„Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal!” (Efezus 4,26)
Epictétosz, sztoikus filozófus, aki egy hedonista világban élt Kr. e. 40-50 környékén. Ez a filozófus rabszolgának született. És nemcsak rabszolgának született egy olyan világba, ahol a rabszolga nem számít embernek és nincsen értéke, hanem az egyik lábára teljesen béna. Az értéktelenek között is értéktelen. Lehet-e ennél kevesebb egy ember? Munkássága egy gondolat körül forog: a lélek szabadsága. Milyen az az ember, aki rabszolgaként a szabadságról ír? Később felszabadította őt a gazdája és a sztoikus filozófusok atyja lett. De mit mond a rabszolga, béna, az értéktelenek között is értéktelen? „A test rabsága, a véletlen műve, a lélek szolgasága azonban bűn.” Ez tökéletesen igaz a haragra!
Az, hogy én rabszolga vagyok – azt mondja Epiktétosz – ez a véletlen műve, ezt én nem tudom, nem tudtam befolyásolni. Ez tőlem független. Az, hogy ellenem vétkeztek, ezt nem tudtam befolyásolni, ez tőlem független! Az, hogy én a fél lábamra béna vagyok, ezt én nem tudom befolyásolni, ez rajtam kívülálló. De az, hogy a lelkemben szolga vagyok-e, vagy sem, az már az én vétkem! Gondoljunk bele így a haragunkba! Az, hogy ellenünk vétkeztek – lehet, hogy az a véletlen műve. Az a másik műve. Az a másik gonoszsága. De az, amit én ezzel kezdek… ha én ennek a haragnak, az önvédelmi haragom beragadásában maradok, az a lelkem szolgasága lesz, és az vétek, az bűn.
Szedjük kicsit szét!
Az mondja a mai Ige: Haragudhattok! Én ezt úgy látom, mint az az engedélyezés, hogy az Isten eredeti tervében nem volt benne az egymás elleni vétek! Ha én haragszom az ellenem elkövetett bűnre, és arra, hogy engem megsebeztek egy önvédelmi haragként – ez eddig így egészséges! De itt van a következő lépés, amit már nem szeretnénk hallani: de ne vétkezzetek! Azért a szemet szemért, fogat fogért – ma is él! Azért mi nagyon tudjuk bizonyítani, hogy de igen! Hányan mondják: Igen, ha neki joga volt, akkor nekem is jogom van! Azért nem kéne valakinek neki megtanítani egy leckére? Igen, és te leszel az, aki megtanítod? Hányan éreznek jogosultságot arra, hogyha ő megsebzett, akkor nekem jogom van ezt visszaadni! A Biblia azt mondja, hogy ez nem így van! Haragudhatok, de nem vétkezhetek!
A következő pedig így szól: a nap ne menjen le haragotokkal!, amit így fordítok itt: Ne tároljuk! A tárolása a haragomnak azért vétek, mert míg a haragot a Biblia nem tiltja, a haragban való vétket igen, a haragot nem. De többször felszólít az ige arra, hogy meg ne keseredjetek! Miért? Mert a megkeseredés, az egy bent tartott harag! Az egy felgyülemlett harag. Az egy el nem engedett, meg nem bocsátott harag. ÉS amíg a harag önmagában önvédelem, a megkeseredés az öngyilkosság! A megkeseredés az öngyilkosság, hisz a saját személyiségemet torzítom, a saját kapcsolataimat torzítom. Nemcsak emberi szinten. Istennel is.
Keresztyén körökben nem szeretünk arról beszélni, hogy Isten felé mit érzünk. De ez a harag Isten és én közém mindig egy sorompót húz be! Egy falat! Lehet, hogy csak egy vékony, műanyag, átlátszó falat, egy üvegfalat… mintha kilátnék Istenre – de közöttünk már távolság van. Látom őt, hallom őt – Ő is engem, de érintkezni nem tudunk. Mert a tárolt harag mindent tönkretesz, és mindent megkötöz. „Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal!” (Tapolyai Emőke)
Beszélgetős kérdések:
- Mit gondolsz: miért olyan nehéz elengedni a haragot?
- Van-e olyan terület az életedben, ahol érzed, hogy a keserűség fogva tart?
- Hogyan segíthet neked Isten Lelke abban, hogy szabad légy?
Napi kihívás: Rajzolj egy falat papírra, és írd rá a „téglákra” azokat a dolgokat, amik miatt nehéz megbocsátanod. Utána írd rá nagy betűkkel a falra: JÉZUS MEGTÖRI EZT A FALAT! – és imádkozd át, hogy elengedhesd.
