Határtalanul - Szlovénia, Horvátország, 3. nap

Tegnap este - mivel eléggé lassú volt a net - már nem volt lehetõség az esti játék képeit megosztani. Ezekkel indítjuk a mai összeállítást. A reggeli után elköszöntünk a Mura völgyétõl, s útnak indultunk Ljubjana felé. Muraszombathelyen rendhagyó matematika órát tartotunk. Gyakoroltuk az eltérõ valuták fejben történt átváltását. Na jó, megálltunk egy bevásárló központnál. Valamiért senki sem akart a buszon maradni. A matematika óra eredményes volt, sõt néhányan testnevelést is beiktattak - nehéz atlétikát, merthogy annyit vásároltak. Ljubjana felé egyre magasabb lett a táj, egymást követték az alagutak. Beköszöntek a havas hegycsúcsok is, az Alpok keleti vonulatai. Ljubjanában az óvárosban kezdtük el a sétát. A püspöki templom mellett elhaladva hangulatos utcák, terek váltogatták egymást. A folyóparton megnéztük a szlovénok nemzeti költõjének szobrát, s a hidak mentén értünk el a várhoz vezetõ lépcsõsorig. Sok-sok lépcsõ, kis kaptató, nagy kaptató, újabb lépcsõk s egyáltalán nem fázva értünk fel a várba. Be is vettük. Nekünk még csel sem kellett, merthogy a kapu nyitva volt. Az idõ és vele a mi hangulatunk is megromlott, cseperegni kezdett. Mármint az esõ. Mi legfeljebb az esõ hatására cseperedtünk. (Gyenge szóvicc! A szerk.) Talán az esõ nem volt véletlen, lehet Batthyány Lajos az elsõ magyar miniszterelnök emlékét siratta, hisz pesti kivégzése elõtt itt a várban töltötte utolsó hónapjait. Az elfogása utáni elsõ napokat egy szûk cellában töltötte. Még ma is rossz belegondolni, milyen lehetett ebben a szûk, hideg helyiségben lenni, várva az elkerülhetetlent! A várból lefelé ereszkedés most sem volt rövidebb, mint felfelé, de mi mindig remenykedünk. Az esõfelhõket Ljubjanában hagytuk, s tovább haladtunk a tenger felé. De jött a meglepetés. Ha már a karsztjelenségeknek nevet adó hegység hazájában vagyunk, akkor földrajzos Igabá típusú csoportvezetõvel ki nem hagyható a leglátványosabb karsztjelenség, egy cseppkõbarlang. S lõn. Skocjanske barlang csodáit fedeztük fel. Azt gondolom, arra amit láttunk senki nem számított.Az elején olyan volt, mint bármelyik hazai cseppkõbarlang. Az egyik nagyteremben a Tavaszi szél eléneklésével köszöntük meg a barlangi vezetõ kedvességét. Aztán egyszer csak egyre erõsödõ morajlás jelezte a túra fénypontját. Elénk tárult egy olyan mélység, magasság látványvilág, amely akár a Gyûrûk ura helyszíne is lehetett volna. Elképesztõ térélmény, elmondhatatlan csoda. Híd a semmi felett. Sajnos bent nem lehetett fotózni, de azért egy két képet kölcsönöztem. A szabadba kiérve, merthogy a túra és az erõnk is így ért véget a barlang eredeti beszakadásos bejáratánál láthattuk, hogyan tûnik el a víz a hegy gyomrában. Kemény túra volt, nem is a másfél órás hossza, hanem a sok lépcsõ, lejtõ, emelkedõ. Igencsak elfáradtunk, de megérte. Most már tényleg irányt vettünk a tengerpart felé. Este hat körül országot váltottunk, átléptük a határt. Szlovénia, szép élményeket kaptunk! Köszöntöttük a tengert, hiszen befutottunk Rijekába vagy Fiumébe - korszaktól függõ elnevezést használva. kanyargós úton ereszkedtünk le a városon belül, s a tengerpart szélén megtaláltuk a szállásunkat, amit birtokba is vettünk. Vár ránk még egy esti tengerparti séta (sajnálkozó megjegyzéseket kérjük mellõzni!), de errõl a tudósító holnap számol majd be. Tartalmas, fárasztó, élményekben gazdag nap volt ez is! Megérte!


Szöveg: Karikó-Tóth Tibor
Fényképezte: Karikó-Tóth Tibor
2023.04.28