Határtalanul - Szlovénia, Horvátország, 2. nap

Jó reggelt jóember, ha felébredt, hát keljen fel. Berki Tamás dalszövege lehetett volna a mottónk. Volt, akinek ment, a nehezebben matekozóknal kevésbé. Akadtak ugyanis, akik a 22- nél nagyobb számokat nem ismerik, s a takarodó ezért ment tán nehezebben. Sajnos buszon viszont nem lehet pótolni az alvástól elcsent idõt. De nézzük is a második napot. Bõséges svédasztalos reggeli után gyönyörû, de igencsak keskeny és legalább annyira kacskaringós erdei utakon haladtunk elsõ úticélunk felé. Magyar Közút, figyelem! Szokatlan, de errefelé minden út tökéletes aszfaltburkolattal bír, a foltozgatást nem ismerik. Reggeli áhítat és ima a buszon. Megálló valahol Európában Kis falu, hosszabb séta, majd egy kilométeres kaptató vezetett a Hármashatárig. Ez bizony nem a budai hegy, hanem a valódi. Magyar, osztrák és szlovén zászlók között áll az emlékkõ, hirdetve, hogy Trianon óta itt van a három ország határainak találkozója. Elhelyeztük a koszorút, majd elénekeltük a Himnuszt. Az út visszafelé sem lett rövidebb, hogy újabb dalszöveget idézzek pontosan Tízezer lépés lett. Kellemesen elpilledtünk. Dobronak volt a következõ helyszín. Sajnos az állami ünnep miatt zárva volt a helytörténeti gyûjtemény, pedig a sok hímes tojás érdekes lett volna. A templomot és a magyar szövegezésû emlékharangot viszont megnéztük. Ennyi járkálás után jól jött a meleg ebéd, amivel a Hancsik tanyán vártak bennünket. Nagyon kedves vendéglátók, sok érdekes programmal. Elsõként bográcsot ettünk. Nem tévedés itt ez nem az edény, hanem a nagyon finom többféle húsból es ízletes burgonyából készült laktató étel. Mellé finom házi szörp és sós fonott kalács dukált. Alig tértünk magunkhoz a házigazda ízes magyar szóval és sok humorral megismertette velünk a fürjtojás titkait. Láttunk élõ madarakat, kóstoltunk fürjtojást fõve, füstölve, sõt a merészebbek nyersen is. Igaz vitaminbomba. Közben megismerkedtünk a tökmag szuper tulajdonságaival. Ettünk pirított tökmagot, kóstoltunk tökmagolajos kenyeret. A sós kalácsot mi magunk is megtanultuk elkészíteni, na jó a tészta már megvolt, de a sodorgatás, fonás serényen folyt. Mindenki elkészítette a maga süteményét, s gyorsan már mehetett is a kemencébe. Csudajó délután volt. S még jött a desszert is. Kajszilekváros, tejfölös puliszka. Ez is igen finom volt. Átvettük a közben kisült kalácskákat, s elköszöntük a nagyon kedves vendéglátóinktól. Még egy gyors séta Muraszombathely belvárosában. Magyar emlékeket idézõ fõtér, vár, evangélikus templom. S még hely kellett a vacsorának is. Aki ma éhes maradt, na olyan nincs. Holnap elköszönünk a Lendva környéki magyarságtól, s irány a tengerpart, elõtte Ljubjana felfedezésével. Szuper nap volt, szellemileg, lelkileg és testileg nagyon tápláló. Egészségünkre!


Szöveg: Karikó-Tóth Tibor
Fényképezte: Karikó-Tóth Tibor
2023.04.27