„…akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok…” (Ézs 40,31)
Csiha Kálmán erdélyi püspök jegyzi le a következő történetet, ami lehet ismerősnek hangzik, de kicsit másabb, mint azt korábban már hallottátok!
Egy erdész fia talált két sastojást a hegyekben. Hazavitte, betette őket a kotlós alá. Az egyik összetörött, a másik megmaradt, kikelt belőle a sasfióka. Ott nevelkedett a tyúkok között a szemétdombon. Ott kapirgált, s megtanulta, hogy ő is tyúk. Aztán jött arra egy vendég, és mondta az erdésznek, hogy lám, van itt egy sas az udvarodon!
- Ó, nem, mondta a gazda, az már régen nem sas! Már régen elfelejtette, hogy sas! Az csak tyúk, most is a gilisztákat szedi.
- Nem hiszem, mondta a vendég. Felvitte a háztetőre a sast, és biztatta, hogy repüljön el. Fel is repült, de amikor két-három szárnycsapás után meglátta a szemétdombot, rászállt, visszatért a tyúkok közé.
- Látod, ez már rég elfelejtette, hogy sas – mondta az erdész.
De a vendég erősködött, felvitte a sast egy magasabb dombra, és onnan próbálta reptetni. Most messzebbre szállt a madár, de végül éles szemével újra észrevette a szemétdombot, a gilisztákat, s megint a tyúkok mellett kötött ki.
Akkor az ember harmadszor is megfogta a sast, hajnalban felvitte a magas hegyek közé, a sziklacsúcsra, amit beragyogott a napfény, és magyarázta neki, hogy ő sas, hogy arra teremtette az Úr, hogy bátran repüljön! Felreppent a sas, a Nap sugarai hirtelen belevilágítottak a szemébe, széles szárnyra kapott, és eltűnt az egek felé.
Kérd az Urat, hogy töltsön be téged, és lehessél Te is az Ő erejével teljes. Ma is számtalan olyan helyzetbe kerülhetünk és kerülünk, amiben nem tudunk már szárnyalni. Mi is gyakran ezt éljük át a hétköznapokban, hogy helyzetek, konfliktusok, indulatok a földre kényszerítenek, de nekünk újra fel kell emelkedni, hogy sasként szárnyalhassunk.
Higgyünk abban, hogy teljesek lehetünk Isten erejével. A sas a madarak királya. Két méter a szárnytávolsága, és hatalmas erővel repül akár a felhők között is! Különösen érdekes látni, hogyha a földön lépked, akkor szinte dülöngél. Bizonytalanul tud csak lépkedni. Azonban, ha szárnyra kel, akkor végtelen erő van a szárnycsapásaiban. Velünk ugyanígy van ez. Tudunk vánszorogni és szárnyalni. Vonszolni magunkat és szárnyra kelni. A titok pedig az Úr! Rátekintve, Benne bízva, az Ő nagyságát, hatalmát figyelembe véve megváltoznak az ember lehetőségei. És ezt nem csak egyszer tapasztalhatjuk meg, hanem újra és újra, folyamatosan.
Beszélgetős kérdések
- Volt már olyan helyzeted, amikor úgy érezted, hogy „a szemétdombon kapirgálsz” – vagyis beleragadtál valamibe, amiből nem tudtál továbblépni?
- Mit gondolsz, mi „tart a földön”? Mi az, ami visszahúz, és nem enged szárnyalni (pl. félelem, lustaság, társak véleménye)?
- Ki az, aki az életedben olyan, mint a vendég a történetben — aki emlékeztet rá, hogy „többre vagy teremtve”?
- Mit jelenthet számodra a hétköznapokban, hogy az Úrban bízva „szárnyra kelhetsz”?
Napi kihívás: Ma szánj időt arra, hogy felírsz három dolgot, ami most visszahúz vagy „a földön tart”. Ezután imában mondd el Istennek, és kérd Tőle, hogy adjon erőt „szárnyra kelni” ezek fölött.
Plusz: Ma, amikor nehézséggel találkozol, ismételd el magadban: „Nem tyúk vagyok, hanem sas, az Úrban bízom!”




