Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr. (Róma 12,19)
Olvastam egyszer egy történetet két szomszédos törzsről, afféle két nagycsaládról. Amelyeknek tagjait a kölcsönös vérbosszú megtizedelte. Az egyik törzsfőnök ennek láttán aggódni kezdett, hogy mi lesz így, ha sorra elhullanak a férfiak a véget nem érő vérbosszú miatt. Megpróbálta békéltető tárgyalásra összehívni a két tábort. El is kezdték a tárgyalást, de mindkét táborban sok sértett fél volt. Egy anya közbevágott: „Én nem ellenzem a békülést, de a fiamat még megbosszulom.” Ekkor a másik táborból egy férfi ezt mondta: „Én sem ellenzem, de a testvéremért még bosszút állok.” És abban a pillanatban vaktában belelőtt a másik csapatba. A szíve mélyén mindenki vágyott a békességre, és látták, hogy végzetes lesz, ha nem tudják abbahagyni az öldöklést. Ha a vaktában eldördült lövés talált, akkor minden kezdődik elölről, és sosem lesz vége. De csend volt. Úgy tűnt, hogy mégsem talált a golyó. Így hát nagy nehezen sikerült egyezséget kötni. Amikor aztán hazafelé indultak, a békekötést kezdeményező családfő azt látja, hogy a fia nem tud a földről felállni. Ez a fiú egy missziós iskolába járt, és ott megismerte Jézus Krisztust. Megtért, és már régóta imádkozott azért, hogy a két család kibéküljön. Csak most derült ki, hogy őt találta el a golyó. Az apa haldokló fiának támadt: „Miért nem kiáltottál akkor nyomban?” A fiú csak ennyit tudott nyöszörögni: „Azért, mert akkor újra elkezdtétek volna gyilkolni egymást.”
Tapolyai Emőke meséli, hogy egyszer mikor a gyermeke jól berágatta, és ő leordította a fejét, a gyermek felment a szobába. Emőke érezte, hogy rosszat csinált, hogy legyen így hiteles, mikor a gyermeke fenn van a szobában. Bement hozzá, és bocsánatot kért. A gyerek ránézett, és azt mondta: Igazad van! És érezte azt a végtelen küzdelmet. Olyan jó lett volna azt mondani: Aha! És csak kimenni: igen, igazam volt! De ott van a Szentlélek csendes és halk szava: semmi sem jogosít fel arra, még az igazam sem, hogy bosszút álljak és sebezzek!
A belső küzdelme ott ugyanaz volt, mint mindannyiunknak. Meg tudok-e állni, és tudom-e azt mondani, hogy fiam, igazam volt, de ez sem jogosít fel arra, hogy vétkezzek ellened!
Te meg tudod állni a bosszút? Mi az, ami segít? Tudsz-e utolsó maradni, hogy véget érjen a harc?
Beszélgetős kérdések
- Mit gondolsz, miért könnyebb visszaütni, mint megbocsátani?
- Volt olyan, hogy valaki bocsánatot kért tőled, és nehéz volt elengedni a sérelmet?
- Hogyan tudsz Jézusra nézni, amikor benned is tombol a „visszaadni” vágy?
Napi kihívás: Gondold végig: van-e olyan ember, akivel most „harcban” vagy? Írd le a nevét, és imádkozz érte ma este – nem bosszút kérve, hanem áldást!
