tanulj a gyerekektől — a bizalmat, a nyitottságot, a függést Istentől. Az alázat nem arról szól, hogy kevesebbnek gondolod magad másoknál, hanem arról, hogy nem a saját dicsőségedért élsz. Aki alázatos, az felismeri: mindene Isten ajándéka. Lehet, hogy azért nem látod Istent munkálkodni az életedben, mert túl nagyra nőtt benned az „én”. Isten a kicsinyekhez hajol le.

Beszélgetős kérdések:

1. Szerinted mi a különbség az alázat és az önbizalomhiány között?

2. Mit gondolsz, miért állította Jézus a példaképünknek a gyermeket?

1. Hogyan lehet ma, a „mutasd meg magad” világában alázatosnak maradni?

Napi kihívás: Kérj Istentől „gyermeki szívet” – olyat, ami gyorsan bízik, nem büszkélkedik, és kész elfogadni segítséget.

Megjelent: 2025. június 20.

„… az indulatos ember sok bűnt követ el.” (Példabeszédek 29,22)

A jogos felháborodás azt a képességet jelenti, hogy haragra gyúlunk, amikor annak helye van. Ha azt látjuk, hogy emberekkel rosszul bánnak, és ez nem zavar, akkor vagy tagadásban vagyunk, vagy hiányzik belőlünk az együttérzés. Isten a haragot arra tervezte, hogy cselekvésre késztessen bennünket. A Biblia azt mondja: „Isten… mindennap haragszik a gonoszokra” (Zsoltárok 7,11 NKJV); haragja cselekvésre készteti az emberek gonoszsága ellen. Amikor Jézus látta, hogy Atyja házát megszentségtelenítették, haragja arra indította, hogy ostort ragadjon, felborítsa a pénzváltók asztalait és kiűzze a pénzváltókat. Cselekedetét ez motiválta: „a te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem” (János 2,17). Nem maradhatott tétlen, nem alkudhatott meg. A világnak szüksége van olyan emberekre, akik készek cselekedni, amikor a gyengéket és sebezhetőket kihasználják.

Az indulatos természet azonban nem az istenfélő élet gyümölcse. Az ilyen haragot bűnös természetünk diktálja. Hasonlóan Bálámhoz, aki haragra gerjedt, amikor kénytelen volt szembesülni az igazsággal és büszkesége sérült (ld. 4Mózes 22,29). Vagy mint Kain, aki féltékeny volt, mert testvére áldozatát elfogadta Isten, az övét pedig nem (ld. 1Mózes 4,3–7). Mi is könnyen neheztelni kezdünk, ha úgy tűnik, hogy más áldottabb, mint mi! Vagy mint Hámán, akit annyira feldühített, hogy Mordokaj nem hajolt meg előtte (ld. Eszter 3,1–6), mi is önző módon arra vágyunk, hogy minden a kedvünk szerint történjen. Vagy mint Saul király, aki irigy volt Dávid népszerűségére (ld. 1Sámuel 18:8), mi is féltékenyek leszünk, ha valaki többet ér el, mint mi. Vagy mint Aháb király, aki nem akarta hallani az igazságot (ld. 1Királyok 22,15–27), mi sem vagyunk hajlandóak szembenézni bűnös útjainkkal és kudarcainkkal. A Biblia így figyelmeztet: „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek” (Efezus 4,26–27).

Milyen indulat van benned?

Megjelent: 2025. június 19.

„Az ostoba szabad folyást enged indulatának, a bölcs pedig megfékezi és lecsillapítja haragját.” (Példabeszédek 29,11 - EFO)

Egy forró nyári napon bizonyára tapasztaltad már, hogy az izzadság miként gördül le az arcodon. Ez az izzadtság a tested saját, beépített légkondija. A verejtéket a bőrödön található mintegy 2-4 millió verejtékmirigy termeli, legtöbbjük a kezeden, a lábadon és az arcodon található. Tudod a testhőmérsékletednek 36 Celsius fok körül kell maradnia, hogy elláthassa létfontosságú funkcióit, mint a légzés, emésztés és új sejtek előállítása. Amikor azonban intenzívebben mozogsz, vagy egyszerűen csak rettentő hőség van, akkor a tested túlmelegedhet, amitől rosszul lennél. Ezért ilyenkor az agad azt üzeni a testednek, hogy ideje lehűlni – a verejtékmirigyek pedig munkába lendülnek, és elkezdik gyártani azt a folyadékot, ami a pórusokon (vagyis kis nyílásokon) keresztül a bőrödre kerül. Ahogy a verejték elpárolog, lehűti bőrödet. Jól ki van találva, ugye?

Nemcsak a testünket kell néha lehűteni, hanem az indulatainkat is. Még apró dolgok is olyan könnyen fel tudnak minket mérgesíteni. Reggelinél kiborítottuk a tejet, 15x is elejtjük a ceruzát, arcunkba vagy ruhánkra spriccel a szénsavas üdítő… De a harag és forrófejűség nem oldja meg a problémát. Rendszerint inkább csak ront rajta. Mit tehetsz, hogy lehiggadj? Vegyél egy mély levegőt, és mondj egy rövid imát! Kérd Istent, hogy nyugtasson meg, és mutassa meg mit tegyél – mondjuk takarítsd fel a tejet, vedd fel újra a ceruzát, és töröld meg az arcod/ a ruhád.

Ha hagyod, hogy Isten segítsen megőrizni a nyzgalmadat, amikor apróságokról van szó – könnyebb lesz, amikor majd nagy dolgokkal kerülsz szembe.

Louie Giglio

Megjelent: 2025. június 18.

„Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti.” (Példabeszédek 29,11)

Carol Kuykendall írja: „A lányom már előrehaladott várandós volt, amikor levágatta a haját… azelőtt hosszú volt, most divatosan rövid lett. Megpróbált hozzászokni új kinézetéhez, amikor összefutott egyik barátnőjével. »Ó, nem! – jajdult fel a barátnője – Ez nem tetszik.« Aztán megpróbálta valahogy megmagyarázni szavait, ezért gyorsan hozzátette: »Ismersz engem, én mindig megmondom az igazat.« Ahogy továbbmentünk, a lányom elmondta, hogy szerinte mit tehetett volna barátnője az igazságával aznap! … Ez az eset még figyelmesebbé tett azokra a kritikus pillanatokra, amikor egy beszélgetés során választás előtt állok: Kimondjam, amit gondolok, vagy tegyek lakatot a számra? Folyton azt hallom, hogy a »Megmondom úgy, ahogy van« és az »Add igazi önmagad!« jót tesz a kapcsolatoknak. Elárasztanak minket a valóságshow-k és nagy önvallomások a beszélgetős műsorokban, vagy az érzések és gondolatok kiteregetése a Facebookon – emiatt csak még jobban tiszteljük a szavahihetőséget. De van valami, amit én jól tudok magamról: ha kimondanék mindent, amit gondolok, azzal akár meg is ölhetném az utamba akadó embereket. Ráadásul attól, hogy én gondolok valamit, még nem biztos, hogy az igaz is. Jó tehát feltenni a kérdést: Segít ez, vagy árt a másik embernek vagy a kapcsolatunknak? Mi a helyzet az időzítéssel és a hangsúllyal? Például egy bántó megjegyzés a párunk kinézetére, amikor ő nem tehet semmit, hogy változtasson rajta, csak azt éri el, hogy egész este zavarban legyen.” A Biblia azt mondja: „Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti” (Példabeszédek 29:11). Sokkal fontosabb tudni azt, hogy mikor kell csendben maradni, mint azt tudni, hogy mit kell mondani. Erre gondolt Pál is, amikor ezt mondta: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (Efezus 4:29).

maiige.hu

Megjelent: 2025. június 17.

„Aki elfedezi vétkét, nem lesz jó dolga, aki viszont megvallja és elhagyja, irgalmat nyer.” (Példabeszédek 28,13)

Ha egy konfliktust meg akarunk oldani, fontos látnunk tehát, hogy a feszültség van akiben dühöt, haragot ébreszt, van olyan, akit inkább megbénít, és olyan is, akit levertté, szomorúvá válik.

Ez alapján pedig a reakcióink, a megoldásaink is mások lesznek! Néha szembe megyünk, nyílt sisakkal harcolunk, kiabálunk, verekedünk, máskor meg fejet hajtunk, vagy megsértődve elmenekülünk. DE EGYIK SEM SEGÍT A KONFLIKTUS MEGOLDÁSÁBAN!

Érdekes, hogy mind a három válasz mögött ugyanaz az érzés van, az pedig a TEHETETLENSÉG. Nézzünk meg erre egy kis videót!

Ahhoz hasonlítható amit érzünk, mintha TÚSZul ejtettek volna minket! Csak itt nem fegyvert szorítanak a fejünkhöz, hanem olyan helyzetekbe kerülünk, amik felett nincs hatalmunk… -> amik feldühítenek, amitől idegesek leszünk, amitől kiborulunk… amitől megfutamodunk. Amitől azt érezzük, hogy

- Nincs más választásunk!

- Csapdába kerülünk!

- Szörnyen érezzük magunkat!

- Utálunk helyzetek!

Mintha valami kényszerítene ott belül. Tehetetlennek érezzük magunkat! És ez akár minden órában/nap megtörténhet velünk!

• Mi zajlik benned, amikor tehetetlennek érzed magad? Mit tesz veled egy-egy ilyen helyzet?
• Hogyan tudna segíteni, ha beszélhetnél a helyzetről? az érzéseidről? a gondolataidról?