Horvátország - 3. nap (Határtalanul)

Nem volt rövid az elõzõ éjszaka. Tehát hosszú. Akadt, akinek kissé problémát okozott a számlap leolvasása. De mindenki aludt. Valamennyit. Amúgy is a mennyiség nehezen értelmezhetõ önmagában, csak egy szám. No de elég is ennyi filozófiai eszmefuttatásból - reggel mindenki ébredt. Valahogy. Az arcok gyûröttségét pedig reméljük nem õrzik mindenféle fototechnikai eszközök. Nem õrzik! (A szerk.) Tehát, gyors reggeli után villámgyors bepakolás s a borongós idõjárás kíséretében vágtunk neki a Zágráb felé vezetõ szakasznak. Délre már ott is voltunk. Bejártuk az óváros sokféle zegét-zugát. A Képtalan-dombon kezdtük a székesegyházzal. Átsétáltunk a Felsõvárosba, ahol a Jellasics-téren lehet találgatni, kinek a szobra is áll. Igen, õ az a bizonyos Petõfi által is megénekelt "gyáva futó" a szabadságharc idejébõl. Nekünk ellen, a helyieknek nemzeti hõs. Nézõpont kérdése, ugyebár. A dombon felsétálva, sok-sok lépcsõn keresztül, a sikló mellett fellépdelve, fémtechnikai szobor, csodás panoráma és készülõ osztályképek után értünk a Szent-Márk térre (nem Velence), ahol a gyönyõrû pécsi Zsolnay majolikával díszített templom mellett áll a horvát Szábor, vagyis a parlament. Jött egy kis szabadidõ, piacolás, étkek utcája meg egy kis fagyizás. Majd újabb hosszú etap, ahol a délelõtt már Igabá által elõvarázsolt logikai kockák összerakásával délután is jobban telt az idõ. Alagutak, megálló a Dinári-hegység egyik pihenõjében, rácsodálkozás, hogy itt hideg van, majd újabb alagutak, Igabá prezentációja a gyûrt hegységek kialakulásáról, az Adria élõvilágáról meg a hegyek faunájáról, s közben egy odavetett megjegyzés, aki figyel, hamarosan felbukkan majd a tenger. Na erre ki volt az elsõ "észrevevõ"? Hát persze, hogy az elõbbi prezentáló... Jó kis ereszkedés a tengerpartra, csodás panoráma, szép nyaralók, melybõl kettõ a mi lakunk lett két éjszakára. Kéretik a sajnálkozás mellõzése! A tenger a szállásoktól legalább 42 méterre van. De lehet, hogy csak 38-ra. Persze a vacsora után (húsleves, milánói makaróni) után ki kellett sétálni, hosszas - legalább 50 lépést kitevõ szinte már maratoni távot idézõ sétával 2,5 perc alatt Annyi se vol! (A szerk.) a plázsra, ahol komoly fizikai kísérletek következtek. Tenger hõfok mérés, gravitációs és fajsúly kísérletek (egyszerûbben kavicsdobálás) s a gyönyörû lassan lenyugvó naplemente színeire való rácsodálkozás. Holnap a környék bejárása, s délután valami meglepi (ugye nem árulódott el...) Jó kis nap volt ez is.