„Megtanultam, hogy elégedett legyek… Tudok szűkölködni és tudok bővölködni.” (Fil 4,11–12)
Egy bölcs ember - hogy szórakoztassa a társaságot - vicceket mesélt. A mulatságos, velős történetek csattanóin mindenki harsányan nevetett. Egy idő után úgy gondolta a bölcs, hogy megtréfálja a közönséget. Elmondta ugyanazt a viccet, mint amit egy perccel korábban. Aztán újra elmesélte. És újra és újra. A poénokon egyre kevesebben nevettek, sőt néhányan zavarodottan néztek egymásra. Amikor már senki sem nevetett, a bölcs elmosolyodott és így szólt: - Ha nem nevettek ugyanazon a viccen újra és újra, akkor áruljátok el, miért siránkoztok ugyanaz miatt annyiszor?
Pál apostolnak van egy csodálatos titka! Hiszen a Filippiekhez írott levelét a börtönből írja, és mégsem az elkeseredettségéről, hanem az öröméről, nyugalmáról és a megelégedettségéről beszél benne. Nem titok az, ami miatt Pál így tud gondolkozni. Hiszen körbejárja az egész világot, hogy mindenkinek elmondja, milyen nagy ajándékkal van tele a szíve. Pál a börtönben is, a szükségei között is megelégedett. Sőt pont itt beszél erről. Miért? Mert Jézus Krisztus az Ő élete, Vele van tele a szíve, és neki mindenre van ereje Krisztusban, aki őt megerősíti. Az apostol leírja a legfontosabb gondolatot, ami a heti témában segíthet minket: „megtanultam, hogy elégedett legyek …Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni.” (Filippi 4,11-12) Az elégedettség tehát nem azt jelenti, hogy mindenünk megvan, amire a földön vágyunk. Ilyen soha nem lesz. Hanem megelégszik a szívünk Jézus Krisztusban, az Ő jelenlétében, segítségében, ajándékaiban. Aztán pedig megelégszünk azzal a helyzettel, lehetőséggel, ami adatik. Isten tud többet és mást is adni bármikor, de most ezt látja jónak. Bőségeken, nehézségeken és sok engedelmességen, hálán keresztül. (Somogyiné Ficsor Krisztina: Jellem ABC)
Beszélgetős kérdések:
- Mi az, amin te is újra és újra „siránkozol”?
- Mit jelent, hogy a szívünk Jézusban tud megelégedni?
- Hogyan tudsz megtanulni örülni annak, amid van?
Napi kihívás: Amikor ma panaszkodnál, próbáld meg helyette elmondani: „Köszönöm, Uram, hogy legalább ez megvan!”
