Horvátország - 5. nap (Határtalanul)

Utolsó nap. Semmiben sem jó utolsónak lenni. Igaz ez egy kirándulás esetében is. Ilyenkor már mindenkiben van egy adag szomorúság, hogy valami vége felé közeledünk. Korai ébresztõ után bepakolás, igazolványellenõrzés (lesz ennek még folytatása. A szerk.), úticsomag vételezés (hát nem az igazi - mármint a csomag), s elindulás. Utolsó pillantás a tengerre, s jöttek a hegyek. S jött a Passuth regény módosított címe: Az Esõisten siratja - esetünkben nem Mexikót, hanem Horvátországot. Volt esõ. Bõven. No meg alacsonyan szálló felhõk. Szürke kilátás. Ne ez bennünket (esõ)cseppet sem zavart! Merthogy most is a buszon ültünk akkor, amikor esett. S ez nekünk jól így esett! (Elnézést a szerzõ kissé túlteng képi zavarokbam. A szerk.). Dél körül értünk Varasdra, s ott még kissé csepergõ esõben indultunk neki a sétának, de az esõ - s a társaság is alapjában véve - jól nevelt volt, így befejezte a kellemetlenkedést. Mármint az esõ. A társasággal meg nem volt semmi gond, Az egykori horvát fõváros rendelkezik egy szép Erdõdy féle várkastéllyal, s egy rendkívül pazar barokk óvárossal. Különleges idõutazás volt az ódon köveket járva egyszerre tapasztalni az elmúlt idõszakok emlékeit, s az új idõk kreatív ötleteit. Szinte alig szálltunk vissza a buszra - merthogy nem csak Trabanton szállni élvezet (Most már ideje egy elbeszélgetésnek a szerzõvel. A szerk.)- s már le is szálhattuunk, mert következett Csáktornya. A Zrinyiek egykori sasfészke volt a vár, természetesen a környéken is sok Zrinyi emlékkel (turul, emlékfa, szobor). S az indulást követõen már jött is a határ. Jött a határõr hölgy is - idõvel - s az igazolványok összeszedése kapcsán csak akadt egy igazolvány, ami kézbe nem akadt. (Ebbõl elég! A szerk.), merthogy valahol meglapult. De! Nem következett dráma, mert a kis hamis - mármint az igazolvány - csak elõbújt rejtekébõl, s már vihették is társaival együtt szkennelésre. Idõvel- írtam az elõzõ mondtaok egyikében. Hát az akadt itt a határon . Eltûnõ idõ, végtelennek tûnõ idõ, idõóceán, s egyebek, merthogy bár busz elõttünk egy darab sem volt, autók is alig, de valahogy ez a fránya szkenner nagyon belassult. Ez is egy tapasztalat volt határátlépés ügyileg. Alig egy óra múlva visszaérkezek a kis kártyák, s indulhattunk hazafelé. Elsuhantunk a Balaton mellett. Volt aki észre is vette. Aztán a Kõrõshegyi-völgyhídon is átkeltünk. Itt is akadtak észlelõk. És persze akadtak, akik ekkor már kütyübe merültek vagy az álomba. Az M0-ás meglepõen gyorsan abszolválódott, s egyre közeledtünk a hazai tájakhoz. Csongrádon - miért kellett ezt eddig húzni Igabá?! - csak elhangzott a bûvõs mondat: Mivel két osztály utazott, így holnap két órára nem kell reggel bejönni. Ez azért tetszett mindenkinek. Jött a körforgalmak városa, a hazai pálya, s az utolsó ív után begördült a busz a parkolóhelyére, s a csapat minden tagja villámgyorsan megtalálta a hozzá tartozó hozzátartozóit, sõt még a bõröndöt is. Indulhatott az esti élménymesélés, vacsora. S bár nem beszéltünk össze, de szinte percre pontosan befutottak a hetedikesek is az erdélyi útjukról hazatérve. Hiába no, ilyen a Kiss Bálint féle szervezés! Köszönjük mindenkinek a segítségét,a sofõrünk Gyuri bácsi biztonságos vezetését, az idegenvezetõnk közremûködését, a kollégáim segítségét, türelmét, odafigyelését. Jó kis út volt! Ugye, hogy jó volt Kiss Bálintosnak lenni! Kisérõ tanárok: Ádám Olga, Karikó-Tóth Tibor, Karikó-Tóthné Puskás Gabriella, Niethammer Zoltán, Repa Aranka.