12Amikor a nap már hanyatlani kezdett, a tizenkettő odament hozzá, és ezt mondta neki: Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és tanyákra, hogy ott megszálljanak és élelmet szerezzenek, mert itt lakatlan helyen vagyunk. 13Ő azonban ezt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni! Ők így válaszoltak: Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak. 14Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Jézus így szólt a tanítványaihoz: Ültessétek le őket ötvenes csoportokban! 15Így tettek, és leültették valamennyit. 16Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé. 17Ettek és jóllaktak mindnyájan; azután összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral. (Lukács 9, 12-17)
Jézus Krisztus közelében gyógyul meg az ember szíve és gondolkozása. Ez a történet is erről beszél nekünk.
Képzeljünk el egy nagy sokaságot, amely egész nap alig evett. Hallgatták Jézust és örömmel követték Őt. Nem voltak bolt közelében sem, hogy ételt tudjanak vásárolni. Biztosan nagyon éhesek voltak. Lehet, hogy sokan a családjukkal voltak jelen, és a gyerekeikről is gondoskodniuk kellett. Amikor azonban Jézus elkezdi osztani a kenyeret, nem rontanak rá a tanítványokra vagy a kosarakra. Nyugodtan leülnek, kivárják, amíg a másik kap. Csak annyit vesznek. amennyi valóban kell nekik. Nem tapossák agyon egymást, hogy valakinek sokkal több jusson. 5000 férfi volt ott, és talán ugyanennyi nő és gyerek. Miközben ennyi ember éhes, mégis egymást megvárva esznek, békességben. Jézus Krisztus közelében megváltozik az ember indulata, kicserélődik a szíve. Ez a jelenet csakis Általa lehetséges, aki aznap nemcsak a testi betegségeket gyógyította, hanem a lelkeket is.
Mit tett a pusztába vándorló nép, amikor éhesen enni kaptak, ahogy arról a keddi részben hallottunk? Addig ettek, amíg betegek nem lettek.
Jézus Krisztus közelében a sokaság annyit eszik, amennyire szüksége volt. Végül pedig 12 tele kosárral szedték össze a maradékokat. Ezeket nem kidobták vagy otthagyták a földön, eldobva, hanem összegyűjtötték. Biztosan megvolt ennek is a helye. Lehet, hogy hazafelé megették, vagy a szegényeknek osztottak belőle. (Somogyiné Ficsor Krisztina: Jellem ABC)
Beszélgetős kérdések:
- Volt már olyan, hogy féltél, „nem lesz elég”? Hogyan reagáltál?
- Szerinted miért nem rohanták meg Jézus idejében a kosarakat az emberek?
- Mit gondolsz: hogyan segít Jézus közelében mértékletesnek lenni?
Napi kihívás: Ma figyelj arra, hogy valamiből tudatosan csak annyit vegyél, amennyi tényleg kell (pl. étel, telefonozás, sorozat). A maradék időt vagy energiát fordíts valakire: hívj fel egy barátot, vagy segíts otthon!