„Fiam, ha megfontolod mondásaimat, és parancsolataimat magadba zárod … akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret.” (Példabeszédek 2,1.5)
Bizonyára te is tapasztaltad már, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy mivel van tele a gondolatunk! Az, hogy hogyan érezzük magunkat vagy hogyan viselkedünk nehéz helyzetekben, nagyrészt azon múlik, mit mondunk magunknak az adott helyzetben vagy mit képzelünk el. A gondolataink sokszor automatikusak, s olyan gyorsan futnak végig a fejünkben, hogy észre sem vesszük azt. A gondolataink formálják az ún. „hiedelmeinket”, vagyis az elképzeléseinket, amiket a világról, másokról, saját magunkról, és Istenről alkotunk. Éppen ezért nem mindegy, hogy mivel van tele az elméd! Nem mindegy, hogy mivel táplálod a lelked, mit forgatsz magadban, min gondolkozol. Az egész úgy működik, mint egy gépezet – mutatok ehhez egy ábrát:
Ha a gondolataink negatívak – minden más negatív lesz, ha a gondolataink pozitívak, pozitív forrásból táplálkoznak, szintén minden másban pozitív dolgokat élünk majd meg. A legkönnyebben pedig a gondolatainkon tudunk változtatni!!
Sokszor azon múlik, ami történik velünk, hogy mit gondolunk az adott helyzetről! Ha elménket Isten Igéjével töltjük meg, az nemcsak az Isten kapcsolatunkra fog kihatni, hanem az érzéseinkre és a viselkedésünket is formálja!
(Eduardo L. Bunge, Javier Mandil, Andrés J. Consoli, Martín Gomar: Kognitív visellkedésterápia szorongó és depressziós gyermekeknek és serdülőknek)