„Minden utadon őreá gondolj, akkor ő igazgatni fogja útjaidat!” (Példabeszédek 3,6b)
Sokan várják Istentől az áldást, anélkül, hogy bármit megtennének azért, hogy közelebb kerüljenek Istenhez. „Minden útadon őreá gondolj” azt jelenti, hogy „minden utadon ismerd meg őt”. Az Istennel való kapcsolatunk nem merül ki pusztán abban, hogy tiszteljük őt. Nem annyi csupán, hogy azt mondjuk, milyen szép dolgokat ír a Biblia. Minden utadon ismerd meg őt azt jelenti, hogy bármi történik veled, mindig Isten akaratát, célját keresed.
Oly sokszor előfordul, hogy vágyaink által hajtva azért imádkozunk, hogy ez vagy az, így és így teljesüljön. De biztos, hogy csak úgy lehetünk boldogok, ahogyan mi megtervezzük, elképzeljük?
– Olajra van szükségem – mondta egy szerzetes, és ültetett egy olajfacsemetét.
– Uram – imádkozott –, esőre van szüksége, hogy érzékeny gyökerei ihassanak és növekedjenek. Küldj gyenge záporokat!
És az Úr küldött gyenge záporokat.
– Uram – imádkozott a szerzetes –, a fámnak napsugárra van szüksége. Küldj napfényt, könyörgöm! És a nap ragyogott, bearanyozva a felhőket, melyekből esőcseppek hullottak.
– Most fagyot adj, Uram, mely megerősíti a fa szöveteit! – kiáltott a szerzetes. És íme, a kis fa ragyogott a fagyban, de estére elpusztult.
Ekkor egy másik szerzetes kereste fel, és elmondta az ő tapasztalatait:
– Én is ültettem egy kicsi fát, és amint látod, gyönyörűen fejlődik. Istenre bíztam a fámat. Ő alkotta, jobban tudja, mire van szüksége, mint egy magamfajta ember. Nem szabtam feltételeket. Nem határoztam meg módokat, és módszereket. "Uram, küldd azt, amire szüksége van – imádkoztam – esőt, napfényt, vihart vagy fagyot! Te alkottad, te tudod." (Laudetur Kiadó - Heti Lélekemelő)
Isten tudja, hogy van szükséged! Ezért bátran elmondhatod neki kéréseid! „Minden utadon őreá gondolj, akkor ő igazgatni fogja útjaidat!”