¹A nép pedig folyton csak panaszkodott az ÚRnak, hogy rosszul megy a sora. Az ÚR pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az ÚR tüze, és belekapott a tábor szélébe. ²Ekkor a nép segítségért kiáltott Mózeshez, Mózes pedig imádkozott az ÚRhoz, és elaludt a tűz. … ⁴A közöttük levő gyülevész népség azonban telhetetlen volt, ezért Izráel fiai is újra siránkozni kezdtek: Ki ad nekünk végre húst enni? ⁵Emlékszünk, hogy Egyiptomban ingyen ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. ⁶Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.  … ³¹Akkor az ÚR szelet támasztott, amely a tenger felől fürjeket sodort magával, és leszórta őket a táborra, innen is, onnan is egynapi távolságban a tábor körül, kétkönyöknyire a föld színén. ³²Akkor nekiállt a nép, és egész nap és egész éjjel, sőt az egész következő napon is gyűjtötték a fürjeket. Még aki keveset gyűjtött, az is gyűjtött tíz hómert, és szétterítették azokat a tábor körül. ³³De a hús még a foguk között volt, még meg sem rágták, amikor az ÚR haragra gerjedt a nép ellen, és súlyos csapást mért a népre az ÚR. ³⁴Azt a helyet Kibrót-Taavának nevezték el, mert ott temették el a telhetetlen népet. ³⁵ (4 Mózes 11, 1-9; 31-35)

Istennek mennyit kellett küszködnie ezzel a néppel, pedig megszabadította őket a rabszolgaságból… Ők mégsem voltak hálásak és engedelmesek Neki. Napról Napra megtapasztalták Isten csodáit és gondoskodását, mégis újra és újra megszomorították a viselkedésükkel Őt. Lázadtak, elégedetlenkedtek, mert nincs ez, nincs az – ha pedig megkapták, akkor telhetetlenek, mértéktelenek voltak.

A fürjek csapatokban repülnek. Lehet, hogy hosszú utat tettek meg és kifáradtak, így könnyen meg tudták fogni őket. A szél, amely a táborba sodorta őket, szintén elvette minden erejüket. Nos, finom, tápláló húst ad mennyei ajándékként Isten nekik.

Jól élnek vele? Emlékszünk a tegnapi Igében, hogy mi volt a szabály, amit Isten adott a népnek? Mennyit lehetett szedni fejenként és naponta? 1 ómernyit. Itt pedig mennyit szednek? Döbbenetes látni a történetben, hogy az egész nép ezt teszi! Nem tudnak másra gondolni, csak a hasukra. Egy vágyuk van, hogy minél több legyen nekik! A forró éghajlaton még fel is halmozzák a húst. Nem csoda, hogy mindennek nem lesz jó folytatása. (Somogyiné Ficsor Krisztina: Jellem ABC)

A történet szinte ijesztő tükör: mennyire könnyen beleesünk mi is a telhetetlenségbe. Mindig valami másra vágyunk: újabb telefonra, menőbb cipőre, több élményre. És amikor végre megkapjuk, sokszor már nem is tudunk örülni neki, mert rögtön hiányzik a következő dolog.

A mértékletesség ott kezdődik, hogy megtanulom: „Köszönöm, Uram, elég.” Amikor mindig a hiányra nézek, elveszítem a látást arra, amim van. Amikor csak falok és habzsolok – legyen az étel, sorozat, vagy közösségi média – valójában nem töltekezem, hanem kiüresedem.

A böjt időszaka erre is emlékeztet: hogy álljak meg, és ne a hiányra, hanem a hálára figyeljek.

Beszélgetős kérdések:

1. Volt már olyan, hogy valamit nagyon akartál, de amikor megkaptad, rögtön elvesztette a varázsát?
2. Hol látod magad inkább: könnyen „megelégedő” vagy inkább „mindig többre vágyó”?
3. Mit gondolsz, miért fontos Isten szemében a mértékletesség?

Napi kihívás: Próbálj ma tudatosan hálát adni három olyan dologért, ami már a tiéd! Ha elkapna az érzés, hogy „de jó lenne, ha még ez vagy az is meglenne…”, állj meg, és mondd: „Elég, Uram, köszönöm, amit adtál.”